Az 5 és fél éves kislányom nehezen alakít ki kapcsolatokat gyerekekkel/felnőttekkel (beszélgetés)

Én voltam ilyen az oviban,de nem azért,mert visszahúzódó voltam,és nem volt bajom soha!

Egyszerűen utáltam amikor megmondták mikor mit csináljak!Minek körjátékozzak ha nincs kedvem?Minek rajzoljak ha nincs kedvem?És így tovább...

Bezzeg a lányom...

Jó odafigyelni a jelekre, de ha csak visszahúzódó, még nem jelenti azt, hogy beteg.

Én is visszahúzódó voltam, sőt - a helytelen nevelésnek köszönhetővel - középiskolás koromban már egy boltba se mertem bemenni, mert ott kérni kellett a kívánt dolgot, összesen egy barátnőm volt, a többiek egyáltalán nem érdekeltek. Most meg abból élek, hogy szerepelek, előadásokat tartok és imádom. :)

Ami segíthet:

1. pszichológus, elsősorban a Nev.Tan-t ajánlom, a tapasztalatuk miatt.

2. az óvónőkkel sokat beszélni, hogy mennyire kommunikál, nyit a többiek felé. Ők mennyire támogatják ebben.

3. persze sok gyerektársaság, ezt úgyis tudod.

4. hasonló mentalitású gyerekek felkutatása, és "barátkozás" velük. :-D Konkrétan én is kiakadok a harsány, hiperaktív gyerekektől, nem csodálom, hogy a lányom sem tud mit kezdeni velük.

5. meghívni esetleg ovistársat, vagy aki szimpi a lányodnak, hogy otthoni környezetben könnyebben tudjon oldódni.

Amúgy mióta jár oviba? Volt bölcsis előtte?

Szépen lassan meg fog nyílni.:-)

Szia, itt egy ugyanolyan személyiségű kislány anyukája. Teljes mértékben megértelek, hogy milyen nehéz látni, ahogy nem oldódik fel, látod, ahogy nem tud kapcsolatokat teremteni.

Nálunk valószínűleg eleve az én és férjem alaptermészete összeadódott, ráadásul kicsi a család, ő az első gyerek közel és távol (barátoknál sincs), így valahogy nem is csodálkozunk rajta. Illetve de, mert a személyisége nagyon nagyon zárkózott -volt. Azért múlt idő, mert fokozatosan kezdett megnyílni, most 6 évesen már inkább csak tartózkodónak mondanám.

Azt tanácsolom, hogy vidd el a helyi Nevelési Tanácsadóba, egy pszichológushoz. Nálunk ott kezdődött az oldódás, aztán hetente jár szintén oda kislétszámú játékos foglalkozásra, amit nagyon szeret.

És igen, én is attól félek, hogy mi lesz az iskolában. Sajnos az óvodáról nincs jó tapasztalatunk, mert 2 éven keresztül próbálkoztak a gyerekek az irányába, de ő ugye nem is közeledett hozzájuk. Most már nyit feléjük, de ők klikkesedtek.

Szerencsére egy jó pedagógus figyelembeveszi a személyiségét, és tud segíteni az iskola alatt a beilleszkedésben.

Szia

én nekem kb pont elletkező típusú lánykám van, amolyan mindenlében kanál, akarja rendezni a társait is, szeretne mindenhol ott lenni :P A kicsit néha már sok típus :P De majd megtanulja határokat, mint én is mint mindenki.

No, azt akarom kérdezni: hogy szerinted valamilyikőtők apa, anya hasonló típusú? mert simán lehet hogy örökletes, vagy ugye tanult viselkedés ez.

Nálunk én és anyósom is ilyen kis mindenlében kanál formák vagyunk, így én nem vagyok túl meglepődve...

Viszont én 6hós korától jártam vele mindenfelé, baba-mama foglalkozások, ahol lehetett megálltunk beszélgetni, stb... szóval ő azóta ezt látta, hogy nem gond beszélgetni senkivel...

Szerintem, ha van egy-két gyerkőc akivel azért játszik az oviban, akkor nem kell aggódni, nem zárkózik el teljesen.

Amúgy meg én beszélgetnék vele, hogy fél-e valamitől, meg hogy igen, neki ez gond-e, vagy tökjó így.

S igen, az jó ötlet, amikor csak lehet menni vele ide-oda, látja, hogy te is simán beszélsz másokkal, ő is csak nyitottabb lesz.

Itt egy jó javaslat:

[link]

Nagyon-nagyon széles a paletta ami miatt nem közelít másokhoz, lehet egyszerű oka is (pl. ilyen a személyisége, nincs szüksége rá), de lehet pszichológiai oka is (pl. valamitől-valakitől megijedt). Így látatlanban nem tudunk segíteni, ha úgy érzed, hogy ez Őt zavarja akkor elbeszélgethettek az óvodában levő pszichológussal.

Amiért én így reagáltam, ahogy: van egy kolléganőm akinek szintén ez volt a gondja. Egy közös kiránduláson aztán látom a következő jelenetet: rángatta az öt éves kislányát, hogy "Beszélj, na beszélj én nem szégyenkezek miattad!" Nem vontam párhuzamot közöttetek, csak arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy ami neked probléma lehet, hogy a gyereknek nem az. Ha eddig nem volt szégyenlős, most az, akkor akár lehet életkori sajátosság is, amit gond nélkül kinő.

Itt a lényeg:

[link]

Folyt.: legyél mindenben mellette, próbálj vele és nem helyette gondolkodni. Támogasd, ösztönözd, de ne példálózz, ne legyél erőszakos a te akaratoddal.

Mindehhez nagyon sok türelem kell.

Nem tudom van-e nagyobb testvér, vagy kisebb, de soha ne hasonlítsd össze őket, mert még a legjobban hasonlító ikrek személyisége is más. Hát még a testvéreké.

Szóval a feltételek nélküli szeretet az, mi segíthet. :)

Úgy érzed, ő rosszul érzi magát emiatt? mondta, hogy több barátot szeretne? vagy miből gondolod, hogy neki ez így rossz? ... én se voltam partiarc - ma se vagyok. De kifejzetetten nem szerettem, ha erőltették, hogy "menjek a többiekkel játszani", stb.

Ha meg úgy érzed, még nem érett az iskolára, akkor ne küldd még. 7 éves koráig maradhat oviban... (Az én fiam márciusban lesz 6. Ha akarom, hogy menjen, megy iskolába, ha nem, akkor nem - nálunk ezt majd a szintfelmérő teszt fogja eldönteni... ő sem partiarc egyébként, 1 db barátja van, viszont vele sülve-főve...)

Oké! Most olvastalak. Szóval a személyisége, egyszerűen ilyen.

A kérdésem, hogy miből gondolod, hogy neki ez így rossz? Miért lenne az rossz, ha egyszerűen olyan a beállítódottsága, hogy a megfigyelő, nem aktív játékos?!

Szóval úgy gondolom érzi, nagyon is, hogy mást vársz el. Tudod van úgynevezett "non verbális" közlés, a testbeszéd. Ha pedig azt olvassa le belőle, hogy te nem tudod elfogadni olyannak, amilyen ez még gátlásosabbá teszi.

Elsősorban te magad fogadd el és szeresd olyannak, amilyen!

Ez akkor a legfeltűnőbb egy szülőnek, ha valahol a lelke mélyén ő maga is ilyen és szeretné, ha a gyereke nem ilyen lenne. Ugyanis saját hibáinkat látjuk meg legelőször másban. Azokat, amikkel mi magunk is küzdünk.

Szóval próbálj meg példát mutatni és vidd magaddal, kiállításokra, múzeumokba, rendezvényekre, családi összejövetelekre és látva tapasztaljon, elsősorban tőled, tőletek, hogy a felnőttek a korukbeliekkel hogyan viselkednek.

Ha noszogatod, akkor egy olyan érzés marad benne, hogy te, az anyukája nem vagy vele elégedett, de ő maga nem tud megoldást és a következő adott helyzetben csak az kattog a lelkében, hogy vajon most mit várhatnak el tőle?! Hogyan kellene viselkednie?! - és ettől még gátlásosabbá válik.

Hidd el, jól ismerem a helyzetet. De én felnőttként, könyvekből segítettem már magamon, persze addigra sok olyan tapasztalás ért, ami elkerülhető lett volna.

Érdemes lenne gyermek pszichológust vagy család terapeutát felkeresned, de a gyereked nélkül. Egy őszinte beszélgetés sokat segítene neked is.:)

Nem kell noszogatni, azzal barátkozik akivel akar. Hiába mások az elvárásaink, ő nyít a külvilág felé amikor úgy érzi. Nehéz ezt szemelőtt tartani, de az ő érdekében ez a legjobb megoldás!

Amit te személyesen tehetsz: beszélj sokat vele, bármiről ami őt érdekli, ha az érzelmi zsákja megfelelően tele van az otthon biztonságával aggódalomra semmi ok.

Én úgy látom, hogy nem csak egyszerűen szégyenlősebb az átlagnál. Például, ha az óvodában közösen kell csinálni valamit az összes gyerekkel, akkor ő inkább kimarad... Szólni alig-alig szól, nagyon nehezen oldódik. Ma volt a karácsonyi ünnepségük, és mikor utána a gyereke az ajándékokat bontogatták, nem mert odamenni se. Kezét tördelte, és inkább ott állt mellettem.

Köszi az ötletet, pont most kezdtünk el járni tornázni, ahol az első alkalommal be sem mert állni a többiek közé. Most már beáll, ügyes, csak félős nagyon, nem szól senkihez, ha kérdezik is ha lehet, inkább bólogat, vagy nem mond semmit. Szeretném ezt megkönnyíteni neki, ha már ilyen nehezen megy ez neki, hogy mire megy iskolába, ne legyen probléma ebből.

Én is ilyen voltam gyerekként. Bőven beértem 1-2 jó barátnővel egész gyerekkoromban. Nem vagyunk egyformák, el kell inkább fogadni, hogy vannak visszahúzódóbb, szégyellősebb kislányok. Nincs ezzel semmi baj, szerintem.

De hogy a kérdésre is válaszoljak- nekem a sportolás alkalmával sikerült szert tennem barátokra. A közös edzés és élmények jótékony hatással lehetnek ilyen téren.