Nyári szerelem, vagy a fene se tudja mi ez :)

2 éve és 8 hónapja élek párkapcsolatban, illetve együtt a párommal. Szeretem meg minden, de valami hiányzik. Lehet, csak bemesélem magamnak, de egyelőre így érzem. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt nézegettem az e-mailjeimet, és láttam, hogy mind valami badoo címszó alatt írja, hogy üzeneteim vannak. Nem tudtam mi az, rámentem és kiderült, hogy egy chat.

Gondoltam, ha már itt vagyok, megnézem mi az, bár megvan az ilyen chat-es oldalakról és az ott ismerkedő emberekről a véleményem.

Rögtön felfigyeltem egy pasira, aki rányomta, hogy találkozni akar velem. Elkezdtünk beszélgetni, aztán pár órára rá már a Facebook-on folytattuk. Hirtelen, mintha magam láttam volna, csak pasiban. Attól a naptól kezdve mindennap beszélgettünk.... Egyre többet és többet, mindenféle dologról. Nagyon vicces volt, mindenben passzoltunk. Akármit kérdeztem tőle, mindig az volt a válasz, amit én szeretek, vagy ahogy én szeretem és ez oda-vissza működött. Azonos dolgokat szerettünk, ugyanazokat a dolgokat utáltuk. Minden reggel arra ébredtem, hogy írt és ha véletlen nem írt, mikor megébredtem, már szomorú voltam.

Nagyon fura érzés volt, ilyet még sosem éreztem. Később már skypeoltunk, éjjel nappal, ahogy rám nézett, meg mosolygott... végem volt...

Aztán egy nap kiderült, hogy másoknak is írogat, csomó csajjal dumál.... de közben tudtam, hogy velem beszél a legtöbbet, mert végig néztem az arcát, kezeit, hogy mit csinál, de valahogy mintha csak magamnak akartam volna.... Mindig mondta, jöjjünk össze, amire én az válaszoltam, hogy nem, mert ezért, azért... Közben magam sem értettem, mert nagyon bejött, viszont itt a barátom...

Két héttel ezelőtt letiltottam, letöröltem a Facebookról is. Persze percenként néztem a facebook lapját a barátoméról... Később megint elkezdtünk beszélni, de egyszer azt láttam, hogy valakinek elég érdekes dolgot posztolt... Kiderült, hogy a barátnője... Végig barátnője volt, amíg velem elhitette, hogy mellette boldog tudnék lenni. Annyira más volt, mint a barátom, pont olyan volt, mint akire rég várok. Minden annyira szép volt... Épp most készül összeköltözni a csajjal. Kértem, hogy ezt magyarázza meg... Megmagyarázta, végülis teljesen igaza volt abban, amit mondott... Könyörgött, jöjjek össze vele, de nekem nem volt elég. Eddig nem kellett igazán, most, hogy összeköltözik a csajjal, majd megőrülök.

Már nem beszélgetünk éjjel-nappal, minden olyan más lett. Akarom őt, újra.... Mit tegyek!? Eddig ő könyörgött, most meg nekem kell, de a büszkeségem nem engedi, hogy megírjam neki. Eddig mintha nem érdekelte volna a másik csaj, de most hirtelen ő lett a mindene, mióta mondtam neki, hogy nem. És eléggé igaznak tűnik :(

Szerintem szerelmes vagyok belé... Állandóan azt nézem, mikor ír már, mit tesz ki, stb... Eszem ágában sincs elfelejteni...