Poénos dolog.. ami megtörtént veled... (beszélgetés)

Ma írattam a fülészeten gyógyszert,...

...kifelé jövet jó hangosan elköszöntem: Kellemes hétvégét!

Az orvos is vissza: Viszont!

(egyikünknek sem tűnt fel, h hétfő van)

A gyógyszer, amit kaptam, ráadásul elbutulás ellen is javallt :)

Küllönben a mai napig felcserélem ezt a 2 szót!

Inkább angolul mondom mert nem szeretnék mégegyszer olyan helyzetbe kerülni...

En egyszer be is ultem egy idegen kocsiba! jovunk ki Anyuval a boltbol, latom ott all a kocsink, kinyitom, beulok, varok...Anyu all a kocsi elott, es nagy szemekkel mered ram,de azt az arcot latni kellett volna amit vagott!:)

akkor gondolkozok, hogy miert nem szall mar be, korbenezek a kocsiban, es rajovok, vmi nem stimmel, nem teljesen olyan mint volt! gyorsan kiszalltam, elotte 2vel volt a mi kocsink....

na de ki az a felelotlen aki nyitva hagyja a kocsijat????

de olyan is volt, hogy Egerbol Pestre mentem dokihoz, es jo hireket kaptam, igy amilyen gyorsan csak lehetett el akartam huzni a csikot!:) felkaptam a vadiuj bordzsekimet a fogasrol, es mar mentem is a buszhoz..otthon levetkozok, furdok, eszek, es ahogy setalok az eloszobaban latom, mifele borkabat ez, ez nem is az enyem!!!!

szoval Pestrol Egerbe hazamentem vki mas kabatjaban....meg aznap visszamentem, dehat hogy lehet ezt kimagyarazni, szegeny csajszi eleg furan nezett ram...:)))

es akkor azt mar nem is meselem, amikor a sulis kirandulasbol a sajat tatyom helyett az igazgatoet vittem haza, (persze mas varosban lakom) es szinten otthon realizaltuk a csomagtarto folott allva, hogy ez bizony nem az en cuccom...

:)))))))) ez tenyleg nem semmi!!!!!!

amugy en is hajlamos vagyok az ilyesmire....

Ez éppen ma történt meg velem.

Megyek a városba. Eső esik. Esernyő felhúz(autómata), bemegyek egy boltba, esernyő lehúz. Kilépek a boltból akarom felhúzni az esernyőt, megnyomom a gombot. Látnotok kelett volna: Gomb a kezembe maradt esernyő pedig szépen elszállt. Még az a szerencse, hogy nem jött senki velem szemben. Arról nem is beszélve, hogy körül sem mertem nézni ki lát és ki nem. Az autókban biztos halálra röhögték magukat. Én egy elegáns mozdulattal felvettem, megvizsgáltam és láttam, hogy eltört a műanyag része. Összecsuktam és bele a kukába.

Az én esetem 2 éve történt.Egy ujságban olvastam a hirdetést ,hogy van eledó üzenetrögzitó.Mivel mindig is akartam egyet gondoltam felhivom.Kerestem egy papirt meg ceruzát hogy felirjam a számot,hogy ne kelljen az egész ujságot magammal vini.De pont a hirdetés feletti számot irtam fel ahol egy hapi szex partnert keresett.

Én csengettem a teloját amikor felvette én megkérdeztem tőle. Mondom olvastam a hirdetését és szeretném tudni ,hogy aktuális e még?

A hapi szerintem furcsálta a dolgot mert igen furcsán válaszolt. De mondta hogy igen.Erre én :Jaj de jó ,mikor talizhatunk? Ő megkérdezte mikor akarom? Hát minnél elöbb mondtam. Megkérdeztem hol lakik ,ő is pont ebben a városban lakott ahol én.Megint mondtam neki hűűű de jó hogy nem kell meszi menni.De már lebeszéltük a találkát is mikor még azért a biztonság kedvéért rákérdeztem az árra? Szóval menyibe fog ez kerülni?Azt mondta majd mindent megbeszélünk délután. Haza jött a párom és mondom neki találtam üzenetrögzitöt a hirdetések között de a hapi szerintem elégé részeg lehetett ,mert elég furcsán beszélt velem.Hát aztán késöbb mutatom a páromnak a hirdetést akkor jöttem rá,te jó ég tiszta hülye vagyok. Égett az arcom de még az a jó hogy észrevettem,mert különben elmentem volna a találkára.

Én azt gondoltam ilyen csak a tévében van: De nem ,én vagyok a példa.

Egyszer volt, hol nem volt, nyolcadikos koromban nagyon szerelmes voltam az egyik osztálytársamba.

Mivel ő bukásra állt törciből, megkért éngem, hogy segítsek átmenni. Segítettem neki, dolgoztunk, sikerült is neki. Óra végén odajött hozzám és megköszönte a segítségemet...boldog volt..én is ..és nem akartam, de valahogy hirtelen rászöktem és azt mondtam hangosan "JAJ SANYI ÉN ÚGY SZERETLEK!" ---- hát azt se tudtam, hogy magyarázzam ki magam... :))

5*

nagyon jó:)))

Hirtelen ez a storym jut eszembe:

A lépcsőházban köszönés közben kiesett a rágógumi a számból, amit szerencsére az illető nem vett észre, csak azt, hogy valami leesett, és felakarta venni ...írtó ciki volt! :))

Főzés.

Nem a főzés az erősségem. Valószínűleg azért, mert elég későn is tanultam meg. Nem vonzott eléggé ahhoz, hogy az előtt sajátítsam el ezt a tudományt, mielőtt égető szükségem lett volna rá. Végül is, mire férjhez mentem, már tudtam. Előbb nem. Emlékszem 10 éves voltam, amikor a húgom született, ekkor adódott először lehetőségem erre a mutatványra. Utólag visszatekintve tényleg mutatványra sikeredett. Történt ugyan is, hogy anyukám akkor jött ki a húgommal a kórházból. Segíteni akartam egy viszonylag egyszerű étel elkészítésével, borsóleves fantázia névvel. Anyukám részletesen elmondta, - ágyban fekve - hogyan is készül a leves. Hozzá fogtam. Arra még tisztán emlékszem, hogy: Tedd fel a borsót kis zsiradékkal.

Ez meg volna. Miután nem emlékeztem pontosan, mi is a következő lépés, és izgultam is egy kicsit, gondoltam jobb, ha még egyszer rákérdezek a főbb folyamatokra. Visszamentem tehát anyuhoz a szobába. Itt szép lassan rákérdeztem mindenre még egyszer. A borsó!! - kiáltott anyukám, ugyan is Ő már érezte azt, amit Én még nem. Égett szag a konyha felől. Mire visszafutottam a konyhába a fazéknak méteres lángja volt. Végig pörgettem a folyamatot a fejemben, és erősen gyanítottam, hogy ennek a résznek nem kell benne lenni. Nem is kellett.

Soha nem láttam még ilyen gyorsan futni apukámat égő fazékkal! Megjegyzem semmilyen fazékkal. Utána mentem, mert tényleg kíváncsi voltam, hogy mi a teendő ilyenkor. Nos. A legnagyobb megdöbbenésemre apukám a homokozónkba kaparta el éppen a fazekat. Ekkor már biztos voltam, hogy ennek nem így kellett volna végződnie, és abban is, hogy ez a lábas soha nem lesz olyan, mint ezelőtt. Ezzel elvágtam magam előtt a tovább haladás útját a főzés felé. Jó sokáig nem is izgatott ez a dolog. Mivel azonban öregszik és komolyodik az ember ennek is eljött az ideje. Nem indult fényesen a konyhatündérségem, már fiatalasszony koromban sem. A férjem nézegette egy darabig az elé tett művemet. Nem vagy éhes?- kérdeztem. De, de hogy nem!- válaszolta- majd tovább nézte a tányért. Valami baj van?- kérdeztem még egyszer. Nem, nincs! - válaszolta- és már meg is merte piszkálni. Akkor miért nem eszel? - kérdeztem kíváncsian. Te, szívem, ennek biztos így kell kinézni?- kérdezte gyanakodva. Persze, hogy így!- válaszoltam határozottan. Ekkor el kezdett enni. (De, majd bevallom, hogy elcsesztem! ) Tehát elkezdtem főzni. A mai napig nem szerettem meg, de csinálom szorgalmasan. És most elérkezettnek látta az időt a kislányom, 15 évesen, hogy pár napja oda jött hozzám, a konyhába, és azt mondta: Úgy meg tanulna főzni! Hát igen!- gondoltam - most ért meg rá a nagylányom, és minden tudományom át fogom adni neki. Oké!- mondtam- akkor ott a hagyma és vágd fel. Erre Ő meghökkent: Hát Én úgy gondoltam, hogy valamit úgy összekevernék valamivel. Ja, akkor menj ki és homokozz egy kicsit.- mondtam és ki is aludt a fény a szememben, ami akkor csillant fel amikor elmondta az óhaját.

Folytattam a főzést tovább és arra gondoltam, hogy kire ütött ez a gyerek?

azt mondta a kislányom:-"hogy nem tudom kiköhögni a berekedést"....:D

édespofa volt....

olaszul ezt a két szót sokáig felcseréltem:

latte-tej

letto-ágy

egyszer aztán egy presszóban kértem eg kávét ággyal:D

(Surdáné?)

Jó pár éve történt velem,hogy amikor már jó sok ideje tartogattam a "kicsi dolgomat" és tudtam,hogy még nem tudok hamar hazaérni keresnem kellett egy nyilvános wc.-t.Ja,és nem volt elég az a már-már tarthatatlan dolog,ráadásul az eső is szakadt,no meg tele voltam motyóval.Amikor sikeresen megtaláltam a célt-ami nem volt egyszerű-pillanatnyi örömöm hamar elszállt,mivel az összes csomagomat+esernyőt is be kellett vinnem az egyébként is szikrányi fickébe.Na,de nem is ez a poén,hanem hogy "menet"közben önálló életre kelt és teljes terjedelmében kinyilt azaz átkozott esernyő!Nahát,azt azért senkinek sem kívánom,amit akkor átéltem!Ráadásul alig tudtam becsukni az esernyőt,beakadt a w.c.kétoldalába.

Most már csak nevetek rajta,de akkor igazán nem volt gyenge ezt átélni.Ha valaki vizuálisan elképzeli megérti mit éltem át.:o)