Párkapcsolati játszmák avagy hogyan ne legyél egyedül a lila ködben... (beszélgetés)

A múltkoriban láttam egy kapcsolatokról szóló filmet, az volt a címe, hogy Nem kellesz eléggé. Ebben a filmben az szerintem a jó, hogy nem egy habos-babos valóság ellenes nyálas maszlag (amitől a romantikus filmpiac hemzseg), hanem arra specializálódik, hogy bemutassa a kapcsolatok milyenségét. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne ilyen témában filmet nézni...

Igen, amúgy szerintem is inkább a nők taktikáznak, de megjegyezném hogy szerintem azért, mert ők sokkal inkább érzelmi indíttatásból akarnak együtt lenni egy pasival (szeretik azért, amilyen, vagy hiányzik nekik, vagy biztonságban érzik magukat mellette akár anyagilag akár máshogy), míg a férfiak inkább a külsőségekre fókuszálnak és sokkal jobban elviselik, ha szép barátnőjük van, még ha nem gyengén hisztis is...

Sajnos,én nem ilyen vagyok. Lehet,hogy sokadik kapcsolatomban, vagy olyan kapcsolatban,ahol nem dominál érzelem menni fog.

Biztosan bután csinálom,de én nem fifikázok,taktikázok nekem az egyenesség a legfontosabb.

Ha nem akarok találkozni vele,mert legszívesebben csak bőgnék,mert kiakasztott.. akkor azt mondom,hogy nem akarok most találkozni, és nem elkezdek sajnálkozni,hogy "tudod,mennyire szeretlek,fogalmam nincs,hogy fogom kibírni,de sajnos .".. és mondok valami hihetőt.

Időnként pedig kellene,tudom én is.

Sajnos, ahhoz hogy egy fiú komolyan vegyen, mindenképpen fifika kell. Annak idején régen a nők úgy fifikáztak hogy "nehezen vagy egyáltalán nem adták oda magukat az esküvőig" azért, hogy a férfi jobban kívánja őket és tisztelje őket.

Manapság a férfi azért tiszteli a nőket, ha nehéz megszerezni (vagyis tenni kell érte), ha okos (bár ha a nő okosabb nála az sem jó nekik), illetve ha vitatkozik, ellent mer mondani a pasinak a nő frappánsan és persze nem várja el a nő, hogy a pasi csak vele törődjön minden pillanatban, tehát független személyiség legyen.

A fifika valójában ahhoz kell szerintem egy párkapcsolatban, hogy a szituációból azt hozzuk ki, ahogy a legjobban kívánatosak legyünk a másik számára.

Szerintem a megtévesztés lehet szándékos és nem szándékos. Szándékos ha előre megfontolt és kitervelt, nem szándékos ha a helyzet hozza ki.

Pl.: Egy lány neten megismerkedik egy sráccal. Járnak, de a lány (és persze a srác is) rájön, hogy nem tudják egymás személyiségét és életvitelét összeegyeztetni, így szakítanak. De barátok maradnak és néha keresik egymást. A fiú rájön, hogy ez a lány mégis kell neki, újra udvarolni kezd, össze is jönnek, majd a lány megint szakít a fiúval, mert úgy érzi, hogy semmi sem változott. A fiú persze nem akar szakítani, udvarol a lánynak, aki harmadszor is be adja a derekát, de némi módosítással, úgy nevezett "szabad kapcsolatban" (szabad kapcsolat jelentése: közben mindketten randizhatnak és találkozhatnak mással és ha valaki azzal a másikkal komolyabb kapcsolatot akar, akkor szakítanak.). Ahogy ismerem őket, nem a párkeresésről híresek, vagyis igazából egyikük sem randizik senki mással. Szóval a lényeg hogy a fiú úgy tudja a lányról, hogy randizgat,de közben a lány nem randizik senkivel valamint a fiú sem randizik senki mással. E kapcsolat közben a fiú teljesen megváltozik. Sokkal jobban odafigyel a lányra, sokkal nyugodtabb és kedvesebb vele. Nem úgy viselkedik mint az előző időszakokban. A lényeg: ha egy fiú tudja hogy, nem csak ő az egyetlen és lehet más potenciális "versenyző" a lány iránt, akkor hajlamos elkezdeni gondolkodni - ahogy én szoktam mondani - dolgozik a feje. :) És sokkal odaadóbb lesz. Ez is egy fajta manipuláció. Nem kimondottan a féltékennyé tevés kategóriája, mert egymásnak szinte soha nem mesélik el, hogy hol, kivel randiztak - mert hogy nem is randiztak... :) Mégis érzik/gondolják, hogy bármikor beeshet egy kapcsolat a másiknak. Tehát valamiféle bizonytalanság van a kapcsolatukban.

érdekes téma.

de mi van fordított esetben? mikor az embert nem hitegetik, hanem épphogy nincs semmi ígérgetés, sőt a "logika" is azt sugallja, hogy ennek így semmi értelme. viszont épp hogy a jelek, megérzések, és a viselkedés súgja azt, hogy ez nagyon is az igazi, csak elnyomjuk magunkban, valamilyen oknál fogva...

nem tudom érthető-e ez így. :)

Sziasztok!

Valami hasonlót talán tudok.

Nekem nős pasim van.,ez hozzá tartozik.

Az okoz bizonytalanságot,ahogy látom,hogy másokhoz áll.

Pl. szerinte,aki ügynöki munkát kínál,annak úgy kellene csinálni-legalább is Ő úgy csinálná-,hogy az első körben nem mondaná el a jelentkezőknek,hogy konkrétan milyen melóról van szó,csak azoknak,akik megmaradtak a rostán.,így nagyobb az esély,hogy elvállalják a melót,mert ha már reménykedtek,hogy hátha valami pozitív dolog,akkor belevágnak.

És én ezt kivetítem magunkra,hogy nem mond igazat,ugyanígy játszmázik velem is, és nem mondja meg,hogy valójában mit is akar,csak az utolsó pillanatban,mert akkor elhagynám,ha már az elején nincs miben reménykednem.

Másik példa: van egy lökött kollegája,akit szintén így "manipulálgat". Megvan az oka,hogy mikor mit mond neki,nem hívja mindjárt vissza,hogy ne gondolj a kollega,hogy nagyon szüksége van a munkára,mert akkor úgy gondolja,hogy nincs pénze,és kevesebbet fizet neki...

Néha csak hallgatom,,hogy kapcsiból hogy kivágja magát.És mindjárt párhuzamot vonok.

Lehet,hogy ez az én önbizalomhiányom miatt van,mert ugye,más az üzlet,ott igenis szükség van fifkára, és más egy kapcsolat.

Nagyon sokszor keresgéltem pont arra vonatkozó írásokat, filmeket, könyveket, amik pont ezekről a párkapcsolati játszmákról szólnak. Ahhoz képest hogy milyen népszerű a téma, elég kevés ilyen van.

Ahol konkrétan leírják az ilyen jeleket, helyzeteket. Főleg inkább ennek a jelenségnek a kialakulásáról írnak, ami engem - személy szerint - nem érdekel, ellenben az már jobban, hogy hogyan tudnám felismerni és orvosolni az ilyen szituációkat akár olyan állapotban, amikor a másikról csak szépet és jót gondolok/látok...

Azt veszem észre, hogy az emberek csak a barátaikkal osztják meg - ha egyáltalán megosztják - hogy mit tapasztaltak.

Biztos vagyok benne, hogy valahol a világban, egy lány nagyon bele van esve egy srácba és várja hogy a fiú felhívja. Azonban a fiú pár napig váratja a hívással a lányt, majd egy óvatlan pillanatban megcsörgeti többször, de a lánynak ideje sincs felvenni a telefont, mert azon nyomban le is teszi (hiszen a csörgetésnek csak az a célja hogy a telefon regisztrálja hogy a fiú hívta többször is...) majd a lány - ugye vissza hívja és a fiú teljesen kiakad, hogy pedig már kerestelek ezerrel, neked nem is vagyok fontos, akkor szakítsunk, ha ennyire nem is vagyok fontos... Olyan jeleket szeretnék megosztani/hallani, ami hasonlóan érzelmileg manipulatívan hathat valakire a nagyvilágban...

Igen, hát tény és való hogy nem könnyű a téma. Viszont népszerű, napjainkban sajnos egyre inkább. Amikor mindenki próbálgatja a szárnyait a "húzd meg ereszd meg" vagy az elmondom az "igazság egy verzióját" című játékban.

Ebben a témában régen nem az igaz szerelemről van már szó. Hanem arról a "szerelemről" amit nap mint nap tapasztalunk az utcán, a környezetünkben, bárhol.

Olyan helyzetekről főleg jelekről szeretnék írni/hallani, amikor nem mondjuk meg a másiknak, hogy valójában csak utazók vagyunk, és nem letelepedők de szándékosan elhitetjük vele hogy ő az igazi és csak később mondjuk meg neki, hogy nem működik ez a "kapcsolat" valamelyik hibájára fogva.

Sziasztok!

Ennek a témának az a célja hogy megosszuk egymással hogy milyen játszmák zajlanak le egy párkapcsolatban, vagy valami olyasminek titulált kapcsolatban.

Természetesen nem egy nők a szemét férfiak elleni témát akarok indítani, hiszen teljesen mindegy hogy a szenvedő vagy a "kevésbé szenvedő" alany nő vagy férfi. Egy olyan fórumot szeretnék indítani, ahol egy megtévesztett "lila ködben élő" személy ráeszmél valódi helyzetére és meg tudja tenni a "megfelelő" lépéseket a saját - önbecsülése és lelke - védelme érdekében.