Pöttömke az életmentő (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Pöttömke az életmentő
Sziasztok lányok!
Borzasztó dolgokat olvastam itt, azért gondoltam, hogy írok nektek, hogy kicsit mindenkibe öntsek egy kis lelket, bár tudom, hogy nagyon nehéz! Remélem, azóta már többen kismamák vagytok, és várjátok a picit.
Hogy miért is írok? Bizony tavaly márius végén én is elvetéltem, 8 hetesen. MIre visszamentem szívhangot nézni, elhalt a terhességem. Be is indult húsvétkor maga a vetélés, de a dokim javaslatára ő "fejezte be", hogy letisztuljon minden a méhemben. Bizony akkor nagyon elkeseredtem, de az eszemmel tudtam, ennek így kellett lennie, és inkább ilyen korán történjen meg, mint később, mikor még jobban ragaszkodom a kicsimhez. Aztán szerencsére júliusban megint terhes lettem, és idén márciusban megszületett a kisfiunk. Igaz a terhességem elején picit vérezgettem, így duphastont kellett szednem, és kellett mennem magzatvízvételre is, amitől kicsit tartottam, de végül minden rendben ment.
Szia!
Semmit az égegyadta világon nem csináltál rosszul.....bár ésszerű magyarázattal nem tudlak megvígasztalni,engem sem nagyon tudtak............értetlenűl álltam hogy mi is történt ,ezért teljesen megértelek és együtt érzek veled...........az idő múltával egy kicsit enyhűlni fog a fájdalmad és természetesen lesz még szép egészséges babátok is :0)
Sziasztok!
Én még teljesen új vagyok itt Nálatok,de gondoltam regisztrálok.Velem is hasonló rossz történt pont egy hete,a névnapomon.4 hetes terhes voltam pont azon a vasárnapon.Délelőtt rózsaszin folyásom volt,majd beindult intenziven a vérzésem.Az orvos csinált egy hüvelyi ultrahangot,amin láttam a 2 mmes picit.Az orvos nem kecsegtetett semmi jóval,de adott tablettákat,hogy megmaradjon.Én persze sejtettem,hogy ennek nem lesz jó vége.Véreztem nagyon,bár görcsöm nem volt.Másnap reggel megcsinálták a tesztet,az orvos azt mondta negatív lett,a baba elhalt...Már halott volt amikor az ultrahangon láttam.Szóval halva vetéltem el a picit.Másnap ismét ultrahang,már nem volt ott...Ami akkor éreztem,az leirhatatlan.Azóta is előttem van a kép,amikor láttam és amikor már nem volt ott.Meg is csinálták a kaparást.Azóta is gondolkodom,hogy mit rontottam el?Miért történt mindez velünk.Fiatal házasok vagyunk,gyorsan össze is jött a baba,és már Férjemmel azt beszéltünk,hogy a karácsonyfa alatt már hárman leszünk,igaz még csak a pocakomban lesz.Azóta amikor rágondolok,vagy kismamát látok,összeszorul a szivem.Igaz picike,4 hetes volt,de akkor is akkora fájdalom.Sikerül legközelebb?Nem tudom mikor lesz lelkierőm egy ujabb baba várásához.Mindenki biztat,ennek igy kellett történnie,de ugy érzem muszály elmondanom olyan nőknek,akik már sajnos ugyanezt átélték.Mert aki nem élt át ilyet,az nem tudja mekkora fájdalom.Mert egy vetélés mindig mély törést okoz attól függetlenül,hogy hány terhes voltál...
Köszönöm,hogy meghallgattatok.
Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!
Minden drukkra szükségem van :-)
Szia!
Istenkém Jajj De JÓ!!!!!!!!!!!!!!!!Nagyon örülök nektek!!!!!!!!!!!!!Nagyon szorítok értetek!!!!!!!!!!!!Drukkolok hogy minden rendben menjen!!!!!Szorítok! :0)))))))))))))))
Sziasztok!
Örömhírem van:
kismama vagyok!
Most már csak abban bízok, hogy nem lesz semmi gond.....
Nem szeretném, ha megismétlődne a tavalyi.....
Kérlek, szorítsatok nekem :-)
Sziasztok csajszik:)
Ma már nem teszem fel magamnak azt a kérdést,miért pont velem...hanem hogy MIÉRT????Amikor minden ok volt velünk,eredmények rendeben,de elküldtek amniocentézisre,és el is vetéletm(26-hétig vetélésnek mondják)!A dokim az sugta lehet nem volt steril a tű,és ezért kaptam fertőzést,ami bekerült a burokba,és be inditotta a szülést(büzös volt a magzatviz amikor szültem)ezért biztosak a fertőzésben!Ha nem megyek oda,akkor ma már anya lehetnék a szo szoros értelmében....ezért fáj a legjobban...
Szióka!
Tudom, hogy mit érzel, nekem is nagyon nehéz feldolgozni! Talán nem is lehet soha teljesen túl tenni magunkat a dolgokon......Csak az érti ezt, aki már volt hasonló helyzetben.....
Lehet tudni, hogy miért vesztetted el Őt? Persze csak ha akarsz írni róla!
Szia!
Én is megkönnyeztem a babádat :-(
Szomorú, amiken keresztül mentél!
Nagyon drukkolok és kívánom, hogy nemsokára egészséges, gyönyörű babucid legyen! Hidd el, sikerülni fog!
Szia!
Hát én is megkönnyeztem...
Csak pozitívan jól döntöttél és kárpótolni fognak ezért nagyon nagyon remélem! Szorítok neked!
Szia, Szamó!
Én csak most vettem rá magam, hogy elolvassam a cikked. Mint itt sokan, én is megkönnyeztem! Főleg, amikor ahhozt a részhez érkeztem, amikor leírtad, hogy mikor veszítetted el Pöttömkét...én aznap tudtam meg, hogy kismama vagyok... Becsülöm a kitartásodat, és az erődet. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy én ilyent nem bírnék ki. Tiszta szívből drukkolok, hogy egyszer tényleg összejöjjön, és bekopogtasson hozzátok a gólya! Pöttömke úgyis mindig a szivedben él!!!
Nincsenek szavak..csak a könnyek...
De ezután csak a jó jöhet...hidd el,én biztos vagyok benne!
Kedves Szamó!!!
Annyira bátor vagy hogy igy megtudod osztani másokkal ezeket az érzéseidet és amik veled(veletek)történtek! Egy ilyen jó ember mint Te annyira megérdemelné a jót az élettől!!! Hidd el hogy egyszer megkapod amire nagyon vágysz, mert remek ember vagy, jó anyuka, akinek nagyon tündér kisfia van, és a leirtak alapján a világ egyik legjobb férje is a Tiéd!
Én 19 évesen nagyon sokat szivok a PCOS-om miatt és nagyon félek hogy nem lehet majd egyszer kisbabum...de erőt ad az hogy látom hogy van olyan ember aki igy tud küzdeni!!! Nagyon nagyon kivánom neked hogy légy boldog!!!
Vigyázz nagyon a kiscsaládodra!!!
A legjobbakat: Anna
Szia Szamó!
Nagyon erős vagy! Le a kalappal előtted.
Végig bőgtem, míg olvastam...
Szorítok nektek!
Üdv:Erzsó
Kedves Szamó!
Olvastam a történetedet.Nagyon szívbemarkoló. Nagyon erős vagy.
A kisfiadban legyen sok-sok örömöd neki nagy szüksége van rád!Hidd el hamarosan minden jóra fordul és lesz egy gyönyörű kistesó.
Újra csak azt tudom írni, hogy KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!!!
El sem hiszitek, hogy mennyire jó érzés, hogy ennyi embert érdekel az életem, a történetem. És még írtok is.....
KÖSZÖNÖM!
Szoritok neked!
Kitartas!!!!!!!!!!!!!!!
Le a kalappal!
A hideg futkosott a hátamon, ahogy olvastam a történeted..
Remélem, hogy minden rendben lesz veled!
Szia Szamó!
Továbbra is nagyon szorítok nektek!
Az idei év hidd el, hogy tartogat még meglepetéseket számotokra és egy kis Pötyike ismét boldogságot fog okozni nektek!