Pótmamát keresünk, egymásért, együtt. (beszélgetés)
Csak azért írtam, "javasoltam" ezt a példát, gondoljon bele, mekkora bizalomnak kell lennie ahhoz, hogy egy vadidegent beengedjünk a lakásunkba, és rábízzunk bármit, bárkit is, aki nekünk fontos!
Beengedni, lakást adni valakinek, egy lakásban élni olyannal, akit nem is ismerünk, csak azért, hogy legyen valakivel beszélgetni?????
Ez így nem igazán fog sikerülni.
"Keresem azt az idős, budapesti lakhelyű,kedves nénit akinek az életét egy picit szebbé, jobbá tudnánk tenni, ottlakással."
Ezzel indítja a nyitó hozzászólását,azaz nem egészen azt szeretné, amit javasolsz.
Nálunk ezt úgy hirdetik, hogy: "pótnagyit keresünk!" A pótnagyi reggel jön hozzád, elviszi a kicsiket oviba-suliba. Majd d.u. értük megy, és ő fog a te lakásodba bejárni, és ott a gyerekeknek uzsonnát készít, játszik velük, és odafigyel a leckéjükre, és együtt megvárják amíg te hazaérsz.
Természetes, hogy referenciát kérsz attól, aki ilyen hirdetésre jelentkezik. Neked sem mindegy, hogy ki az, akit beengedsz a lakásodba, ki az, akire rábízod a gyerekeidet. És persze ez esetben még te fizetsz őneki a pótnagyiságért. Próbáld meg! Aztán, ha elszálltak az évek a nagyi felett, és majd ő szorul gondozásra, stb. akkorra már a gyermekeid is nagyobbak lesznek, és ő sem fog mást választani, gondozónak, csak téged.
Ahány család, annyi szokás.
Anyám nem volt ott a gimnáziumi ballagásomon, a nagymamám szintén nem élt már. De nem vártam el, hogy bárki ott legyen, az iskolai ünnepélyeket iskolán belül tartottuk.
A lányom talán a saját ballagására sem ment el, utálta az iskolát.
Az unokám meg reklamálja, hogy én nem voltam ott a ballagásán. (Mondjuk értesítést sem küldött, de ez már apróság.)
Egy 12-13 éves gyerek szerintem már nem fogad olyan nyitottan egy tök idegen személyt, mint pl. egy 5-6 éves.
Tehát lehet, hogy te elképzelted ezt az ideális megoldást, hogy néni is van, családként tudnátok működni, stb, de egy ekkora gyerekkel szerintem már nehéz egy ilyen szitut simán elfogadtatni.
Mondom ezt úgy, hogy vannak hasonló korú gyerekeim.
Köszönöm! Pont ezen van a hangsúly,a bizalom a kulcsszó"
Én ismerem magunkat, és hidd el én nem a néni miatt aggódom, hanem inkább a kislányomat félteném.Nem a nénitől. Nyilván a másik oldal is indokolt,mivel tényleg visszaélnek az emberek az időskorúak jóindulatával...Így olvasva, azt gondolom, hogy valóban rossz ötlet volt. Maga az ötlet jó, még most is azt gondolom, de nem így tálalva. Volt aki megértette, mért fontos a családmodell az ember életébe, mit jelent a nagymama szó..Az én lányom 7.osztályos, neki már nem lesz ott a ballagáson a nagymama...Nem fog sok közös dologra visszaemlékezni.Érdekes...És szerintem a nagymama szerep is egyfajta élethelyzet, amit én még nem tapasztaltam meg. Köszönöm mindenkinek aki hozzászólt,adott hozzá valamit.
Sok ilyen oldal van, pl az egyszulos-kozpont.hu/nagyik. Vagy a gyermeksziget.hu. Vagy a nagymama.hu.
Nem lehetetlen, amit szeretnél.
Magyarországon is van miből annak, aki bérel. Mégis megszólják, kevesebbnek tartják annál, aki tulajdonos, még ha csak egy kalyibája is van, mert az a valaki, akinek van, aki bérel, az meg csak egy senki bérlő.
Na de ez más téma, nem akartam ebbe belemenni .
Nem szégyen, mert van miből.
Ha lenne pénzem, én sem lennék röghöz kötött, lakva próbálgatnám ki, hol a legjobb.
Írtad, hogy külföldön sokmindennek van kultúrája, aminek itthon nincs. És ezzel igazad is van.
Ha a forumtemanal maradunk, akkor pl a röghöz kötött lakhatasnak sincs kultúrája, egyszerűen csak létezik, mint jelenség .
Külföldön nem szégyen házat bérelni, nem kell ragaszkodni évszázados hagyományokhoz, hogy én kilincsem, én ajtóm, ott bátran verbuvál társalkodónőt a messzi gyerek, mert nem fél az örökségből kisemmizéstől. Kb. tojik rá, mert meg van a maga egzisztenciája.
Magyarországon egy haláleset után még a föld alól is előteremnek a messzi rokonok, akik örökölni szeretnének.
Nem ők azok, akik a még élő szülőket úgymond tálcán kínálják a segítőkész társalkodónőknek :))
Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem könnyű.
Olvasom, 50 éves korod közül lettél nevelőszülő. Látod, erre is születni kell, mert nekem eszembe nem jutott volna ez az "elfoglaltság" (idézőjelben, mert inkább hivatás) 50 évesen.
Nem is olyant keres, aki nem hajlandó.
Hanem akinek esetleg a világ másik végén van a családja az unokája... és jól esne neki nagymamaként funkcionálni.
Ez lehetetlen?
(Nekem felnőttek a gyerekeim, nevelőszülő lettem, mert jól esik gyerekek közt lenni, készülni az iskolára, dalolászva menni az utcán... verselni, mesélni... edzésre, zeneiskolába szaladni, egyszerűen ez tesz boldoggá. Ez kb. szerintem hasonló, nem? )
No igen, de egy idegen, idős hölgy nem biztos, hogy hajlandó mások után is mosogatni, mosógépet berakni, ha eddig egyedül volt, még ha hiányzik is neki napközben némi társaság.
Amit leírsz, az a több generációs család működése, akár szeretetből,akár kötelességből.
Nehéz téma ez.
... itt valószínű ilyen idős ember nincs. De pl. lehet akár valakinek az édesanyja, nagynénje, akivel a családja pl. a távolság miatt nem tud úgy törődni.
Ezesetben viszont a család néz utána a "társalgónő" személyének. Mindjárt nem szegény becsapható idős emberről beszélünk.
Külföldön van kultúrája az ilyen idősgondozásnak, nálunk - mint sok egyébnek - ennek sincs.
... én kb. tudom, miről írsz. Velünk együtt lakik az édesanyám kb. 2 éve. Megterítek reggel, együtt reggelizunk (2 nevelt lányám van még), akkor elindulunk, lányok suliba, én dolgozni... anyum lepakolja az asztalt, elmosogat, beindítja a mosógépet (ezzel mentesít engem, amire hazaérek, ezekkel már nem kell foglalkoznom). Ezután elmegy a nyugdíjas klubba (ide szereztem be filcanyagokat, cérnákat, gyöngyöket, hogy tudjanak alkotni az idejáró hölgyek, és amúgy is van mindenféle programjuk.)
Délután hazaérünk, hazajönnek a lányok... anyumnak (is) hegedülnek, szorzótáblát is mondanak fel, ha épp más dolgom van, itt is mentesít engem.
De közben köztünk van, szaladgálok a gyógyszeréért, intézem a számlákat, orvoshoz kísérem, amikor kell, vásárolok, főzök... stb.
Tehát kölcsönösen jól jártunk. (Mindamellett persze, hogy a lánya vagyok, tehát ha nem járnánk jól kölcsönösen, akkor is kötelességemnek érezném!)
Miért nem jó ott, ahol most laktok? Miért pont Budapest kell?
Találhatnál egy közeli városban is gondozásra szoruló idősebb embert.
Van egy honlap ahol lehet nagymamát keresni,ill.unokát is..kölcsönös szimpatia esetén működik a dolog.
Nem tudom hogy kell rákeresni,de van egy gugli gurunk,ő biztosan megtalalja.
De budapesti idősebb hölgyet keresel, és magad írtad az ottlakást.
Vidékről hogy oldod meg a kölcsönös segítséget, ha nem laktok ott?