Hogyan tudom azt feldolgozni, ha valaki nem "bír" engem? (beszélgetés)

Valóban nem lenne érdemes foglalkozni ezekkel az emberekkel.

Tegnap megint történt egy eset, ami nagyon rosszul esett, de azt hiszem mára már lehiggadtam, és tovább tudok lépni, el tudom fogani a helyzetet. De akkor is ez az átmeneti 1-2 nap mindig olyan borzasztó. És én sem értem magam, hogy miért érdekelnek azok a személyek, akik le se sz@...nak konkrétan.

Köszönöm a hozzászólásotokat, igyekszem tovább fejleszteni ezt a képességem :D

Az esetek többségében leszarom én is, próbálok azokkal foglalkozni, akik "bírnak", de van egy ember akinek az esetében nehéz kezelnem ezt a dolgot, és ez pedig az egyetlen testvérem, akivel bár szüleimnél tett látogatásaim miatt gyakran találkozunk, de sosem beszélgetünk, muszájból köszönünk egymásnak és ennyi. Sokszor nem érdekel, mert annyi egyéb dolog foglalkoztat, hogy nincs időm agyalni rajta, de néha egy-egy rideg találkozás után rendesen el tudok szomorodni. Nem tudom az okát a dolognak, habár azért sejtem valamelyest.

Mindenesetre szerintem, ha vannak melletted olyanok akik szeretnek, akiket szeretsz - említetted a férjedet - akkor egyszerűen őrájuk jó ha koncentrálsz, az meg, hogy pl a sógornőd, ok nélkül miket mond rólad, fogd fel úgy hogy nem a te dolgod. Ilyen az élet, semmi nem tökéletes, sokan örülnének, ha ennyi lenne a legnagyobb gondjuk. Ne vedd kioktatásnak vagy ilyesmi, én erre szoktam gondolni, ha nagyon el vagyok keseredve. De ha te megtettél mindent, ami tőled telik, és mégis gázul viselkednek emberek, akkor nincs mit tenni, mint elfogadni, és próbálni a jó/hasznos dolgokkal foglalkozni.

Én két esetben szoktam így érezni magam. 1. ha elevenembe vág a kritika/pletyka, tehát tulajdonképpen igaza van az illetőnek, csak sz.r hallani. 2. ha igazságtalannak érzem.

Első esetben vagy tudok magamon változtatni és akkor ha nagyon zavar meg is teszem, vagy nem tudok, akkor marad az, hogy elfogadom és vállalom, hogy ez van.

Második esetet nehezebben kezelem, de idővel belátom, hogy felesleges rágódni rajta, nem érdemes foglalkoznom az illetővel.

Már a kérdés felvetése is téves.

Ezt a dolgot csak kezelni kell, feldolgozni nem.

Én is tapasztaltam, tapasztalom néha most is még, hogy vannak emberek, akik ránézésre nem bírnak engem.

Van ilyen és kész. Mivel semmit nem tettem (nem is tehettem, mert elsőre zsigerből ellenszenves vagyok neki), és bármit mondok, úgysem jó...próbálom minimalizálni a súrlódási felületet, azaz csak a lehető legszükségesebb esetben találkozni vele, és a lehető legsemlegesebben, de udvariasan viselkedni vele. Kész.

Úgy kell kezelni, mint azt, hogy néha kellemetlenség éri az embert.

Próbálkozom pár éve, de nem igazán sikerült még elsajátítanom...

Nem fényezni akarom magam, de alapból én mindenkivel pozitív vagyok, és amíg lehet, addig próbálom megbeszélni a dolgokat. Főleg, ha olyan kapcsolatokról van szó, akiket az ember nem tud mellőzni(rokon, munkahely. És sajna rosszul esik, ha én ember számba veszek valakit, de az a személy már fordítva nem ugyan így tesz.

A férjem is eléggé pozitív ember, de ha valaki nem adja vissza neki azt, amit ő is adott, akkor odébb áll és soha többet nem foglalkozik azzal a személlyel. Ezt nagyon "irigylem" tőle, hogy gondolkodás nélkül tovább tud lépni, és nem foglalkozik többet azzal, hogy ki mit gondol és mond róla, vagy ki hogy verte át.

Fura dolog ez az önérzet...

Van akiről lepreg minden és van, aki mindent a szívére vesz. Nem tudom mitől függ ez...hogy lehet túltennie magát ezen az embernek. Talán meg kellene figyelni egy vastagbőrű egyedet, hátha eltanulható tőle...

Sziasztok!

Lehet nevetségesen hangzik a dolog, de egyszerűen vannak olyan helyzetek, dolgok, amiket nehezen tudok feldolgozni. Pl a sógornőmmel nem vagyok jóban, ha róla meg tudok valamit, hogy miket mondott rólam, napokig ki vagyok rajta akadva. Vagy egy másik példa, mondjuk a munkahelyemen is van néha 1-2 ilyen személy. Vannak személyek, akik valóban nem érdekelnek, és tényleg akár mit mondhatnak rólam, illetve gondolhatnak, semmivel nem tudnának megbántani. De viszont vannak olyan emberek, akiket le kéne "tojnom", de egyszerűen nem megy....

Hozzá teszem, hogy felnőtt, normális életet élő nő vagyok, semmilyen pszichológiai problémával (már ha ez nem az:))) ). Vagy csak sok az időm ezen agyalni?... :)

Mások, Ti, hogyan tudjátok ezt "túlélni"?