Pánikrohamok kb. másfél hete, megőrülök? (beszélgetés)

szia

nézték a TSH-t már többször is, de szerencsére nincs vele gond. Sajnos, vagy szerencsére?? és nem innen ered. A fórumot megnézem, köszönöm. Andi

Szia!Lehet kellene nézetned TSH szintet vérből.Ez a pajzsmirigy hormonja,amit mérnek,és ez okozhatja az összes általad leírt tünetet.

Megjártam a magam útját én is 2003-tól a múlt év júliusáig.Pánikbetegség,sírógörcsök,depresszió,állandó félelem: ez mind meg volt :-(

Kaptam Prozac-ot,frontin-t,sapilent-et,de elegem volt és meg akartam gyógyulni.Tavaly az új háziorvosom nézte meg a TSH szintemet,amire megkaptam a hormont,és azóta ritkultak az ilyesfajta problémáim,hétről-hétre jobb az állapotom.Ez úgy néz ki,fél év alatt 3-szor voltrohamom,az is ősszel volt utoljára.

Ja,és Szendi Gábor!Paleolit-táplálkozás,és Pánik c könyve,és a weboldala,ahol sorstársaiddal fórumozhatsz is.

Remélem hasznos volt az írásom és rendbe jön az egészséged.

Menj rá a canadai magyarok fórumára, keresd Karsay István írásait és szerintem már az olvasásuk után kicsit jobban fogod érezni magad.

Az angyalok vigyázzanak rád!

Szia!

A keresőbe üsd be B. Nagy Magdolna nevét.

Ő foglalkozik SVT-vel é spénzvisszafizetési garanciája is van.

Nézd meg a honlapját, az még nem kerül pénzbe.

Szeretettel: Rinelda

Szia!

Nem tudom te mennyire hiszel a spirituális dolgokban.

Én neked egy SVT ajánlok(Spirituális Választerápia)

Olyan blokkok vannak benned, amiket fel kell oldani.

A gyógyszerekkel csak elnyomod ezeket, de látod, ha abbahagyod előbb vagy utóbb újból felszínre törnek az érzéseid.

Ha érdekel a dolog én tudok neked ajánlani valakit.

Én is részt vettem egy ilyen terápián és azóta gyökeresen megváltozott az életem.

Ha mégsem hiszel, akkor csak annyit ajánlok neked:

AKARJ meggyógyulni és engedd el a múltad(mint már többen ajánlották).

Fénnyel teli szép napot!

Szia Buksi13!

Rég hallottunk Rólad!

Jobban vagy már?

Köszi, talán jobban. Az , hogy levették a spirált, utána sokkal jobb lett. Csak mondta a dokinéni, hogy próbáljam összeszedni magam, mert már kezdtek a csavarokkal is gondjaim lenni, mert különben beutal a kórházba. Hát betojtam rendesen.

Járok pszihoterápiára, relaxálunk, meg gyógyszerek. Hát remélem javulni fog, muszáj neki. Holnap el kell mennem bkv-val is, na azt még nem tudom hogy fog sikerülni.

Buksi13 eljött hatodika!

Mi történt? Mesélj, jobban vagy?

Ne siettesd !

Mindig,mindennek eljön az ideje,hidd el.

Nehéz,nem mondom,de egyszer csak azt fogod érezni,hogy a szavak szinte maguktól buknak ki a szádon.

Muszáj,mert különben tényleg becsavarodik az ember.

Folyton nem lehet nyelni...

Látod, MINDENKINEK megvan a maga keresztje,amit cipel egy életen át.

Anyám alkoholista volt,ütött-vert. Volt,hogy 9-10 évesen pincében aludtam,mert nem engedett be,pasival volt...

Apám megtagadott,élte a saját életét a feleségével...

16 évesen a SAJÁT lábamra kellett állnom,elköltöztem Anyámtól,dolgozni mentem suli helyett hogy eltartsam magam.

FOLYTASSAM ???? Inkább nem,ez a fórum nem a fájdalmas múltról szól...

De...most 36 évesen ,van egy megértő,szerető társam,egy klassz 16 éves fiam, s próbálom MINDEN ERŐMMEL a jelent,s a jövőt nézni. Hátra nem,mert az megint visszasodorna abba az állapotba.Elég volt 3 év a nyugtatókból,altatókból...

De azt megtanultam,hogy ha nem tetszik valami,KIMONDOM ! Sőt,ha kell , kiabálom !

Nem szabad nyelni,tartogatni a fájdalmat,dühöt . Hidd el,mérgez....téged,a szervezetedet.Nem azt mondom,hisztizni,veszekedni kell,még véletlenül sem. Csak igenis KI KELL MONDANI azt,ami nem tetszik,fáj,dühít...

Nem okoskodni akarok,csak a saját példámat írom Neked,hátha kicsit segít egyszer....

Hát igen, tudom én nagyjából. Csak hát, nem könnyű. A nagyszüleim neveltek, amiért csak áldom az Istent, mert nagyon jó gyerekkorom volt. Miért nem anyám? Hát a kérdés jó. sajnos sose volt köztünk meg az az igzai anya-lánya kapcsolat. Valahogy nem szeret engem. És ezt nem csak bebeszélem magam. De ezen még tul tenném magam, de az unokáit sem. Pontosabb amig kicsik voltak, addig a lányom még csak-csak. A kisfiut sosem. Nem is értem. Csak a kisebbik öcsém egyik gyereke. Ott is csak az egyik. Ki érti ezt?

Két éve nem is voltak nálunk. Pedig kb. fél órányira vagyunk kocsival, amig átérnének pestre. De nem. Karácsonykor sem. Lehet ez is tett be most. Én se mentem. Dacból. Persze nem esett jól.

De most mit tegyek, ha egyszer jól kiosztanám, mire megyek vele? Nekem lehet jobb lenne. De hát, ez nem olyan könnyű. Azt mondom mindig, már nem is érdekel, de hát ez nem olyan könnyű.

a Pszichologus nagy segítség. Előszőr nem hittem el, hogy a gyerekkorunk mennyire befolyásolja a későbbieket.

Ezt kellene felgöngyölteni, mert tudat alatt bármi kihozhatja a gyereket. Szerintem ez az egyik bajod, de csak gondolom, nem vagyok orvos, azét érdemes rajta elgondolkozni.

Hát tudod, végigolvastalak és a végén már megint bőgtem. Bár ma megint több pánikrohamom volt, ki kellett menjek a lakásból is.

De..... és ez a lényeg. Jó olvasni amit irsz. Sok erőt adtok, de tényleg. Nekem is kell hogy sikerüljön, még ma most eléggé nehéz is. Igen a bogyóktól tartok, de most nem segit más. Most januárban megpróbálok elmenni egy tanfolyamra, és utána keresni munkát. Talán ugy könnyebb lesz. Azt még nem tudom, hogy jutok el, de muszáj lesz. És végig kell csinálnom, mert ez igy nem élet. És én még unokázni szeretnék stb. Már pedig egy dilis nagyival ez ugye nem megy. Ha tudnék dolgozni, sokat segitene, már csak azért is mert emberek között lennék. Sajnos nem könnyű igy, ha meg tudják hogy le vagyok százalékolva, sokan rögtön hátrálnak. Pedig én még AKAROk dolgozni. Nem igaz,hgoy nem kellek sehol sem. Pesze, nem tudok akármit, de majd talán ha képzem magam, akkor könnyebb lesz.

Ma elég pocsék megint a közérzetem, és nem tudok rájönni mi váltja ki. De már kimenekültem a lakásból. Most kicsit igy jobb.

Persze, régi dolgok vannak, amik bántanak. Talán ha egyszer kirobbanna belőlem, akkor könnyebb lenne, csak ezzel van akit nagyon megbántanék . De a doki szerint is itt van a bajok forrása, az anyámmal való kapcsolatomban. Már ha van valamilyen kapcsolatunk?????

Na, mindegy. Végülis 23 éve van egy aranyos férjem, két szép gyerekem..És hát ez a lényeg. Én ezt tudom is, csak amikor jön a roham, hát akkor sajnos nem mindig ez kerekedik felül. De ezt ismeritek Ti is.

Na pusz mindenkinek.

Azért megyek a pszihiáteremhez vissza. Remélem nem tol le nagyon, hogy igy eltüntem kb. egy évre. Ő azért sokat segitett.

Egy évig szenvedtem a betegséggel, úgy, hogy nem tudtam, miért nem tudok olyan lenni, mint a többiek. Utána két év kezelés, eredménytelenül, csak ekkortól tekintettek betegnek.

Végül én gyógyítottam meg magam.

Gondolom, sok esetben segít a gyógyszer, és talán túl radikális megoldást választottam, de nekem nem jött be Xanax meg Frontin meg egyebek kúra. A doki lelkifröccsei sem hatottak meg, ő nem érezheti, amit én. Biztos van jó szakember, de én nem találkoztam vele.

Ahogy újra normális életet élhettem, már csak pár dolog volt - van - amire ügyelnem kell, pl. ne fogjanak le, ne legyek szűk helyen, túl nagy tömegben... ezek már apróságnak tűnnek.

Talán meglátszik az a kimaradt 2-3 év, és lehet kicsit infantilis vagyok, mert sok dolog van, amit utólag pótoltam, és pótolok be. :)) Nem számít, boldog vagyok, ez a lényeg!

És a legfontosabb: megerősödtem!

Utoljára egy éve volt pánikrohamom, amikor életemben először jártam külföldön, Ausztriában. Idegen hely, idegen nyelv. Megrémültem.

Nem mondom, hogy biztonságban érzem magam az ország határain kívül, de szép lassan egyedül is el tudok távolodni tőle, lassan, mint anno a kórház falaitól.

Most már a német nyelvvizsgámra készülök, és imádok utazni, beszélgetni, néha túl idegesítő és közvetlen is vagyok idegenekkel. :D

És ha úgy érzem rosszul leszek, megkérdezem magamtól: ugyan már, Hannah, mi a legrosszabb, ami történhet?

Nah, most rámtört a szófosás, ne haragudj Buksi! Csak azt akartam, hogy lásd, mindig van remény, erősnek kell lenned, és magadban keresni a megoldást. Kívülről segíthetnek, de csak te gyógyíthatod meg magad! neked kell a segítséget okosan felhasználni! Te tudod neked mi a jó, Te tudhatod, miért vagy ebben az állapotban! Senki sem érezheti, amit Te!

Nekem a radikális megoldások jönnek be általában minden problémára, lehet neked más dolog segít. De muszáj szembenézned a félelmeiddel magadért, a gyermekeidért. És erősnek kell lenni. Nem baj, ha sírsz, ha félsz, csak ne hátrálj meg!

A gyógyszerről pedig: ha van egy problémád, az meglesz akkor is ha benyugtatózod magad, csak éppen addig a pár óráig nem érzed. Nem tagadom, sok nehézségen átsegíthet a gyógybogyó, de nem lehet rá támaszkodni örökre.

Noniusznak igaza van.

Tudni és akarni ez a két kulcsszó.

Én igen súlyos pánikbeteg voltam 15-17 éves koromig. 4 kórház pszichiátriai osztálya adogatott egymás közt, életem egy sötét időszaka, olyan, mintha álmodtam volna, nem is velem történt volna.

Vártam, hogy az orvos meggyógyít, hogy a gyógyszer hat, de mindenben és mindenkiben csalódnom kellett. Haragudtam a világra.

Aztán rájöttem, hogy csak magamra lehetek mérges. Mástól vártam a segítséget. Úgy gondoltam, az majd kívülről jön, és én csak meghallgatom a doktorbácsi émelyítő monológjait, beszedem a gyógybogyókat és minden rendben lesz. Ugyan már..

Aztán egy napon a főorvos feladta. Legyintett. Azt mondta Anyámnak: Anyuka, sajnálom, talán még egy szanatóriumot megpróbálhatunk, de ne reménykedjen, a lánya nem lesz soha önálló, mindig kezelésre szorul.

Tavasz volt. A kórház parkjában szerelmes párok, ragyogó napsütés, Anyák a gyermekeikkel. Visongó, boldog gyerekek. Akkor megmozdult bennem vmi. "Az nem lehet h elmenjen mellettem az élet! Nekem család kell! Munka kell! Barátok kellenek! Én ki akarok menni a fénybe!"

Ott kezdődött, hogy beláttam: nem bolond vagyok, csak beteg. Azért vagyok beteg, mert sok rossz dolog történt velem a múltban, amit nem tudok feldolgozni. De most már nincsenek rossz dolgok. Tehát TUDTAM mi a helyzet. Racionálisan láttam a problémát.

A másik nagyon fontos: rájöttem, hogy senki nem segíthet, ha én nem AKAROM minden sejtemmel a gyógyulást. Az első lépés volt nehéz, utána pedig a 3 év sötétség után, kezdett érdekelni, mi van a fényben. Életem legszebb 3 éve lehetett volna.

Egyre messzebb mentem a szobától, utána az épülettől, utána a kórháztól. Egyre nagyobb távot tettem meg egyedül. Szóba álltam - bár remegve - idegenekkel. Egyedül vettem meg a bérletemet! Buszoztam, vonatoztam, cél nélkül is örömmel, mert egyedül ment!!! És ismerkedtem. Mindent be akartam egyszerre pótolni. Azóta nagyon boldog vagyok. Persze nem egyik napról a másikra ment, de a döntés egy perc alatt született, akkor amikor lemondtak rólam. Akkor eldöntöttem, hogy kinevetem ezt a vén f*szt (a doki, így "szerettem") és a betegséget.

Szia Buksi !

Normális vagy,miért ne lennél az ?!

Én sokáig a "régi énemet" sirattam,s vissza akartam kapni.Borzalmas egy betegség,állapot ez,s csak az tudja megérteni,aki átélte.

Sajna a pánikrohamok után nekem is a mély depresszió következett,ami már odáig fajult,hogy nem voltam képes a szobámból,ágyamból kimenni.Szőrnyű,szomorú időszaka az életemnek.

s eközben én is TUDTAM hogy normális vagyok,képes voltam látni magam kívülről,tudni azt,hogy helytelen,beteges amit csinálok,de képtelen voltam erőt venni magamon,s változtatni.

Aztán átértékeltem a dolgokat,AKARNI kezdtem meggyógyulni,s lassan lassan haladtam előre.

Még mindig nem úgy viselkedem,reagálok le 1-2 dolgot,eseményt mint egy "átlag" ember,de számomra az,hogy ellátom a családomat,s VÉGRE tudok dolgozni -3 év után !!!- ez már haladás !!!

Igaz,a társaság még nem megy,sem a tömeg -nincs levegő olyankor - de legalább már tudok kommunikálni emberekkel.

Egyszóval,ne is hidd el,hogy nem vagy normális !!! Igenis az vagy !!!! Ha ilyen józanul látod a benned lezajló változásokat,biztos,hogy tudsz is idővel változtatni !

Szia!

Én is ugyanezeket szedtem fél évig,aztán szép fokozatosan abbahagytam mert ezek tönkretesznek még jobban!

Aztán mindig egyre több és egyre erősebb kell!!!

Fél éve szedem a NEUROPTIM-ot,nem tudom ismered-e,de nekem azóta egy pánikrohamom nem volt.

ÉÁldom a nevét annak aki kitalálta,mert-e nélkül már én is meghülyültem volna.Csak az idegrendszerre ható vitaminok és egy nálunk nem létező növény kivonatát tartalmazza.Gyógyszertárban recept nélkül kapható,de elég borsos az ára,havi 4000 ft.Én akkor is megvenném,ha az utolsó pénzem menne rá.

Esküszöm nem reklámozni akarok,de enélkül én már nem is tudom mit csináljak.

Bővebben itt olvashatsz róla és sorstársakkal is fórumozhatsz:

www.neuroptim.hu

Akik pedig azt tanácsolják,hogy foglald le magad,meg ne gondolj rá,azoknak üzenem,hogy ez nem olyan egyszerű szinte lehetetlen,aki átélt már ilyet ,az tudja,hogy miről beszélek!

Vegyél egy dobozzal,hidd el,hogy az első két-három szem után semmit nem fogsz érezni!

Drukkolok neked!