Örökké gyerekek? avagy milyen szoros legyen a kapcsolat a szülőkkel? (tudásbázis)
Igazad van,de ha neked is lesz egyszer nagykorú gyereked,kívánom olvasd vissza a saját soraidat,és magadon fogsz meglepődni,hogy milyen hideg szívű is voltál valaha.
El kell engedni amikor ugy látod hogy megtud állni a saját lábán vagy megtalálta a társát mert már akkor külön élete van.Sajnos én sem akartam de elment,de ha szüksége van rám megérkezik.
Nálunk dettó ugyanez, csak annyiban szuperebbek a tesómék, hogy ott a gyereket még úgy is hívják,mint a nagyapját :)
éKépzelheted, hogy akkor melyik család a favorit?
Mi az egészséges kapcsolat? Egészséges az, hogy az 5 év alatt, amióta együtt vagyok a férjemmel, aputól még egyetlen dícséretet, bíztatást sem kaptunk, bármit is vettünk vagy épitettünk, vagy akármi. De oké, nem is kell dícsérgetni, tudjuk mi, mi a jó meg a szép, de könyörgöm, akkor ne is kritizáljon! Mert azt aztán tud...Bezzeg a testvéreméknél minden az egekig tökéletes...
Külön kell élni,de persze tartani az egészséges kapcsolatot.
Azon gondolkoztam,hogy talán naplót kéne írnom arról, hogy milyen a nem létező kapcsolatom a szüleimmel vagy hasonló...
De semmi értelmét nem látom. Attól semmi nem fog változni.
Az az igazság,hogy elment másfél év,hogy nem beszélünk...már amúgy sem lesz semmi olyan,mint régen,nem igaz? Akkor meg,minek erőlködni?
Ha nekik ez így jó,akkor nekem is.
A gyermek szülő kapcsolatnál..igen tisztelni kell a szülőket minden téren. De ha a szülő mindig részese akar lenni a gyermek életének az már nem jó. Az egy dolog, ha kikérjük szüleink véleményét bizonyos dolgokról. Kérjünk tanácsot, de dönteni nekünk felnőtteknek kell. De az sem jó, ha az anya rátelepszik a gyermekére. Engedni kell szabadon dönteni a gyereket, mert később felnőtt korára döntésképtelen lesz, és mindent a szüleitől fog várni. Avagy később a párjától..ami egy bizonyos életkor után már zavaró is lehet..
Ma megint rájöttem,hogy egyre inkább nem vagyok kíváncsi a "drágalátos" szüleimre! :(
Ahhoz képest,hogy nem beszélnek velünk, folyamatosan infóznak rólunk...félelmetes !!!
Igazad van!
Nem tartom szerencsés ötletnek,ha a szülő mindenben ott van, a gyerek dolgaiban. Akár házasság,akár gyereknevelésről van szó.
Fontos a tisztelet,az is igaz! Azonban ha a saját anyukád elfordul tőled,akkor mit tisztelsz?
Ezt nem igazán érthetik meg azok,akiknél tökéletes,vagy majdnem tökéletes a kapcsolat gyerek és szülő között.
Pont nekem ez a jó példa arra,hogy nem szabad viselkedni a gyerekemmel,ha felnő és saját családja lesz! Erről ennyit :D
Mindenkinek szép napot!
És ez nem zavarja a párodat? Vagy ennyire egyezik a véleménye anyukádéval mindenben?
Én asszem önállóságra fogom nevelni a gyerekemet, hogy ne kelljen felnőttként is az én szavamra várnia.
Én is ugyanezt tudnám leírni. Jobban nem is fogalmazhattál volna!
A szulok azok akik a legtobb tiszteletett erdemlik a gyerek reszerol.En 7eve vagyok ferjnel de meg a mai napig is az anyukam szavara hallgatok,es mindent amit tudok megteszek neki ,mert o az en anyukam.Es senki nem erdemel tobbet a vilagon egy anyanal,ugy szeretettben mint tiszteletben.Hisz en is anya vagyok es majd ha megno a gyerekem nekem is jolesik ha ilyen lesz velem szemben .
Elhiheted,hogy már nyitottam egy párszor,de már feladtam. Példa. átmentünk mindhárman hozzájuk,apukám nem is köszönt nekünk,hanem beült a kocsiba és elment otthonról. A gyereknek volt az egyéves szülinapja,küldtem meghívót a partyra, felbontatlanul visszaküldték.
Akkor? :(((
Ezek után már nem fogok egy lépést sem tenni!
Végül is van még egy unokájuk,azzal elvannak...
Csak hadd váljon le a gyerek! Egy szülő sem él örökké!
Szerintem ez nagyon sajnálatos dolog. De, ha te mégis szeretnél a szüleiddel beszélni, akkor neked kell megtenni az első lépést. Ha mégsem sikerül, akkor nem rajtad múlt. Én inkább hallgatok, alkalmazkodom, de azon vagyok, hogy minél többet láthassam az unokáimat. Egyre jobban, mivel most kezdenek igazán érdeklődni a világ felé. Ők most 15 hónaposak.
Eleinte nagyon rossz volt,főleg,hogy próbáltam nyitni,de semmi :(((
Most már 16 hónapja nem beszélünk,ennyi idős a fiam, úggyhogy valahogy túltettem magam rajta. Kicsit bánt még legbelül,de inkább minden energiámat a kisfiamnak szentelem :)))
Ez egy nagyon jó kérdés.
Ha a lányom tanácsot kér akkor segítek.De nem szivesen avatkozom a dolgaikba,mert előfordult olyan,"hogy mi is felnőttek vagyunk" Nagyon nehéz megtalálni a szülőnek az egészséges egyensúlyt.
Genetika is szerintem. A gyereked nem a te "lenyomatod" (nem jut eszembe más szó), lehet, hogy nem is,"veszi", miért épp "arról" és "úgy" szeretnél vele beszélgetni, ahogy te épp belefognál.
Persze a gyerekbe "beleég" a szülők kapcsolata is és ez nagyon befolyásolja a kommunikáció "milyenségét".
Ez nem rossz? Én el sem tudnám képzelni. Bár sajnos nem egy városban élünk, nagyon szoros a kapcsolatunk.
Nekem nincs kapcsolatom a szüleimmel. A párom szülei járnak csak hozzánk, néha anyós "osztja a sok tanácsot", de végül is kilehet bírni.
Nálunk is szoros a kapcsolat anyuval,csak néha idegesít,hogy beleszól dolgokba,de hamar lenyelem ezeket.
Engem annyira tulajdonképp nem is zavarna, mert anyuval mindig is szoros kapcsolatom volt, én olyan bújós-kibeszélős vagyok, de a párom családja egészen máshogy él, náluk nincsenek nagy családi megbeszélések, meg ilyesmi,mindenki éli a saját életét és mivel én kerültem közéjük, nekem kellene alkalmazkodni hozzájuk, ami sikerülne is, csak a szüleim ezt nemigen akarják megérteni. A páromat zavarja és szeretném kerülni a konfliktusokat.
Jó a kérdés, már én is gondolkodtam hasonlón. De én olyan szemszögből nézném, hogy meddig kell a szülőnek pátyolgatnia a gyermekét. Az általában természetes, hogy amikor férjhez megy, v. megnősül, akkor külön családot alapít, így már nem lesz meg az a kötelék, mint ami korábban volt. Nekem vagy egy felnőtt (29 éves) fiam, aki még itt lakik nálunk. Kikéri magának, hogy bármibe beleszóljak, pedig csak szeretném tudni, hogy ha hazajön vacsorázik-e, v. hogy merre jár, hisz bármi történhet vele. Azt mondja, hogy ő már felnőtt ember, azt csinál, amit akar. Ez igaz is, de akkor miért tart rá igényt arra, hogy a szülei kiszolgálják, főzzenek, mossanak rá, takarítsanak, stb. Természetesen mindig a gyerekem lesz, szeretem is, de van egy határ, amikor a gyerekkori szülő kapcsolatot meg kell változtatni.
És ha túl sokszor beleszólnak a dolgainkba, elvégre egy külön családban élek, a sajátomban, akkor hogy lehet finoman felvilágositani erről őket?
nagyon szoros mert naluknal jobban senki nem erdemli meg.
en meg mai napig szeretnek gyerek lenni es anyunak mindent megtenni,de sajnos a tavolsag,erosen szoros kapcsolatban vagyunk es ez iyg a jo es igy a hejes.
Örökké gyerekek? avagy milyen szoros legyen a kapcsolat a szülőkkel?
További ajánlott fórumok: