Ösztönözzük-e a gyermeket a járás terén, vagy várjunk, amíg ő akarja? (tudásbázis)

Ha egészséges a baba, akkor nem kell neki segíteni, a fejlődés egyik lépése, hogy megtanul járni, akkor amikor megérett rá.

A gyerek fejlődése nem lóverseny, nem kell sietetni.

A lányom is és a fiam is 9 hós volt, mikor mászni!! kezdett - ebben az időben a velük egykorúakat már kezüknél fogva húzkodták a szüleik. A lányom 13 hós, a kisfiam 14 hós volt ,mikor elindult - vezetgetni egyiket sem kellett -akkor indultak el, amikor már képesek voltak járni.

Mi konduktorhoz járunk a kisfiammal, mert donga lábbal született. Nekünk még vezetni is tilos volt, ha járt azt csak egyedül tehette.

De nekem azt mondta, hogy pl. vezetni nagyon káros lehet egészséges gyereket is, mert deformálódik a vállizület, és a gerinc. Majd magától megtanul szépen mindent, persze ha nincs semmi gond.

Ráadásul értelmileg is el kell jutni odáig, hogy valamit képes legyen csinálni, a mozgás nem csak fizikai munka, hanem kemény agymunka. Ha nincsenek kiépülve a megfelelő idegsejt kapcsolatok, még árthatunk is vele.

Sokan írtátok, hogy nem ösztönözzük az izmok,csontok és ízületek kímélése miatt.

Igazatok van, maximálisan, de egy nagyon fontos dolgot kihagytatok:

az idegrendszerének fokozatos, egymásra épülő fázisokon keresztül haladó fejlődését gátoljuk azzal, ha egy-egy mozgásformát hamarabb próbálunk "tanítani" nekik.

A mozgást nem kell tanítani!

(kivétel az, ha valamilyen probléma miatt idegrendszeri fejlesztés kell a babának, és ez a mozgáson keresztül történik)

Náluk rengeteg ideig mászva közlekedett a gyerek. Mindig a földet nézve mentünk a lakásban, mert féltünk hogy rálépünk. Anyósom mondta, vezetgessem kézenfogva, hogy szokja. Mire én kiakadtam. Először is, rettenetesen fájt a derekam. Így a görnyedve menetelés kikészített volna. Másodszor: úgy éreztem, ez erőltetés lenne, majd csak megindul ha eljön az ideje. Megnyugtattam anyósomat:

Anyuka, én még csak részeg embert láttam négykézláb meni az utcán. Van esze ennek a gyereknek, előbb-utóbb úgyis elindul.

Aztán láss csodát! Egyszr csak felállt és azóta is úgy közlekedik....

azt olvastam: öntözzük-e a gyereket.....stb....

titta hülye vagyok :DDDDDDD

Persze! Ösztönözni lehet, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy föl kell állítani, és tartani miközben remeg az egész gyerek az erőlködéstől. Abból tényleg baja lehet mind csípő, mind lábak terén.

Az ösztönzés annyit jelent az ilyen picik esetében, hogy hagyni kell őket a földön izegni-mozogni, nem szabad folyton a járókában, ágyában tartani. Aztán persze lehet olyanokat játszani is, hogy leteszed a földre, leülsz te is távolabb, és hívod magadhoz. A sógornőméknél láttam (persze mi iszonyú jót vidultunk a gyereken, míg ő küzdött), hogy így leülnek a gyerektől távolabb, és hívogatják. Gyerkőcke óriási nyögések közepette, de közben telivigyorral a képén kotort az apjához hason, térden, kúszva-mászva. Nem erőltették, mégis ösztönözték.

Aztán láttam a másik végletet, a szomszéd kislányt, aki állandóan ölben, vagy a járókában volt. Állati sokára tanult meg állni és járni. Egyszerűen nem volt oka fölállni - minek? úgyis hordozzák a fenekem, akkor mit gyötörjem magam - alapon.

Nem szabad siettetni, több okból is. Azért nem áll fel és nem jár, mert a csontozata, izmai nem fejlődtek ki még rendesen.

Másrészt nem tanul meg esni sem, ami nagyobb korában nagy probléma lesz, ugyanis nem fogja előre tenni a kezét, ezáltal nagyobb sérüléseket fog szerezni, hisz, mikor járni tanították, és esett volna, anyuka-apuka megfogta a kezénél fogva, az így tanított gyerek ösztönösen felemeli a kezét, ha esik.

Szóval nem szabad. Fel fog állni és menni is fog, ha eljött az ideje.