Nincs kedvem a családomhoz. Ettől rossz ember volnék? (beszélgetés)

En "megboldohult" gyerek-fiatal koromban masodunokatesokkal jatszottam, vagy a huszoneves egyel folottuk levo kuzinok szorakoztattak vegyesen.

Azok a nagy csaladi bulik mar reg kioptak az egyik nagyneni halalval.

9 gyerek szuletett, egy bolcsohalalt halt, egy nagyon fiatalon halt meg, egy fiatal felnottkent balesetben. 7 felnott maradt, aki csaladot alapitott. Tenyleg nagy bulik voltak.

Amig otthon voltam, engem hivtak, neha akkor is, ha tudtak, nem tudok menni a melo miatt. Illembol.

En altalaban szivesen ellogtam a gyerekkel, akik szerettek velem lenni, foleg a noverem kislanya. O szeretett az en szobaban velem aludni, mert nem egy atlag szoba volt. Kb. 10 nm tukorrel, es ami az ajton volt, azzal lehet hulyeskedni ugy, hogy a masik oldalon is van.

Nem csak gyerekkonyveket, hanem festeszeti albumokat is nezegettunk, es a gyerekeknek erdekes meg az is, miert van mosdokancso egy kepen. A kalozokrol neki(k) is olvastam, mint a hugomnak, amig kisgyerekkelt furdott.

Ettol fuggeltlenul, ha nem volt kedvem, nem vettem oket a nyakamba.

Es nem szerettem a csak nyivakolno, orditani tudo babakat, de neha bevallaltam, mert a tesom vizsgazni ment az egyetemre, a pasijanak meg elegge muszaj volt dolgozni.

Egyszer szivesen megfojtottam volna az unokahugom. Anyam vigyazott volna ra, de be kellett vennie helyettesiteni. En nehezen leszek masnapos, de elotte abszitunk. Es a kis unokahugomnak, aki azelott egy csendes baba volt, valtoztathatnekja lett. Es mindenki mellett uvoltott. Meg az apjaval is.

En meg a hisztis hugom utan egyet tartottam: uvoltson kifulladasig, maskent soha nem lesz vege.

1,5-2 oran keresztul uvoltott, utana sirt meg egy kicsit. De velem aludt. ha nyugtalan volt, ott voltam vele fizikailag. Meg pici volt, rajtam is tudott aludni.

Van egy kínai mondás: Ha rokon is szegről-végről, jó szomszéddal egy sem ér föl.

Én megválogattam a rokonaimat. Nem kell mindenkivel kapcsolatot tartani. Főleg akkor, ha nem szavatartó. Éld az életed, tedd ami neked jó, figyeld meg más is azt teszi.

Én is inkább afelé terelnélek, hogy rendezd a kapcsolatod a családoddal s ne zárkózz el még obban. Majd mikor neked lesz kisgyermeked, máshogy fogod mindezt átélni, örülni fogsz Te is amikor a pici kézről-kézre jár és Te (akár évek óta először) végre nyugodtan ülhetsz és beszélgethetsz a szeretteiddel. Egyébként én sem szerettem vigyázni soha senki gyerekére mert nem is értettem hozzájuk mielőtt nekem lett. Szóval ebbe is belejöhetsz még.

Viszont azt más is írta, hogy ha baj van, akkor azért nagyon jó ha rendben vannak ezek a kapcsolatok... én meg tapasztalatból mondom! Sokminden jöhet az életben...

De annak is igaza lehet, aki azt tanácsolja, hogy ha rokonokkal vagy igyál és máris elviselhetőbbek :-DDD

Ne hanyagold el a családod. Szükségük van rád, és neked is szükséged lesz rájuk. Próbálj meg a kapcsolaton javítani. Most ez jóval könnyebb, mint majd később a nulláról újraépíteni.

Persze csinálsz amit akarsz, de ha ennyire elzárkózol, ne csodálkozz, ha majd nem lesz ajtó, amin kopogtass, ha a szükség úgy hozza.

A család, bármilyen jól is hangzik, nem kedv kérdése.

A barátaidat megválogathatod, de a családodat nem. És bizony, a család kötelezettségekkel is jár.

Ha sokszor kibújsz a találkozások elől és inkább egyedül vagy, mint velük, azt előbb vagy utóbb észre fogják venni és majd ők is hasonlóan fognak hozzád viszonyulni. Akkor majd neked sem fog jól esni, hogy nem számíthatsz rájuk, amikor szükséged lenne. Ezt azért soha ne feledd!

Úgy érzed, hogy csak olyankor jutsz eszükbe, amikor szükségük van rád? Igen, van ilyen, és ez nagyon rosszul tud esni. Nem a te dolgod, hogy pesztráld a gyerekeket. Oldják meg nélküled!

Hasonló helyzetben mondta egyszer valaki a rokonának: "Elég nagy vagy már, hogy megold a saját problémádat. Én most éppen nem érek rá."

Idén leszek 30 és azt veszem észre magamon, hogy egyre kevésbé szeretek a családi programokon részt venni.

Szeretem őket , de gyerekkorom óta úgy érzem levegőnek néznek, vagy inkább csak a hibáimat veszik észre. Ha invitálnak is valamilyen összejövetelre, mintha csak azért lennék, hogy helyettük pesztráljam a gyerekeket még ők szórakoznak.

Párszor már kifakadtam ezügyben, de nem változott semmi , így a magam érdekében inkább kerülni kezdtem őket.

Sokszor jobb inkább egyedül lenni, vagy kifogást keresni miért nem vagyok ott, de úgy érzem megszegek valami kötelességet.

Nincs kérdésem, csak jó volt kiírni magamból , köszönöm