Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Okos ember más kárából tanul... fórum

Okos ember más kárából tanul... (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Okos ember más kárából tanul...

2011. márc. 1. 11:02
Hála istennek engem nem bánt a párom, ő egy angyal. Az én életemben is volt erőszak- szerencsére nem velem- és tudom miből áll. Nem csak fizikai, de hatalmas lelki teher. Én is ki vagyok idegileg, az életem egy romhalmaz és nekem nagyon sokat jelent párom támogatása és szeretete. :) Nem is tudom mit tennék ha ő is bántana...
2011. febr. 4. 20:39

Velem is megesett hasonló, bár a történet mégis sokban más. A vége viszont annak is az lett, hogy egy érzelmi roncs lettem, akit fizikailag bántalmazott a "párja", és elhitette velem, hogy semmire nem vagyok jó, még gyereket szülni sem. De szerencsére mellettem álltak barátok, és a család, és lassan összeraktam magam újra. Nagyon lassan.

Ha van rá érdeklődés, szívesen leírom a saját történetem, de ez itt most nem rólam szól, hanem csillagbogákáról.

Amit szerettem volna elmondani, hogy fel lehet állni, csak nagyon sok erő kell hozzá, de menni fog, főleg, hogy támogatnak! Én nagyon drukkolok Neked!! És természetesen érdekel a történeted folytatása, ami remélhetőleg egy boldog élet felé vezető úton jár már:)

2011. febr. 2. 18:29

Kár, hogy az elején nem kértél tanácsot a szüleidtől annak idején mit tegyél, hiszen elmondhattad volna a problémáidat és segítettek volna megóvni attól amin keresztül mentél megtapasztaltad milyen kellemetlenül érintett ez az egész. Tanultál belőle és soha többet!! Gondolom egy jó darabig, de azért legyél óvatos és ilyen férfi társaságát, barátságát ne is keresd hanem inkább végleg kerüld el. Remélem sikerül talpraállnod és elfelejteni ezt a sok szörnyűséget, amiben részed volt. Kívánok jó szerencsét és boldogságot, valahogy másképpen próbáld megtalálni rendes emberek társaságában.

Üdvözlettel: Ágnes

18. átlagos (válaszként erre: 17. - Orsolya33)
2011. jan. 28. 11:16

Ilyen esetben (14 évesen piás)igenis kell. Nincs ugyan gyerekem, ezért véleményem nem mérvadó. De ha a tinikorba már úgy lép egy gyerek, hogy a szűlői gondoskodás az etetés-ruháztatásban merül ki, akkor abból marha nagy gáz lesz.

West Balkános cikkeket olvastad? Kérdezem én, mif.szt keresnek 13-14 éves kölykök éjjeli órákban egy szórakozóhelyen? A drogról ne is beszéljünk!

17. orsolya33 (válaszként erre: 15. - Noika)
2011. jan. 28. 10:24
Nem mindig kell a szülőket elő venni! Egy tinit irányítani nagyon nehéz! Anno amikor szülésfelkészítő tanfolyamra jártunk szó esett a gyerekek életkori tulajdonságairól, ott annyit mondtak,hogy amikor eljön a tinidzser kor,akkor sok szülő nem ismer rá a gyerekére és ezt a pár évet ki is kell töröli az emlékezetből.Amit figyelembe kell venni a gyerek felnőtt kora lesz,akkor derül ki,hogy milyen embert nevelt fel a szülő.
2011. jan. 28. 10:20
Kiskorodban dicsértek eleget,mert ha ilyen mértékű önbizalom hiányban szenvedtél nem csodálom,hogy ez lett a vége. Én is egy elég érzékeny lelkületű tini voltam,ha csúfoltak nagyon magamra vettem és el is hittem.Az első párkapcsolatom igaz nem volt ilyen durva,de hasonlóan ledegradáló volt lelkileg. Majd elkezdtem figyelni a pozitív véleményeket amit rólam mondtak,pontosabban inkább az hallottam meg,mint a rosszat és arra összpontosítottam és rendbe jött minden. Mellesleg a tini korral is jár némi hormonális eredetű befelé fordulás,valakit,mint Téged is súlyosabban érintett. Ne hallgass másra, szeresd önmagadat, hisz egy okos értelmes nő vagy.
15. noika
2011. jan. 26. 18:28
Elnézést,de számomra elfogadhatatlan a szülők/?/ felelősségét nem megemliteni.Bár nekem is van két gyerekem és már látom,hogy van anya csupa kisbetűvel és ANYA nagybetükkel!Boldog vagyok,hogy én a nagybetüsök közé tartozom.Nagy feladat tizenévesen helyesen látni.Sok sikert a továbbiakhoz.Tükör elött állva hangosan 50-szer mond el a pozitiv állitásokat magadról és teljesülni fog!!Higgy és bizzva bizzál!
2011. jan. 26. 10:31
Hát nem volt egy könnyű olvasmány! Bennem valahogy felmerül a szülői felelősség kérdése. Ha egy 14 éves gyereknek alkoholproblémái vannak, akkor ott a családi háttérrel nem stimmel valami. Egyébként óriási szerencséd van, hogy ki tudtál ebből a helyzetből lépni és én is várom a folytatást.
2011. jan. 26. 09:31

Kíváncsi vagyok a folytatásra én is :)

Az ütéseken kívül 5 évig ugyanezt csináltam én is...leépített teljesen az ex párom. Elhitette velem,hogy ilyen stílussal és felfogással nem kellek senkinek, tehát jobb ha vele maradok és befogom a szám...:S

De már vége és boldogabb vagyok,mint valaha :D

12. 04e95f637a (válaszként erre: 11. - Csipkerózsika)
2011. jan. 25. 09:19

Lehet,hogy nem ugyanaz,de nem áll messze egymástól!A túlzásba vitt önszeretet önzéshez is tud vezetni! :) A pasi is úgy szerette magát,ezért vált önzővé! :S

Én jóban vagyok magammal,rengeteget vagyok/voltam egyedül!Megismertem magam,kívül-belül!Jól kijövök az emberekkel is,csak a kétszínű,hazug,nyalizós emberektől rángatózok! :)


bocs,eltértem :S

11. Csipkerózsika (válaszként erre: 10. - 04e95f637a)
2011. jan. 25. 09:12

Az önszeretet és az önzés nagyon nem ugyanaz a fogalom.

Lehet szeretni magadat úgy, hogy nem ártasz vele másoknak. Sőt, aki magával jóban van, az sokkal jobban kijön a többi emberrel is.

Akinek nincs önbecsülése, azt valóban nem becsülik mások sem, abból mindig áldozat lesz.

10. 04e95f637a (válaszként erre: 7. - Liza00)
2011. jan. 25. 09:09
Ez egy elcsépelt mondat!Mármint az,hogy szeresd magad,és más is fog!Ha mindenki ezen az elven működne,mindenki mindenkit szeretne!Tudod a saját magát szerető ember többsége,a saját érdekeit előtérbe helyezve teszi tönkre a másikat!Így történt ez a fórumkiíróval pasijával is!Túlságosan szerette magát! :))
9. Csipkerózsika (válaszként erre: 7. - Liza00)
2011. jan. 25. 09:08

Csatlakozom az előzőhöz. Félresiklott az életed, de felismerted és változtattál. Gratulálok.

Számomra azért volt nagyon tanulságos ezt a történetet olvasni, mert hasonlít az enyémre. Én is hasonló dolgokon mentem keresztül, kirekesztés, depresszió, és végül egy ilyen ocsmány, vérszívó fickó, csak nekem az alkohollal, droggal nem volt igazán problémám, és fizikai erőszakra nem került sor.

De azért nekem is beletelt jó időbe megszabadulni a pasitól, de arra büszke vagyok, hogy ez sikerült, mielőtt még nagyobb hibát követek el (házasság, gyerek), és teljesen önerőből, mert nekem nem volt senkim, aki támogatott volna.

A tanulság és a történetben a meglepetés nekem az, hogy az író rendezett háttérrel rendelkezett, támogató családdal, és mégis ugyanoda jutott, ahova én, akit otthon bántalmaztak, megaláztak, elhanyagoltak és kihasználtak. Szóval lehet, hogy ugyanígy alakult volna akkor is, ha szerető családom lett volna...?

2011. jan. 25. 09:04

Én is megjártam már a szamárlétrát!:((

Remélem helyrejöttél már!:))

7. liza00 (válaszként erre: 1. - Csillagbogarka)
2011. jan. 25. 08:39
Örülök,hogy volt erőd változtatni.Légy büszke magadra. Saját magadnak kell szeretni és elfogadni magad ahhoz,hogy más is tudjon szeretni.Tudod én azt gondolom nincs baj avval ha az ember félre csúszik,akkor van baj,ha nem tud változtatni.Semmi más nem történt csak tapasztaltál.Szerintem nem lehet eldönteni más példájából,hogy akarom-e vagy nem valamilyen történést.Ha én azt mondom neked,hogy ez a torta édes,elhiheted nekem,de igazából akkor tudod,hogy mennyire ha megkóstolod.Kívánok neked sok erőt az újrakezdéshez.
2011. jan. 25. 08:34

Sajnálom, hogy ilyen rossz dolgokon kellett keresztül menned, reméljük, hogy valóban tanulnak belőle sokan.

Sok boldogságot kívánok neked.

2011. jan. 24. 22:07
hát ez borzalmas!!! nem tudom elképzelni hogy bírtad ki egyáltalán mint ahogy azt sem miért csináltad ezt ilyen sokáig!!??? de most már remélem alakulnak a dolgaid és minden a legnagyobb rendben lesz! (a folytatásra én is kíváncsi vagyok!!!)
2011. jan. 24. 21:41

auu...rossz volt olvasni, hát még átélni milyen szörnyű lehetett. remélem már jól vagy, és a depressziód is múlóban.

sok sikert kívánok!!!

2011. jan. 24. 21:22

én kíváncsi lennék a folytatásra:-(((

ennyi rossz után csak jó jöhet!

2011. jan. 24. 20:59
sajnálom nagyon ami veled történt, örülök h most már rendben vagy, csak így tovább :)
2011. jan. 24. 20:45
Megosztom ezt a történetet, hátha más okul belőle. Annak idején nem volt annyi eszem, hogy hallgassak másokra, nem mintha mindig másokra kellene hallgatni mindenben, de azért nem árt az óvatosság. Kezdem az elején - Középiskolában az osztálytársaim nem szerettek, sok elutasításban volt részem (nem állítom, hogy ártatlanul kellett "szenvednem"). Súlyos depresszióba estem, és szépen belekerültem az ördögi körbe.

Ugrás a teljes írásra: Okos ember más kárából tanul...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook