Ovis nem tud játszani (beszélgetős fórum)

Csikilány 17-es hszhez kapcsolódva - ha olyan okos gyerek, miért nem adjátok előbb iskolába ? lehet hogy jobban lekötné mint az óvóda.

( fiamnak is javasolták, hogy menjen 4 évesen iskolába, de én kivártam a 6 évet, szül napja is úgy alakult, de a másik srác, akinek ugyanezt javasolták, 16 évesen leérettségizett és 24 évesen Phd-zott - amikor a normál évfolyam az Msc-t végezte) Ez szerintem nem időnyerés, mert éppen kamaszkorban van a korosztályából kiszakitva - csak egy ötlet volt.

Fiam is egyke , de csak munkaidő után, illetve hétvégén volt otthon ( amikor mi is ) Soha nem láttma unatkozni. Játszott, elrakosgatta a harcosait, Batmaneket, Power Rangereket,Star wars figurákat, vagy jött utánam, - ebből mindig a legjobbat próbáltuk kihozni, vagy- most meg ne kövezzetek - nézte a TV-t és a videót.Az angol nyelvű Cartoon netvorkon anyanyelvi szinten megtanult angolul, most is ebből él, m.helyén angolul beszélnek - a német adókból németül. Úgy láttam és biztos is vagyok benne, hogy az oviban kimerült a sok különféle gyerek és dirigáló óvónők közt és kimondottan jót tett neki, hogy itthon azt csinált, amit akart.

Én szintén egyke vagyok/voltam. Soha nem unatkoztam, gyerekkoromban jól elvoltam.Bár a 70-es évek elején r még fekete fehér TV volt, arra abszolut nem voltam rátapadva,

Az én fiam sem tudja egyedül elfoglalni magát, pedig már sokféleképpen próbáltma rávezetni, nagon látványosan szenved, ha nem vele van foglalkozva, sajnos.

Én sem tudom mit lehetne még tenni...

Igen, fenáll.

Mondjuk a szülőn is áll a dolog, mert van olyan barátnőm/barátom, aki seperc alatt lemegy ötévesbe és bohockodik, meg itt vagyok én, aki kényszerből kezdtem römizni is a kicsivel, de közben megszerettem. De hercegnőset ebben az életemben nem fogok játszani...

Itt a nyár, viheted a játszótérre s ott mindig talál barátot. S ahogy írod ez az időszak is hamar tovatűnik.

Fogalmazhatnék úgy is, hogy nekem a 35 évemmel már nehéz visszamenni 5 évesbe és úgy játszani vele. :))

Nem vagyok tökéletes én se. Amit képes vagyok megtenni, természetesen megteszem.

1 órája jöttek haza apával az oviból (apás rendezvény volt) és azóta, együtt ettünk, mesekönyvet olvastam, játszottunk egy memóriás-szójátékot és most kicsit elvan a hörcsögével. :)

Egyszer sem írtam, hogy ezek vannak a kezébe nyomva.

És nem értetted, mert épp azt írtam, hogy a társaival bárhol, bármikor nagyon is jól elvan (főleg azokkal akikkel egy hullámhosszon vannak). Csak épp az egyedüllét.

És persze tudom, hogy 4 év múlva már nyoma se lesz ennek, mert inkább beteszi előttem az ajtót és elvonul a szobájába. Csak most -konkréten ebben az időszakban- nehéz. Nagyon nehéz. De megoldjuk. Csak kíváncsi voltam, hogy más egykénél is fennáll-e ez a dolog. ;)

Mondta valaki, hogy a tf, a tablet a kezebe van nyomva??

Neked is koran a kezedbe nyomtak!

Hát ilYen is van. Az én fiam erre nem hasonlít. Mivel én elég ügyes vagyok pl labdával így már régóta próbáltam őt tanitgatni dobni, gurigatni, focizni. Ment egy darabig, aztán mikor érzékelte hogy nem annyira ügyes (pedig mindig nyomatékosítjuk benne hogy nem ügyetlen) akkor egyszerűen besértődik és feladja.

De pl. gyönyörűen rajzol. Az ovi falon is kiemelkedő helyen vannak kirakva a kis művei. :)

Nem kell nagy dologra gondolni. Pl jutalom lehet az is, hogy egy séta után lerajzoljuk amit láttunk! Ki mire emlékszik?- alapon. Vagy a legszebb fát, amit láttál!

Vannak gyerekek, akik még azzal is el tudnak szórakozni, hogy az udvaron a füvet vizsgálják, látnak-e valamilyen kicsi bogarat, vagy érdekes alakú virágot stb. De erre is meg kell tanítani őket. :)

Kreatív játékokkal amit megmutatnak és vele együtt játszanak, minden gyerek szeret játszani.

Az a gyerek unatkozik, amelyiket magára hagynak.

Ide is lehet vonatkoztatni: "jobb ízű a falat ha mindnyájan esznek..." :)

A kérdésre válaszolva, hogy általános jelenség-e, az a válaszom, hogy annyiban, amennyiben a fiatal anyukák tisztában vannak a gyermeknevelés fontos szabályaival: veled, érted, szeretve!

A gyerekkel nem elég egy légtérben lenni, ha a szülő nincs vele. Ha nem foglalkozik vele, magára hagyja, mondván: játsszon, találja fel magát, szórakoztassa saját magát! Hát ez nem megy! A gyereket meg kell tanítani játszani!

Gondolj csak abba, hogy van egy felnőtt társaság ahol leülnek pókerezni, de te nem ismered a szabályokat. Fogsz tudni felszabadultan játszani?! Nem, kényelmetlenül fogod magad érezni. Vagy kapsz egy ketyerét, amivel állítólag sok mindent csinálhatsz, filmezni, zenét felvenni, hallgatni, levelezni, stb, de nem tudod hogy működik. próbálkozol, kínlódsz, mert esetleg még idegnyelvű is, de egy idő után leteszed, mert számodra értékét veszti, mivel nem tudod használni. A környezeted pedig nem érti, miért nem kell a drága "játék", miért unatkozol?!

Mindenki, a legkisebbek is társas lények. Ha leülsz vele, megmutatod hogyan lehet, mit lehet játszani, később magára hagyhatod, ő is fog tudni egyedül játszani. :)

Igazabol a tarsasjatekok, legyen az labdaguritas, rajzolas, barmi, amit a sulojevel egyutt csinalhat... lehet meg eleget kesobb.

Kozossegben a jatek a szocialis alkalmazkodast, a toleranciat, a lemondast, a kudarc elfogadasat, elviseleset is meg kell/ene tanulnia.

Az enyem is hamar felad mindent. Pl. regebben bejelentette, hogy o nem tud rajzolni, igy nem is akart. Vegul leultem vele es mondtam mit-hogy rajzoljon es ki is szineztettem vele. A rajz picit jobban sikerult, mint az elozoek, igy jutalombol ki is akasztottam a falra, hogy ez a legszebb eddigi rajza. A "Jutalom" biztato erovel hatott es masnap egy sokkal szebb rajzot keszitetett. Vegul rajott, hogy tud rajzolni. Azota egesz jokat rajzol.

Szerintem talalj ki neki valami apro jutalmat ha sikerul valami uj dolgot csinalnia. Ezzel osztonset erez majd arra, hogy ne faladja hanem probalgassa.

Korához képest nem fejlettebb? Valamilyen tudomány nem érdekli?

Az óvonője mit mond erről?

Ha más probléma nincs nem gondolom, hogy rendellenes lenne a viselkedése. Én pl. soha nem szerettem játszani. Semmit és senkivel. Miután megtanultam olvasni jól elvoltam egyedül a könyveimmel. Most is inkább egy könyvet választok pihenésképpen, mint a társasági életet. A kicsim teljesen a fordítottam: csak az okoz felhőtlen boldogságot neki, ha társaságban van. Szerencsére a legjobb barátnője anyukája ugyanolyan habitusú mint én, a barátnője meg pont olyan izgága, mint ő.

Panelban lakuk, sokat vagyunk kinn, utcán, téren, parkban, dunaparton. Azt szereti. Biciklizni, rollerezni szintén. De azt is úgy látom ,csak addig érdekes, míg a célhoz nem érünk.

A hagyományos szabadtéri játékok nem igazán kötik le, mint frizbi, labdázás, tollas..ebben is az a baj, hogy ha nem megy neki, feladja. :( Pedig gondolhatjátok, hogy bíztatjuk)

Pontosan igy gondolom en is!

Az en lanyom 5 eves lesz es neki is hianyzik mas gyerekek tarsasaga. Viszont ha latja, hogy nincs idom vagy kedvem jatszni vele, akkor kitalal maganak valami jatekot.

Pont par hete olvastam egy cikket arrol, hogy igenis hagyni kell a gyereket unatkozni. Pontosan azert, mert akkor lesz kreativ a gyerek ha sajat maga talal ki dolgokat.

Nekunk szerencsenk van abban, hogy nagy a kertunk. Mindig van mit felfedezni, plane igy nyaron.

Amugy meg pakol. De azt reggeltol estig:))