Nem tudom feldolgozni az abortuszomat (beszélgetés)

Egy nap kell felejteni.

Ha békésen leültem társagogni a katolikusokkal, te is.

Ha jó a szövetség, rólad beszelnek

A szülemnén most már csak egy pianino meg egy zongoza van felhangolatlanul, előtte még egy zongoza volt.

Az ujjtartàsra a harmadik kézzel teszik át a kamerát játszás kőzben?

De legyen!

Amúgy honnan vesz valaki egy (elektromos) zongozát zsebpénzből?

Sőt, ahogy látom, ma is van. Nem is egy.

Pl. [link]

[link]

A sport nagyon jó! :)

A barátok nehezen bírják, ha hosszú ideig kell ugyanavval a problémával foglalkozniuk. A legtöbb barátság azon alapul hogy érezzük jól magunkat. Tisztelet a kivételnek.

A felszínességről: most talán nem is baj, ha elkezdesz csacsogni. Az lenne a legjobb, ha kevesebbet elemezgetnél magadon és az életeden. Újra megpróbálhatsz olyan dolgokat is, amit korábban szerettél. Vagy amit szerettél volna, de nem volt rá időd, lehetőséged. Én pl. mindig szerettem volna zongorázni.

Ha zárkózott vagy, akkor jók az online dolgok, mint ez. Könnyebb névtelenül kapcsolatba lépni. Nem tudom milyen hobbit lehet űzni online,de talán ennek is érdemes utánamenni. Online zongoraóra? :) Online kártyaparti?

De muszáj lesz kijönnöd a csigaházadból és nyitni mások felé. Ezt csak te tudod megtenni.

Én a többséggel ellentétben nem gondolom, hogy jól tetted az abortuszt és hogy annyival nehezebb lenne most 2, mint 1 gyerekkel. Lelkileg valószínűleg könnyebb lenne, mert csak a férjet kellett volna elgyászolni, a babát nem, és lenne a lányodnak testvére itthon is. És ha lelkileg az ember jól van, sok minden könnyebb.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy ami történt, megtörtént, az időt visszaforgatni nem lehet.

Mi, emberek mindig a pillanatnyi legjobb tudásunk szerint döntünk, Te is azt tetted. Ott, és akkor, abban a lelkiállapotban ezt tartottad a legjobb lehetőségnek. Hogy nem az volt, hát Istenem, van sajnos ilyen. Innen kell továbbmenni.

Én azt gondolom, amit valahol olvastam, hogy a gyász nem múlik el, csak körbenövi az Élet. Neked ezt az Életet kellene valahol megkeresni, munkában, hobbiban, új szerelemben, társállatban, bármiben.

Illetve keresni egy sorstársakból álló önsegítő csoportot. Valószínűleg olcsóbb, mint a pszichológus, és sokat tud adni, ha más is él át hasonlót, mint Te, a tudat, hogy nem vagy egyedül a helyzeteddel, a másik megoldási mintája, stratégiája meg ötletet adhat a Tiedhez.

Sajnálom, hogy ez történt veled. Nekem úgy tűnik, nem is önmagában az abortusz visel meg ennyire, hanem az, hogy az exed elárult, és most azt az életet éli az új nővel, ami neked is megadathatott volna.

De gondolj bele: ha megtartottad volna a babát, az nem tette volna semmissé a férjed árulását, és nem is tartotta volna melletted - és most kétgyerekes egyedülálló anyuka lennél, még nehezebb helyzetben, mint így, egy gyerekkel.

Kívánom, hogy találj egy új, méltóbb társat.

A hozzászólónak, aki azt írta, “mit picsogsz”:

Hogy beszélsz?

Megnézném, te hogy “picsognál”, te mit éreznél, ha a gyereked az exednek a kölykéről áradozna, és az exed azt a boldog családi életet élné, amiről te most csak álmodozol. Milyen lehet napi/heti szinten látnod, hogy milyen boldog az exed az új családjával? Úgy beszélnek itt egyesek, mintha nem is egy másik felnőttel beszélnének, hanem a saját taknyos kölküket szidnák le.

Az idióta férfiak pedig köthetnének végre csomót a farkukra. Hiába írjátok, hogy lehet férfi nélkül is gyereket nevelni... Dehogy lehet, átkozottul nehéz lehet, mind a gyereknek, mind a nőnek. Támogatás kell, társ kell, és a gyerek nem a szerelmed, hiába is hívják néhányan tévesen a saját gyereküket a kis “szerelmüknek”. Én biztosan nem bírnék felnevelni egyedül egy gyereket.

FI, én megértelek. Tudom, milyen rossz, mikor nem lehet a tiéd, és nem lehetsz azzal, akit tiszta szívből szerettél. Valami nagy változás kell, hogy pozitív irányba sodródj. Az jó ötletnek tűnik, amit mások is írtak, hogy olyan csoportot keress, ahol sorstársakkal beszélgethetsz, így tudnád, hogy nem csak veled babrált ki így a sors, és hogy nem vagy ezzel egyedül. Az abortuszhoz annyit fűznék hozzá, hogy ez volt a helyes döntés. Egy normális pasival simán vállalhatsz még gyereket!

A másik, egy új szerelem tényleg szinte ki tudja cserélni az embert! Tisztára feltölt energiával és élettel! Nem tudom, a régi dolgokon még mit kéne rendbe tenni magadban, amit mások írtak. De ha összebarátkozol sorstársakkal, az is jobb. Az érzelmi támogatás életmentő! De a kapcsolatot, a bizalmat fel kell építeni napról napra, kockáról kockára, viszont meghozza a gyümölcsét! Társas lények vagyunk és érző lények.

Ez jó ötlet. Egy másik ilyen lehetőség is van, itt: [link]

Kedves fórumindító, nézz utána ezeknek a lehetőségeknek, és szerintem nevezz be valamelyikre. Nem tudom, te hogy állsz ezzel (nem is kérdezem, nem rám tartozik), de ezek a lehetőségek nemcsak vallásgyakorlóknak vannak, és olyan ismerősöktől tudom, akik részt vettek ilyenen, hogy utána meg tudnak bocsátani maguknak és újra életnek érzik az életüket. Szerintem te is egy ilyen alkalom után tudnál megnyugodni, mert érzed - akárki akármit mond -, hogy a gyermeked életét szakítottad meg, és ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni. Az igazságot ki kell mondani, ha fáj is (és a tudatalattid ki is mondja, azért vagy nyugtalan), és meg kell oldani. Mert így csak meg fogsz betegedni.

Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön megoldani a helyzetedet, és megnyugodjál!

Szia!

Borzasztó lehet ezzel a teherrel élni most már 3 éve! Szerintem mindenféleképpen szükséged lenne segítségre ennek a feldolgozásához, különben tényleg megbetegít! Van egy "program" (nem tudom, mi a jó szó rá sajnos), amiről olvastam, hogy direkt abortuszon átesett nőknek segítenek felállni. Ők a Ráhel Szőlőskertje. Szerintem nézz utána, hátha tudnak neked is segíteni ( [link] )

Szeretettel ölellek!

Teljesen megértem, hogy nagyon nehéz nézni, ahogy ők "boldogan élnek, míg meg nem halnak." Ezzel biztosan sokan tudnak azonosulni, én is, hiszen mindenkinek vannak olyan álmai, melyek nem teljesültek be, de baráti / ismeretségi körben igen. Ez lehet baba, karrier, házasság, anyagiak, bármi. Ilyenkor óhatatlan, hogy az ember igazságosságra vágyik és azt kérdezi, nekem miért nem jött össze.

De az élet sajnos nem igazságos. Ráadásul kismillió esetben látom én is magam körül, hogy azok kapnak többet, akik "nem érdemlik meg". Ez borzasztóan hangzik, hiszen mire fel ítélkezem én, vagy bárki, hogy ki mit érdemel és mit nem, de óhatatlan, hogy felmerül az emberben, hogy ha ő pl. sokat tett valamiért, a másik meg nem, akkor miért az a másik a nyerő. Egy átlag munkahelyen pl.naponta előfordul az ilyesmi. A megbízható, régi kollégákat letojják, de ha jön egy új valaki, aki feltűnően "dolgozik", előléptetik. Az új belépő, aki kevesebbet tud, többet keres, mint az, aki ott van 5 éve. Stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez az érzés mindennapos dolog, csak vannak nehezebb fokozatai, mint a te eseted.

Ha van rá lehetőséged, jó lenne, ha találnál egy új hobbit, vagy előszednél egy régit, ahol új emberekkel találkozhatsz. Kell, hogy érjenek új impulzusok és kilépj a taposómalomból. Íme az első házi feladat. :) Találd ki, hogy mi legyen az új énidőd. Hetente legalább egyszer.

Igazából a feldolgozás miatt, a sok trauma ami ért úgy érzem úgy menne könnyebben, ha vagy ők vagy mi de nem lennénk ennyire közel egymáshoz és nem látnánk bele ennyire a másik életébe. És igen az is nagyon fájó h a férjem a másik nőt választotta...de szerintem ez is érthető és nem egy könnyen feldolgozandó dolog....sajnos és mellé még az abortusz

De nem "Picsogok" tovább, mint ahogy egy korábbi hozzászóló írta. CSak jól esett kiírni kicsit más emberek szemszögéből is nézni a dolgot, mert benne lenni sokkal sokkal nehezebb, de gondolom ezt mindenki tudja.

Sajnálom, hogy ezen kellett keresztülmenned. Sajnos nem hiszem, hogy itt bárki is tudna bármi olyat írni, amitől könnyebb lenne neked.

A pszichológus drága mulatság, de ha nem a saját - és ezáltal közvetve a gyermekedére - lelki egészségedre, akkor mire érdemes pénzt szánni? Sajnos a komoly problémákra nincs gyors megoldás. A terápia nem hoz pár alkalom alatt eredményt. A mély sebeket nem lehet varázsütésre meggyógyítani.

Mindenesetre sok erőt és kitartást kívánok neked!

Írta hogy egy településen élnek, nem egy lakásban.

Amúgy FI, miért kellene elköltözni? Ott van a gyerek apja közel, gondolom (remélem) lehet rá számítani, a féltestvére, akit szeret, ha amúgy jól kijöttök, esetleg te is az új nővel, akkor ez inkább egy jó helyzet, mint olyan amiből menekülni kell. Ez megesik hogy elromlik egy kapcsolat, attól, hogy ti nem vagytok már egy pár, még a gyereket lehet egyetértésben, együttműködve nevelni. Az szerintem butaság lenne, hogy valahova elköltözöl tökegyedül, aztán nem csak a pénz lesz szűkös, de segítséged sincs helyben stb. Én inkább arra törekednék, hogy feldolgozzam a különválást, és ebből a helyzetből kihozzam a legjobbat. És szerintem nagyon jól tetted, hogy nem szültél mégegy gyereket.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de ott és akkor jól döntöttél. Egy gyermeket sem kis pénz felnevelni manapság, nemhogy kettőt.

Vannak gyerekek, akiket így vagy úgy, de nem ölelhetünk magunkhoz. Ez most már az életed része lesz, de tovább kell lépned valamilyen módon a lelki egészségedért.

A lányod miatt ne aggódj, ő abban nő fel, hogy féltestvére van, aki nem él veletek. Neki jelenleg ez a természetes. Abban próbálj meg segítségére lenni, hogy teljes értékű szeretetet és megértést kapjon az apja elköltözése után.