Reagálás a "Miért nem tudsz lefogyni: ezért!" című cikkre (beszélgetés)

Bocsánat, nem olvastam el az előttem lévő 13 hozzáaszólást, csak magát a cikket és egyet kell, hogy értsek vele... Én voltam már olyan bombanő, mint amilyet az "előcikkben" említettek, amire ez a cikk válaszként íródott. Aki után megfordulnak, füttyögnek, sorba állnak érte stb... Egy pajzsmirigy probléma miatt felszaladt 20 kiló. Sosem tudtam lefogyni csak azért, hogy bombanő legyek megint, hogy másoknak tetsszen a kép! Pedig említették páran, hogy "jajj, hát milyen jól tartod magad!" meg hasonló célzások. De nem érdekelt. Egyszer nekiálltam fogyózni, de muszájból nem ment, örömtelen kényszercselekvés volt. Aztán eljött a pont, amikor már magamnak is sok voltam. Akkor viszont az elhatározás erős volt, nem haloggattam a fogyit Újévig, meg hónap elsejéig stb... Megláttam, hogy 70 kilót mutat a mérleg és azt mondtam: "azonnal elkezdem!" pedig húsvét volt, rengeteg hússal és sütivel, de nem kértem belőlük. Nem kerestem mások módszereit. Saját magam találtam ki valamit, amiről úgy gondoltam, hogy nekem megvalósítható lesz és hiba nélkül tartottam magam hozzá. (Ma már tudom, hogy a kaja része hiba volt, és rettentően egyhangú, de működött. Minden reggel egy rozskenyér 1 hajszálvékony gépsonkával és vaj helyett mustárral. Délben bármi, de szigorúan csak 1 tányérral. Vacsora egy 0%-os Danone joghurt egy banánt belekarikázva... Sportnak vettem egy hullahopp karikát és napi 1,5 órát nyomtam. Eszméletlen alakot eredményez.) na ennyit az én módszeremről. Csak a sport része jó tipp, a többit nem ajánlatos kipróbálni szerintem. Szóval, a lényeg az, hogy engem csak a saját sikerem motivált és az hogy magamnak bizonyítottam, nem pedig az, hogy mások megnéznek-e... De ahány ember, annyi féle. :-)

Azért az igaz, hogy ha magadnak tetszel, akkor másoknak is. :-) (Így találtam a férjemre egy szuper jó pasira, akit 70 kilósan sosem kaptam volna meg.) De az, hogy kit mi motivál, az egyéni dolog, nem lehet ráhúzni a skatulyát, hogy csak az fog nekiállni fogyózni, akit jól megaláznak, hogy milyen "disznó" lett... Mert van aki ettől csak még depisebb lesz és a hűtőhöz menekül.

Emberek, higgyetek Magatokban! Mindenkiben ott lapul saját maga a rezgő körvonalak alatt, de ez eredményes munkához az kell, hogy ne muszájból végezzünk testmozgást, vagy diétázzunk, mert azt nagyon fogjuk utálni és csak átmeneti megoldás, biztos, hogy utána jön a jojó! Csak úgy lehet hosszú távon csinosnak maradni, ha örök marad az életmód váltás és a mozgást örömmel végezzük, önmagunkért, nem másokért... E nélkül minden csak átmeneti...

A legnagyobb húzóerő és motiváció: önmagunk legyőzése...

Ez szépen hangzik, de ezzel egy hajszálnyit, egy ici-picit vitatkoznom kell. Duci múltamból eredően tudom azt, hogy kevés ember tudja végigcsinálni azért, mert ÉN akarom. A magam miatt akarok lefogyni motiváció szerintem az emberek 90%-ánál nem működik. Ez egy teljesen egyszerű lélektani ok. A legnehezebb út a magam miatt akarok lefogyni út. Ha nem így lenne, akkor ezen a fórumon nem találnánk cikkeket. Ha mindenki végig tudná csinálni "maga miatt", akkor nem olvasnánk az újra és újra megírt e témájú irásokat. Jómagam is írtam egyet. Sokan mások is írtak, valamennyiben van egy másik ok, ami húzóerő volt. Én próbálkoztam ezzel. Lefogyok, mert elegem van, lefogyok, mert csinos akarok lenni, lefogyok, mert nem jönnek rám a ruhák, stb, stb, stb... ez általában nem működik. Vagy ha működik, akkor az elért eredmény romba dől egy visszahízással. Szerintem mindig kell egy cél és ha valakinek pont az a cél, hogy mások szépnek lássák, hogy szeresse valaki, az nagyobb erő, mint azt, hogy magam miatt lefogyok. Az biztos, hogy az ésszerű a saját magam akarata lenne, de a legtöbb esetben ez nem elég. Pont azért nem elég, mert magammal szemben sajnos nincsenek meg a korlátok. Magam előtt el tudom rejteni, hogy bűnöztem, lazsáltam... senki nem látja és hazudok magamnak is. Most megeszem ezt a sütit vagy ma nem edzek, majd holnap... és máris itt a probléma. Ha nincs eredendően más cél előttem, csak a magam miatt lefogyás, akkor ez örök körforgás, mert magam előtt addig tolom ezt a problémát, amíg akarom.

Maga a gondolat remek és valahol igaz is, mindenkinek saját magáért kell lefogynia, de a saját magam mellett kell egy cél. Egy szerelem, egy egészségesebb élet, egy álomalak, egy nyaralás, egy osztálytalálkozó, egy esküvő, egy babatervezés, egy új munka, stb...

Szerintem álmok nélkül nem elég a magam miatt akarom végigcsinálni teória. Ha elég lenne... ez a cikk sem született volna meg... mert beszélni kell róla... beszélni kell róla, mert magunkat leküzdeni a legnagyobb feladat.

Sziasztok!

Nagyon tetszett nekem is a cikk.

Főleg, miután én is így fogytam le számtalan sikertelen próbálkozás után. :)

Nem győzőm ismerőseimnek mondani, hogy tényleg minden a fejben dől el!

Nagyon fura és egyben felemelő érzés amúgy, hogy tényleg nem kell koplalni, edzésben nem kell kifulladni (én sima kocogással fogytam), ellenben önmagadat úton-útfélen le kell győzni. Van, amikor nehéz, van amikor kevésbé. Sőt, én 2 hét után "leszoktam" a csokiról pusztán azzal, hogy erős voltam. :)

Nem is írok többet magamról, mert nem ez a cél, csak egyszerűen megfogott ez az írás! Magamra találtam benne, én már legyőztem pár korlátomat! :)

Igazad van, önfegyelem a nyitja mindenek!

Mindamellett be kellkódolni, hogy egyszeri és megismételhetetlen vagy, egy egyéniség, a testedben. Az egyéniséged akkor is megmarad, ha fogsz, de erősebb leszel!

Annit azért hozzáfűznék, hogy a nőknek számít, mt mondanak a nőtársaik. :-)Sokkal inkább, mint a pasik. A féfiak a kisugárzást nézik, ezért lehetséges az, hogy 95 kg-s barátnőmért bomlanak a férfiak, a 42 kg-sért meg nem.

Ez az, amiért másként gondolkodnak a nők és a férfiak, de így van jól a világ. :-)

Szia Gergő!

Jó a cikk, egyetértek vele. De az előző cikkre visszatérve, szerintem nagyon sok erőt tud adni az is ha az embert megnézik, mondom ezt én mint nő. Persze a férfiaknál ez biztos másképp van, így ezt is megértem.

A párom is ugyanezt mondta! :))

"Minek a sok csodadiéta! Szívem, nem látod, hogy üzlet az egész? A sok tudatlan ül a gép előtt, hülyítik egymást a csodadiétákkal! Nehogy már bevedd! Tönkremegy a gyomruk, a hangulatuk, a minden! A négy fal között gyógyszer habzsolni és kalóriát számolni, na szép. És ígérik, hogy holnapra te leszel Barbie hasonmása. De sosem leszel, mert átverés, és amúgy is genetikai kérdés, mit teszel, ha a csontod eleve vastagabb, mint xy-é akire hasonlítani akarsz? meghülyülsz ebbe, vagy mi?

Most azonnal leszállsz a netről, elmész tornázni, nem nasizol este, és mindig eszel, ha éhes vagy. Szerinted miért korog a gyomrod? mert éhes! Adsz neki egy falat überegészséges valamit és lefoglalod magad, mert ha itt unod az agyad a gép előtt, akkor holtbiztos kieszed a hűtőt!"

Nos, ő egy szókimondó pasi, aki életében nem fogyózott, mert nem volt szüksége rá (genetika, vagy tudatos életmód? Vagy mindkettő? :P), de igaza lett.

Elkezdtem fogyni, igaz 30-40 dekánál nem többet hetente, és ez is lehet csalóka (ugyebár voltam-e wc-n mérés előtt, mennyi vizet tartott vissza a szervezetem, melyik ruhám van rajtam..stb).

De mindenképpen könnyebbnek érzem magam. És magabiztosabbnak. Én irányítom az életem, nem a habzsolhatnékom. :P Én alakítom a testem, és ha nem is most, de hosszú idő múlva, biztos szemmel látható lesz!

nehéz volt elkezdeni edzeni (zsírégető torna) de most már ki nem hagynám az órákat. kell az embernek a társaság, és így sok új arcot lehet megismerni. És nem úgy megyek oda, hogy nah, ma fogyok x kilót, hanem, úgy, hogy a mozgás felfrissít, egészséges, jól esik, jót beszélgetünk a csajokkal és torna után könnyebben leülök tanulni is, hiszen már kimozogtam magam.