Normális az, ha egy családban a kutya fontosabb? (beszélgetés)
Bocsi csak most olvastam a fórumindítót.
Bakker ez ultra gááázzz:))))))
Attól függ.Pl ha vakvezető,vagy ha epilepsziás az ember akkor igen.
Nekünk is van egy kutyánk akit imádok, egy éves és 4hós korától van nálunk. hihetetlenül okos kutya, ki tudnám venni a szájából az ételt is, nagyon hallgat rám. Kb 1,5 hónapot, amig nem költöztünk a saját házunkba meg kellett kötni, mert gyerekek voltak az udvaron ahol laktunk, plusz bárhol elszökhetett volna. na már most kb szeptemberig nem volt semmi baj, aztán szépen szét szedte a kerítést és megszökött. Hát sirtam érte. haza jött, megkötöttük, hogy érezze, hogy meg van büntetve, párom megcsinálta a keritést is, aztán megint elengedtük. Kb 3 hét múlva kitalálta hogy szökhet meg megint, felmászott a kukára, átugrotta a kerítést. na megint megkötöttük, kukát más helyre tettük. de igy is megszökik, most simán át a kerítésen. Nem tudom hogy a fenébe csinálja, de amig nem találunk rá megoldást muszáj megkötnöm, ha a szívem szakad is me. Mert nem akarom hogyelüsse egy kocsi, vagy valaki bántsa. ő nem bánt senkit, nagyon nyugodt természete van. és lehet látni rajta, hogy boldog velünk, nagyon szeretjük. be nem engedem, mert jön a baba, csak ha nagy vihar van az előszobába, mert nagyon fél. de nem tudom mit találjunk ki, áramot nem szeretnék vezetni a kerítésbe, az már durva lenne
Nálunk detto.
Anyósom kutyája rémesen el van kényeztetve, mindenhova fölmehet, mindent szabad neki. Ennél fogva nincs olyan pont a lakásban, ahol ne lenne csurom kutyaszőr minden. S persze kutyaszagú :(
Ha nem vele foglalkozol, morog vagy ugat. Ha anyósom megpuszilja apósom, v bárkinek "gügyög" a kutya hangosan tiltakozik ugrál és harap....
Napi csoki, nasi és jutalomfalat adagja van, ha nem kapja meg, ugat. Már nagyon kövér.
Nos, nekünk is van kutyánk. Lakásban ugyan, de jórészt a teraszon. Nem mehet fel az ágyra és a szőnyeget is ki kell kerülnie. Nem tömöm egész nap, naponta 2szer megyünk sétálni. Nasit ő is kap, de nem egyszerre egy zacskóval...
Ha őt is visszük anyósomékhoz, a 2 kutya jól elvan. Akkor kezdődik a gond ha elkezdik az enyémet szeretgetni, becézni...akkor ott vége a világnak, a kis "dög" roppant féltékeny. S ami a legrosszabb, neki nem kell szót fogadnia.
Hát nem tudom h ez mire jó, az "el van kapatva" kifejezés kevésnek bizonyul...
Szeretem a kutyámat, mindent megkap amire szüksége van, tudja hol a helye, fegyelmezett, jól szocializált, szobatiszta. Nem kényeztetem halálra, de úgy gondolom, nem is igényli. Nem hiszem h bármiben hiányt szenvedne, pedig gyakran hallom anyósoméktól, h szegény kutya nem kap ezt se meg azt se, meg nem szabad neki semmit. Pontosan annyit szabad neki, amennyit egy normális kutyának lehet egy normális háztartásban. A családunk része, szeretjük és tiszteljük őt, ahogy ő is minket. A gondoskodásunkért cserébe lelkesen csóválja a farkát, ugrál örömében ha meglát, hálás minden jó szóért és simogatásért, boldogan szót fogad, engedelmeskedik.....nem ugat és nem morog ránk, nem rángatja el tőlünk azt akit szeretgetünk...
Szerintem a mi kutyánk boldogabb.
Hát ez jó kis topiknak tűnik. Nálunk az a helyzet, hogy az anyósom három kutyát tart három szobában és az unokák fotói helyett a kutyáé van a falon. Hányni tudok akkor mikor elhúz mellettem a kutya és közben ennem kellene. Nem a kutyával van bajom mert nekem is van hanem azzal, hogy nincse gy cseppnyi hely sem ahol ne lenne kutyaszőr. Vannak kivételek akik normálisan tartanak lakásban kutyát, de itt nem normálisan vannak tartva. Ahol a kutya ágyba feküdhet az már nem normális. Az unoka meg még a szobájukba sem mehet be, mert az egyik kutya sem ismeri a gyerekeket... Hát mi ritkán járunk nem azért , mert finnyás vagyok csak kicsit durvának tartjuk ami már ott megy. Beteges kutyaszeretet. Még a hűtőajtón is az a szlogen van ha igaz barátra vágysz vegyél magadhoz egy kutyát.A férjem meg kifejezetten haragszik az anyjára mert a kutyáit többe nézi mint a családját. Első a kutya és utána jövünk mi....
Teljesen jó a meglátásod. ha mi családiházban laknánk nekünk is lenne a kutyának külön háza, de azért bejöhetne ha akarna. De mivel egyelőre nincs még kertes ház, még a lakásban van. Mondjuk ő naponta 3szor sétál, ebből 2 séta az minimum 1 órás, és akkor játszunk meg szaladgálunk, hogy kimzogja magát. Szerintem még mindig jobb élete van így, mint azoknak a kutyáknak, akik egész életükben láncraverve sínylődnek. megkapja a neki járó szeretetet és törődést. Az nekem sem tetszik, amikor mindenféle idióta göncökbe öltöztetik az ebeket azzal a felkiáltással, hogy a kutya azt szereti és élvezi! Ha csak arra gondolok, hogy a miénk már attól rosszul volt, amikor elvágta a lábát és be volt kötve neki 3 hétig, akkor tudom igazán sajnálni ezeket a ruhás ölebeket!!
Nekem van kutyám, szeretem is de azt hiszem a családtagjaimat teljesen másképp és igen jobban szeretem, mint őt. Nem tekintem embernek, mert nem az, nem úgy bánok vele, mint egy emberrel, de nem is hiszem, hogy szeretné. Nem a házban tartom, van neki is háza, nem is kistestű, nem érzi jól magát, ha néha be is jön, nem az a természetes élőhelye. Biztos sok embert megbotránkoztattam most, de én meg bizonyos kutyatartók viselkedésén hökkenek meg, amikor önző módon bánnak úgy a kutyával, ami neki nem természetes, abban a hitben, hogy az a kutyának jaj de jó.
Nálunk is családtagnak számít a kutya. Ugyanolyan fontos, mint bárki a családban. Persze azért arra mindig figyelünk, hogy tudja hol a helye a falkában, ezt néha a tudtára kell adni különben a fejünkre nő. De attól még velünk alszik, sőt még a gyerekkel való játékba is bekapcsolódhat. Imádják egymást, a kutya segít közlekedni a gyereknek, cserébe ő meg hagyja, hogy megnyalja a kutya a talpacskáját. Mi így vagyunk négyen egy teljes család!
Szerintem nincs olyan ,hogy fontosabb ,csak olyan van ,hogy éppoly fontos,mint a családtagok,hisz velünk él ,mint a többiek,meg van a helye az életünkben,mint aHOGY AZ ARANYHALNAK ,VAGY EGY PAPAGÁJNAK,VAGY EGY HÖRCSÖGNEK IS....STB STB.
Szerintem pont az a rossz felfogás ,ha egy családba úgy kerül be egy állat ,teljesen mindegy milyen,hogy az csak egy valami.
Nem!Ő is egy élőlény ,akit azért vállalunk ,hogy megfelelően és szeretettel gondoskodjunk róla.
Ha nem tudsz szeretni egy állatot ,akkor szerintem az embereket sem tudod,sajna.
Akkor neked eddig valami szép kimaradt az életedből.
A kutya egy nagyon jó társ. Mindig jónak látja a gazdáját. Bármilyen is vagy.
Nálam is családtag a kutya. ő is imád engem - én is imádom őt.
En a kutyammal tobbet beszelek, mint az egyik unokatesommal. Egyertelmu, hogy a kutya fontosabb, mint ez a kiscsaj
Egy kutyát lehet szeretni sőt, kell, mert nagyon hűséges állat, de a család az fontosabb, aki másképp érzi, azt hiszem vagy nagyon rossz családi közösségben él vagy valami hibázik nála.
Ahol a kutya fontosabb ott GÁZ VAN!!!!!!Nemis értem hogy lehet egy kutya családtag?A kutyának az ajtón kivül a helye..mondjuk nálunk még ott se...húú de UTÁLOM őket!!!!!
Ha veszekedes van abbol, hogy raszol az ember a kutyara, az teljesen normalis, de nem jelenti azt, hogy a kutya fontosabb.
Hany olyan dolgon veszekszik az ember, ami termeszetesen nem fontosabb?
Hogy normális-e?....Nemtudom,kinek, mi a normális... Az, biztos, hogy most miután meghalt a kutyám, érlelődött meg bennem,a gondolat, hogy kevés olyan kétlábuval találkoztam, mint ez a négylábu volt-
NEM.TERMESZETESEN.SZERETNI LEHET ES KELL IS DE A MAGA MODJAN CSAK,AZ AJTON KIVUL.
Számomra simán családtag. Nem kevésbé fontos eleme az életemnek, csak más. Ő "A" Kutya...
Nem!
Nekem is vannak kutyáim,de a családomnál,gyerekeimnél és unokáimnál nincs semmi sem fontosabb.
Majd ezek után a kutyusok,őket is imádom,de tudni kell az embernek a sorrendet.
Ez így igaz ahogy leírtad. Az én kiskutyám is a lelkem tükre volt.
Olvastam itt mindenféle véleményeket, de csak az emberekét!
Nem kéne megkérdezni a kutyàkat is?:)
nyugaton általában az emberek jobban szeretik a háziállataikat, mint a gyerekeiket, végülis érthető nem kér annyit enni, nem pofázik vissza....
Ha a család nem ért meg, hozzá bármikor fordulhat az ember, sőt már a jelekből érzi, hogy valami nincs rendben és előbb ott van, hogy vigasztaljon, mint bárki a családban.
nem normális.. pláne aki a családját helyezi háttérbe. annak minek család?
Nem normális.
Imádom a kutyákat, mindig is volt, van kutyám.
Nálunk azért az ember fontosabb.
Láttam kutyát sírni, mikor a lányommal mentünk a kórházba. Érezte, hogy sokáig nem leszünk. Amikor hazajöttünk, azért sírt a kutya.
A lányom és a kutya 16 évig nőttek együtt, mikor meghalt a kutya mindannyian megsirattuk.
Nem normális, nálunk mégis mindenki a kutya kívánságait leste. Sokszor így van, ha a kutya lakásban él az emberrel, valahogy nagyon össze lehet szokni vele.
További ajánlott fórumok: