Óvodások játszmái (beszélgetés)

Örülök,hogy helyrejöttek a dolgok:)

A csúfolódásra nem tudok igazán jót mondani..talán annyit,hogy a kislányodnak(habár még kicsi) el kéne döntenie,és elfogadnia,hogy ő "duca"-e..ha igen,akkor nem zokon venni a dumát,mert igaz,és esetleg megpróbálni változtatni rajta,ha ő nem tartja elfogadhatónak.ha meg nem igaz,akkor azért tojni le.

Engem a hajam miatt csúfoltak gyerekkoromban(pulikutya..),azon meg nem lehet változtatni,csak ha az ember kopaszra vágja..nem tettem.

Úgy tűnik megoldódik a helyzet :)

Ma (ettől az esettől függetlenül) a barátnőm hozta el a lányomat az oviból, és együtt mentek L-ért az ő ovijukba. Az én kislányom már előre mondta, hogy beszélni szeretne D-val. Aikor odaértek barátnőm elmondta pár szóval az óvónéninek, hogy mi a helyzet, aki odahívta L-t és D-t is. D-n nagyon látszott hogy zavarban van, kínosan érezte magát. AZ óvónéni és a barátnőm is azt mondták a lányoknak, hogy ha történt is bármi, azt már régen el kellene felejteni, megbocsájtani. Az óvónéni (egyébként a lányomé is ő volt, de a kislányom már meg sem ismerte) volt annyira rendes, hogy azt mondta D-nak, hogy a kislányom nagyon aranyos, rendes kislány (mondjuk amikor oda jártunk nem egészen így gondolta, de spongyát rá...) A barátnőm mondta D-nak, hogy lesz majd alkalom, hogy hármasban is játszanak, és hogy ne aggódjon, L attól még hogy a lányommal is jóban van ugyanolyan jó barátnője marad. Végülis ezzel mindhárom gyerek elégedett, ma délután L és a kislányom a lehető legnagyobb bébkében, felszabadultan játszottak. D pedig nem lett megszégyenítve, de mégis megérezte hogy könnyen "lebukik" ha alaptalanul vádol meg valakit.

Más (de témába vág): úgy tűnik ilyan időszakot élünk, van az oviban egy kisfiú, aki csúfolja a lányomat, Luca helyett Ducának hívja, mert hogy "dagadt" :( Többször szólt már rá az óvónéni, minden esetben kiültetik, de nem nagyon érdekli. Már ott tartok, hogy azt mondam Lucának, hogy csúfolja vissza, de előtte szóljopn az óvónéninek, és semmiképp nem kezdjen ő csúfolódni... szerintetek?

Igen, remélem minél előbb összejön a "találkozó" :)

Azt nem hiszem, hogy most kezdené furának találni (részben mert az én lányom egy "nagyon jól funkcionáló" hyper, részben meg pár hónapos koruk óta ismerik egymást...)

Jó ötlet őket összeereszteni,sőt a legjobb.

Még egy gondolatom támadt:lehet,hogy L.kezdi itt-ott szokatlannak a találni a kislányodat,és ezt a másik kislánynak meséli az oviban,az meg esetleg azzal jön,h ne barátkozz ilyen fura kislánnyal

(bocs a szavakért,csak annyit írtál a kicsidről,h hiperaktív...egy átlagos hiperaktív gyerekről gondolkodtam,mikor ezt leírtam:nem tudom,ha te kislányod pontosabban milyen),

csak talán nekik egyszerűbb azt mondani egymás közt a fura helyett,hogy rossz.

de szerintem sokat fog javulni a helyzet,ha együtt lesznek,drukkolok:)

L. ma azzal indult oviba, hogy beszélnie kell D-val az én kisllányomról. Barátnőm mesélte, hogy ez most nagyon fontos neki, és abban biztos vagyok, hogy ez így is van. Nem hinném hogy ő találja ki, azt már inkább, hogy D. ismretlenül (vagy szinte ismeretlenül) is megpróbálja L-t és az én lányomat eltávolítani egymástól egy ilyen kis "ügyes" húzással...

Barátnőmmel beszélgettünk ma, ő azt mondja, mindenképp beszélni fog D. apukájával, hogy próbálja leállítani a kislányt.

Nekem az az ötletem támadt, hogy egy délutáni közös játék ürügyén meg kellene próbálnunk összehozni a három lányt... egyrészt ha együtt játszanának talán D-ban is csökkenne a féltékenység, másrészt szembesülne vele, hogy nem mondhat akármit az én lányomra, mert kiderül a turpisság...

L. és az én kislányom két nagyon különböző habitusú gyerek, L. nagyon nyugis, pedáns, inkább szemlélődő gyerek, az én lányom hyperaktív, elég impulzív, nagyon nyitott gyerek. Pár hónapos koruk óta összejárunk, nagyon szeretik egymást, ha egy hétig nem találkozunk már mindkettő kérdezgeti, mi van a másikkal. Lehet hogy L-ben mégis van valami feszültség, nem tudom... az én lányom valóban "csodabogár" kicsit, de eddig úgy láttam, L. olyannak szereti, amilyen...

Ha L. találja ki, az elég rémisztő, mert akkor nagyon tudja hogyan kell mélyen megbántani a másikat, nem szeretném azt hinni, hogy ezt tudatosan csinálja...

Viszont az biztos, hogy ma elég furi volt a lányommal, nem engedte hogy bizonyos játékokhoz hozzányúljon, eddig ez sem volt jellemző.

Az anyukával nagyon jóban vagyunk. Ő próbálta L-nek megmagyarázni, hogy ha történt is valami, az régen volt, az óvónéni is biztosan megbeszélte akkor a gyerekekkel. Erre L. csak kötötte tovább az ebet a karóhoz, hogy de már egy másik gyerek is panaszkodik.

Én próbáltam az én lányommal megértetni, hogy semmit az ég világon nem számít egy olyan gyerek véleménye, aki nem is ismeri őt... (láttam rajta hogy ez nem vigasztalja, benne nagyon nagy a vágy arra hogy szeressék, és nagyon rosszul viseli ha valaki nem szereti vagy nem fogadja el - nyilván most még azt is érzi, hogy alaptalanul vádoják valamivel amit nem is tett vagy nem emlékszik már rá hogy mi volt...)

Ez a mai a második alkalom volt, hogy előhozta L. a témát. Arra is gondoltam, ha még egyszer meghallom ezt, akkor meg fogom mondani L-nek hogy ha tovább folytatja és bántja ezzel a kislányomat, akkor nem fogok tudni mást tenni, mint hogy nem engedem hogy találkozzanak, mert nem engedem hogy igazságtalanul bántsa.

Igen, így, de ez nem megvalósítható.

Még azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy L-tól ered az egész, csak próbálja D-ra kenni, a maga kisgyermekes módján. Ez esetben viszont jó lenne L-val (és szüleivel) megbeszélni. Lehet, hogy valami kis sértettség van benne a kislányod felé. Ez persze lehet irigység is ebben a korban.

Egyébként lehet nem ártana egy olyan találkozás D-vel amikor ott vagy Te, a kislányod, D és az ő anyukája.

Gondolom így gondoltad forgatos Te is!

5-6 éves gyerekek... 2 éve nem is találkoztak, hogy?

(persze, megoldható, de szerintem trapiti kislányát D elé állítanánk, csak nézne, azt se tudná ki ő) :)

Kizárt, hogy egy gyerek így visszaemlékezzen.

Vagy az óvónő, vagy D. szülei hozzák fel a kislányodat, sarazzák, rossz kislányként emlegetik.

A miértet nem tudom...

Nagyon bántja valami a kislányomat, örülnék ha elmondanátok, ti mit és hogyan tennétek a helyemben, hogyan lehet ezt a helyzetet okosan megoldani?

A kislányom fél évet járt a legjobb barátnőjével egy óvodai csoportba, aztán két évvel ezelőtt őt elhoztk onnét, de a barátság a lányok között is, és köztünk anyukák között is megmaradt, heti rendszerességgel összejárunk.

A kislány mostanában egyre többször mondogatja az én lányomnak, hogy az ovis legjobb barátnője (akire az én lányom már nem is emlékszik) panaszkodik hogy a lányom bántotta őt, meg milyen rossz volt. Ez nagyon megviseli az én kislánoymat, részben mert nem igaz, nem volt komolyabb konfliktusa a gyerekekkel, nem volt verekedős vagy hasonló. Ma kb. fél órát voltak kettesben, miután jött a lánykám sírva, hogy ő oda fogja adni a hajpántját D.-nak (a volt ovistársnak) hátha akkor megbocsájt neki :(

Kérdeztük L.-t a barátnőm lányát, hogy miről beszéltek, ő meg mondja, hogy D.-tól hallja hogy az én lányom milyen rossz, de most már még egy gyerek mondja.

De könyörgöm... két éve nem jár oda, két éve nem is találkozott ezekkel a gyerekekkel, már nem is emlékszik rájuk. Normális dolog ez, hogy óvodások így táplálják magukban a haragot valaki ellen aki semmit nem ártott nekik? Vajon tényleg a féltékenység van a háttérben? Hogyan lehetne L.-vel megértetni, hogy ezzel mennyire megbántja az én lányomat? Ráadásul ő rendkívül jóindulatú, mindenkiben csak a jót látja, nem is tud mit kezdeni ezekkel a játszmákkal, nem is igazán érti hogy miről lehet itt szó...