Örökbefogadtunk, én mégsem tudok belenyugodni, hogy nem lehetek terhes (beszélgetés)

Sajnos erre nem tudok neked válaszolni:((

Amit írnék,az csak újabb vitát szülne.Azt gondolom,sejtésem azért van..Nagyon-nagyon szerettem volna kislányt..DE...nem érzem magam attól boldogtalannak,mert nincs.nem éltem meg a terhességeket boldogságnak,örömnek.Persze,van olyan agyilag vegetatív elme,aki szerint az ilyeneknek mint én,a fejében kellene rendet tenni.:DD

Lehet.Nem azt mondtam,hogy nem vagyok képes átérezni a fájdalmatokat,pusztán nem értem,miért kell azt szítani?Ha én sebet látok,akkor megpróbálom gyógyítani,de nem úgy,hogy ecetet,vagy lúgot öntök bele,mert az nem baj,ha fáj,de gyógyít is-alapon.Próbálom balzsammal,ami szintén gyógyíthat,csak közben nem fáj..annyira...:)

Bocsi...nekem is VAN gyerekem...kettő is...

de a terhesség hiányérzetét csak az képes átélni.. érezni..aki soha nem volt...

Ha olvastad volna, tudnád, arról az érzésről irtam..a hiányérzetről..nem a gyerek hiányáról... hanem arról, hogy bennünk növekszik...

Igen, a fórum nem azért lett indítva, hogy azok, akik magát már az állapotot is csodának élik meg, ne így gondolják, de ha ezt megértette mindenki, akkor azt is meg kell érteni, hogy nem segít az a fórumindítón, ha én azért is leírom, hogy de csodálatos volt.

Sajnos ezt nem értette meg mindenki.

Az első e fórumhoz írt ho

Igen, a fórum nem azért lett indítva, hogy azok, akik magát már az állapotot is csodának élik meg, ne így gondolják, de ha ezt megértette mindenki, akkor azt is meg kell érteni, hogy nem segít az a fórumindítón, ha én azért is leírom, hogy de csodálatos volt.

Sajnos ezt nem értette meg mindenki.

Az első e fórumhoz írt hozzászólásomba írtam, hogy a lényeg maga a baba!

Attól, hogy csodákról írok és gyönyörről vagy leírom, hogy teher az állapot, még a vége ugyan az lesz. A gyerekünk! Akit nevelünk is. Én a gyerekemet arra neveltem, hogy együtt érző legyen, így ő nem fog ilyen hibát elkövetni, ami itt történt. Ő nem fogja senkinek az orra alá dörgölni azt, amit a másik sosem érhet el. Pedig én nem az állapotot tartottam csodának, hanem őt magát. Bár ez is egy nagy baromság, hiszen az sem csoda, hogy születnek gyerekek, hanem ez a biológia. Így vagyunk bekódolva, erre születünk.

Kérlek írd le, hogyan történt! Én nagyon szívesen elolvasnám!

Azt hiszem az intelligens ember tulajdonága az, hogy rágódik a dolgokon, és újra és újra eljátssza magában, hogy mi lett volna, ha, vagy mi lenne, ha...

Hát soha nem gondoltam volna,hogy ilyen vihart kavarok a nyűgömmel!

Csak,hogy tisztázzuk,még mielőtt egy szar anyának gondolnátok:Nagyon szeretem a kislányom,az első pillanattól mióta megláttam.A világ minden kincséért sem tudnék tőle megvállni.Ő az első és legfontosabb az életemben.Nem hanyagolom el az érzéseim miatt.Szerintem nem túlzok,ha azt mondom rajongásig szeretem.

Pont olyan,mint amilyen gyereket elképzeltünk magunknak.Sokak szerint tiszta apukája,olyanok is mondták,akik tudják,hogy örökbefogadtuk.

Azt már leírni sem merem,milyen nagy szerencsével lett a mi kislányunk.

A család is elfogadta.Az én szüleim (nem túlzok) jobban szeretik,mint a vérszerinti unokáikat.

Tudom,hogy a lehető legjobb döntés volt részünkről az örökbefogadás.

Mégis vannak érzéseim,amiket rendbe kell tennem magamban,hogy végre minden téren felszabadult lehessek.

Aztán meg vannak még csodák,én tudom,így lett egy kis tündérem!Ki tudja mit hoz az élet! :)

Értem azt amit mondasz, de találkoztam ilyennel, (ilyenekkel) hogy később problémát okozott a vér szerinti hiánya. emberek vagyunk, és milliófélék, más-más környezeti hatásokkal.Én már nem vagyok tinédzser, és tudom az életben hányszor láttam a dolgokat másképpen, mint azt láttam x évvel ezelőtt.

Minden elismerésem a Tiétek, akik a szülőanyjuk helyett, ÉDESANYJUK vagytok a gyerekeknek.

Igen,erről beszélek...Biztosan sokat segít rajta,ha azt ecseteled neki,miből maradt ki...Magától biztos nem tudná....

Az idézetet talán neked kellene megfogadni.De...tényleg nem tudom,miért írok neked...Hiszen,mintha lóval kártyáznék..

Hát... ha örökbefogadás után okoz problémát a vér szerinti gyerek hiánya, az nagy baj :( Örökbefogadás előtt nem baj, csak kell annyi önismeret hogy akkor nem szabad örökbefogadni.

SAJÁT gyereke pedig van ;)

Én kétszer vártam babát, nem volt számomra egyik sem csoda, én mindig a végét vártam. Állandó hányások, rosszullétek, görcsök kísérték végig a várandóságomat az elsővel, a másodikkal meg a rettegés, mert olyan injekciókat kaptam, amitől nagyon féltem, hogy valami baja lesz a babámnak.

Próbálj belenyugodni, hogy Neked így alakult az életed.Azt megérteném, ha a saját vér szerinti baba hiánya okozna lelki problémát.Kívánom, sok-sok örömötök legyen egymásban nagyon sokáig!!!

Hát akkor fogadd meg, ajánlom!

A struccpolitika nem lehet megoldása semmilyen problémának, sem a tények elferdítése.

Ezt feldolgozni kell, beletörődni, hogy nem adatik meg neki.

Mert ha elmondod valakinek,akinek NEM LEHET gyereke,hogy milyen csodás a terhesség,akkor neki jobb lesz?

Nem rég hallottam egy mondást,ami pontosan ideillik:" Mielőtt megszólalnál,gondolkodj el azon,hogy amit mondani akarsz,az szebb-e a csendnél,amit megtörsz vele?"....

Nekifutok mégegyszer...Az én terhességeim,valóban borzasztóak voltak! Ezzel nem állítom,hogy más nem élheti meg gyönyörnek!!!!!!!

Csak ha valaki értelmesen leírja,hogy neki NEM LEHET,akkor nem ecsetelem előtte a csodát,akkor sem,ha nekem az volt. Hogy a példádnál maradjak:Van itt egy tag,aki baromi csóró...Máról holnapra él szó szerint.Én nem vagyok gazdag,kicsit sem,de azért a napi kenyérre telik.És nem írom neki,hogy:Jajj,de sajnállak,pedig az olyan jó,hogy én tudok venni kenyeret minden nap! És olyan nagyszerű érzés járkálni a jó illatú déligyümölcsök,és a zamatos barackillatban!Nem tudod mi a strand?Jajj,szegénykém! Én voltam a nyáron 3szor is élményfürdőben,jajj,de sajnálom,hogy te nem mehetsz,pedig olyan jó!

Szóval nem írok ilyeneket neki.Ennél jobban nem tudom elmagyarázni neked,mire utaltam.

Nehéz tanácsot adni, szerintem mindenkinek magának kell eljutni oda, hogy elfogadja amit neki szánt a sors. Én eddig azt hittem, hogy egy sikeres örökbefogadás után könnyebb elfogadni ha valaki nem tud szülni, de lehet hogy nem így van...

Amit mégis lehet mondani, az talán az, hogy amikor eszébe jut valakinek hogy próbálkozna, jó rögtön számba venni azt is, mit kockáztat. Hormonkezelések garmada, szövődmények azonnal vagy évek múlva, veszélyeztetett terhesség egy másik gyerek mellett... és mindezt miért? Csak azért, mert valaki nem tud lemondani a szülés élményéről, vagy mégiscsak a vér szerinti gyerekre vágyik ennyire... én nem tenném ki ennek az örökbefogadott gyerekemet, ha már így adódott, hogy nem én szültem, legalább szeretném egészségben felnevelni. Persze garancia nincsen, de nem kell kísérteni a sorsunkat... Persze biztos sokakban ottmarad az érzés, de ezt szépen el kell tenni egy hátsó polcra, a többi megvalósulatlan álom közé, amiből mindenkinek van ezer... és tényleg az első és legfontosabb szempont, hogy végülis gyerekre vágytunk, a gyerek megvan, minket szólít anyának, minket szeret feltétel nélkül, és ő az aki az első kell legyen... az én vágyaim csak őutána következnek.

Nem, nem probléma, ha a megfelelő fórumon teszed. Érted?

Ha a babám-mamás fórumon írsz erről, akkor pont oda illik, de itt egy nőről van szó, aki ki sem tudja 1 percre sem próbálni ezt a csodát, mert ő nem tud teherbe esni. Érted?

Próbáljatok meg gondolkodni!

Nagyon nehezen értitek meg azt, amit írok?

Hány évesek vagytok?

És nektek van gyereketek?

Annyira szívtelen vagy te is!

Nem akar le maradni, de le fog, mert nem lehet gyereke! Érted? Azért fogadott örökbe, mert nem lehet neki sajátja, ezért nem ILLIK olyanról áradozni, hogy micsoda csoda ez, stb., akkor sem ha neked tényleg az volt. Abban kért segítséget, hogy ne foglalkozzon ezzel és nem abban kért megerősítést, hogy tényleg vacak érzés.

Gondolkozzatok már egy kicsit, akármilyen nehéz is!

Egyébként nem mondasz igaza vagy téged nem érdekel az, hogy mi történik veled. Nem élvezhetted minden pillanatát. Kell vajon fogyóznod így szülés után? Milyen a melled így terhesség, szülés, szoptatás után? Biztos nem olyan mint előtte.

Élvezted a fenéket, csak azért mondjátok ezt, mert ezt várják el.

Én a szülés előtt 2 nappal még suliba voltam, még csak meg sem szédültem sosem, semmim nem fájt, de akkor is azt mondom, hogy valamilyen szinten tönkre teszi a testünket. A csípőnk sosem lesz olyan, mint terhesség előtt, a mellünk szintén és még sorolhatnám.

Nem azt mondtam, hogy nem éri meg terhesnek lenni, hanem azt, hogy a gyerek az egyetlen csodája ennek az állapotnak és semmi mást.

Érted?