Nem tudom meddig mehet ez így tovább..

Volt egy időszak, amikor nagyon eltávolodtunk egymástól és kiderült, hogy megcsalt engem. Egy nővel szexelt kétszer és csókok csattantak el még más lányokkal. Erre én is megcsaltam.

Szét is mentünk már pár alkalommal, de mindig visszajöttem...

Anyóséknál lakunk, elvesztettük a lakásunkat, autót, mindent a válságban. Ők is kiborítanak már, évekig velük laktunk, aztán sikerült vennünk egy házat, de fel kellett újítani. A párom nagyon sokat dolgozott rajta. El is költöztünk tavasszal. Nekem jó volt, mindenhova el tudtam menni a fiammal. Anyósék amúgy egy kieső részen laknak, pár lakossal, még bolt sincs.

Van egy közös barátunk. A párom által ismertem meg őt, a csaj a szomszédunkba lakott, együtt nőttek fel. Az anyja még mindig itt lakik. Nekik is egy fiuk van, bár nagyobb mint a miénk. Sok évig barátok voltunk, szerettem őket mindig. Nehéz volt az ő életük is, főleg hogy a férj kint dolgozik külföldön. 16 évet voltak együtt, már több mint egy éve külön mentek. Sajnáltam nagyon őket. A barátságból már csak a férfivel tartjuk a kapcsolatot. Mindig jól megvoltunk, sokat nevettünk együtt.

Aztán jött a 30. szülinapom. Bulit rendeztünk és meghívtam őt is.

Meglepődött, de örült a meghívásnak. Sajnos nem tudott jönni, ki kellett mennie.

Aztán pár hétre rá dolgoztam szombaton. Csörgetett a párom, mikor végzek, mert eljött a barátunk. Örültem neki, szerettem vele lenni. Jöttek értem, vettek pár sört és hazamentünk.

Kaptam tőle egy szép virágcsokrot és megjegyeztem, hogy jól esik, hogy nem felejtett el, nem úgy mint a párom: semmit nem kaptam tőle, még egy szál virágot se. A 30. szülinapom nem így képzeltem, rosszul esett. Beszélgettünk. Szóba jött a buli, mutattam képeket, aztán elmeséltem a párom dolgát: a nővérem nálunk aludt és csak egy ágyunk volt, én aludtam középen. Odabújtam a részeg páromhoz, előtte levetkőztettem, betakartam és éreztem, hogy a nővéremet fogdosta, nagyon kiakadtam, mert tesóm meg nem mert szólni.

Mondtam, ha lett volna hova mennem, már nem lennék itt. Erre a párom kiment, ő meg lebegtette a lakáskulcsát, hogy hozzá bármikor mehetek.

Iszogattunk, pálinkáztak a fiúk, nem voltak már szomjasak. A barátnőmnek akkor volt a szülinapja, minden évben megigéztem, hogy elmegyünk, de persze a párom soha sehova nem akart menni. Kitaláltam, menjünk el, össze is jöhetnének a barátommal, mind a ketten egyedülállóak, hátha... Mind a kettőt szeretem és össze is illenének.

Eljött értünk a papa, elvitte magukhoz a fiam. Onnan pedig a párom haverja vitt tovább minket és hátul ültem a barátunkkal. Aztán elkezdte mondani, biztos csinos a barátnőm, de nem olyan megnyerő, mint én, hogy ő milyen rég várja, hogy keressem. Én meg csitítgattam, nehogy meghalljanak valamit, közben szikrát nem kaptam, mert arra gondolni sem mertem soha, hogy én neki tetszhetek. Azt mondta, az exe is mindig féltékeny volt rám. Húú... nagyon meglepett, alig vártam, hogy ketten maradjunk és tudjunk beszélni. Megérkeztünk a barátnőmhöz és én mondtam neki, nem adom oda őt, mert nekem kell, útközben a kezem fogta stb. .

Aztán beszélgetni kezdtünk, meg ittam is nagyon sokat. A barátnőmet félre hívtam és mondtam neki, nekem ő kell. Megőrültem érte, mintha Isten lett volna, vagy nem tudom...

Kint voltunk, cigiztünk a bejárat előtt sokáig. Amikor a párom kijött, szétugrottunk, de semmit nem reagált.

Aztán elindultunk a baráti társasággal a buliba, hosszú út vezetett odáig és lemaradtunk. Kiabáltak egy darabig, hogy menjünk, de nem mentünk, csak beszélgettünk a régről, ahogyan egymásra néztünk mindig, ahogy elvoltunk. Mondtam neki, hogy nem gondoltam ezt, semmi jele nem volt, mindig próbáltam csinosan kinézni, mikor találkoztunk. Ez biztos valami tudat alatti dolog volt.

Csókolóztunk is. Aztán jó sok idő után előbukkant a párom (végig halgatózott), hogy mi mit csinálunk. Én nagyon sokat ittam, sok mindenre nem is emlékszem. Vitáztak kicsit, de én mondtam a páromnak, hogy ő nekem nem kell és a barátommal mentem be a buliba kézen fogva. Aztán valahogy elkezdtünk a párommal beszélgetni, mondtam neki miért nem figyelt rám, hiszen nagyon sokat ittam, a világomról sem tudok. Ő kihallgatta az egész beszélgetésünket, sajnáltam. A végén reggel hazajöttünk, megbeszéltünk mindent, együtt maradtunk.

Nagyon rossz napjaim voltak, nem éreztem, csak fájdalmat. Fájt, hogy a legjobb barátommal ezt tettük, nem érdemelte volna a párom, ugyanakkor el voltam ájulva még mindig. Nagyon nehezen szedtem össze magam, nem ettem, csak sírtam napokig. Aztán pár napra rá a párom kitalálta, hogy költözzünk vissza anyósékhoz, mert a felső szint még nincs kész, kicsi a ház, stb. A fűtést is meg kellett volna csinálni nehezen, de ahhoz mindent megvettünk. Nem volt választás, visszajöttem.

A barátom kiment két napra rá nagyon messzire, így csak egyszer beszéltünk. Elmondta mikor jön haza. Beszéltünk párszor telefonon is. Jött a karácsony, nagyon rossz volt minden. Én csináltam a kaját, sütiket, mindent, éreztem, nem bírom már itt sokáig. Teltek a napok, aztán indult a munka. Délutános voltam és eljött a barátom értem, elmentünk hozzá. Beszélgettünk, én reszkettem. Kértem, vigyen haza. Következő héten éjjel dolgoztam és SMS-eztünk. Régen, amikor a párjával szétmentek és mi ott voltunk a bérelt lakásában (segítettem neki pakolgatni), akkor mondtam egy üveg jägerre, hogy majd egyszer megisszuk. Erre most írta nekem az üzenetet, hogy mindjárt issza a jägert, mit szólok. Én meg írtam, mindjárt megyek, hívok taxit. Hát hívtam és mentem, nem gondolkodtam. Le feküdtünk. Végem van tőle.

Azóta elköltözött 70 km-re innen, mert ott van egy lakás, amiért nem kell fizetnie, így tud spórolni. Nem tudunk találkozni és beszélni is keveset, mert nem nagyon van itthon. Besokalltam, nem tudom az érzéseimet rendbe rakni. Azt mondtam a páromnak, hogy elmegyek albérletbe, nem tudok itt maradni tovább és elegem van mindenből.

Elkezdtem keresgélni albérletet, úgy volt március 1-től megyek, de ő nem akarta. Kérdezte, hogy szeretem-e? - Nem tudom. - mondtam. - Mert elmehetünk innen, de ne menj el!

De én vele sem akarom ezt játszani, nem érdemli meg. Én a másikat szeretem, mindig ott van minden gondolatomban, azt hittem elmúlik, de nem... Nem bírom már...