Nem tudok vitatkozni. Még ha 100 %-ban nekem van igazam,... (beszélgetés)

Értem, miről beszélsz.

Előző hozzászólásaimban azt próbáltam érzékeltetni, hogy az életben nagyon gyakran megy át vita veszekedésbe.

És mint írtam, ha veszekedéssé fajul egy vita - el tudom dönteni, hogy ekkor kiszállok-e vagy maradok.

Viszont az élet számtalan olyan esetet produkált, amikor valakinek esélye sem volt kiszállni egy vitából veszekedéssé fajult szituációból, mert hirtelen durvult el a helyzet, egyik pillanatról a másikra.

Nem tudsz elképzelni egy ilyen szituációt? Azért kérdezem, mert úgy érzem, nem világos, miért írom mindazt, amit...

Lehet, hogy tényleg nem fogalmazok világosan? Tényleg nem tudom.

A kérdező nem vitáról beszélt, hanem vitának hívta tévesen a veszekedést.

Így azt kellene eldönteni, hogy a vitáról vagy a veszekedésről van-e szó. Én végig vitáról beszéltem s beszélek most is.

Szerinted keverem a szezont a fazonnal és extrém eseteket hozok fel. Szerintem pedig nem. Ez volt az első hozzászólás, erre alapoztam: "Nem tudok vitatkozni. Még ha 100 %-ban nekem van igazam, akkor sem megy. A kiabálás, verbális erőszakosság nem az én világom, inkább tovább állok. Viszont idegileg kikészít az ilyen szituáció :("

Mint írtam korábban is, úgy vélem, a vallomástevő pont ilyen esetre gondolt, ahol a vita veszekedésbe torkollt. Kiabálás, verbális "erőszak" kulturált vitában nincs. Az pedig, hogy extrém példát írtam, nem más miatt történt, minthogy érzékeltessem, milyen esetek fordulhatnak elő.

Nem kell egyetérteni velem. A véleményem ettől függetlenül ugyanaz marad, amit idáig is írtam. Nem az igazamat bizonyítom, véleményt nyilvánítok.

A szezont kevered a fazonnal és extrém eseteket hozol fel.

Mindazonáltal egymillióból egy-féle esetek minden helyzetre akadnak. Ha szűk példádnál maradunk: az nem vitahelyzet, ha valaki bántalmaznak, így jelen esetben értelmezhetetlen, mert a bántalmazás pillanatától kezdve az már nem vita.

Nem ugyanarról beszélünk. Nekem valóban 100 %-ban saját döntésem, hogy részt veszek-e egy vitában.

De kérdezz meg egy bántalmazottat, hogy van-e lehetősége kiszállnia, mondjuk amikor váratlanul kapja a pofont, ne adj' isten előkerül a kés...

Nem is akart szerencsétlen vitába szállni, csak mondott valami teljesen ártatlannak tűnő dolgot, ami nem tetszett a másiknak. Ilyen esetekre gondolok.

Nos, pont ezért kérdeztem rá, hogy jól értelmeztem-e, amit írtál.

Többször belefutottam már olyanba, hogy teljesen másként reagált valaki a hozzászólásomra, magyarán: köze nem volt a reagálásának ahhoz, amit írtam.

Tőled is a félreértés elkerülése miatt kérdeztem rá.

Ez, hogy "ki mellé állok" egy vitában, megint megérne egy vitát. Szerintem sokszor szimpátia alapján áll valaki egy vitapartner mellé.

Persze teljesen más a való életben, és más mondjuk itt, a fórumozók esetében.

Úgy gondolom, a vallomástevő nem a virtuális világ vitáiról ír. Persze ez csak az én gondolatom.

Nem olyan ember mellé állok, akivel nem értek egyet. Hanem olyan álláspont mellett érvelek, amivel amúgy nem azonosulok.

Mellesleg a világ összetett, az igazság illúzió, és olyan ritkán van, hogy az egyik oldal sem téved semennyire. Másik oldalra állni csak annyit jelent, hogy átmenetileg nézőpontot váltok.

Nem, az életben szinte semmi sem egyszerű.

Viszont száz százalékban a saját döntésed, hogy részt veszel-e ezekben vagy sem.

Érdekes, amit írsz: "Néha olyan álláspontot védek, amivel nem is értek egyet csak azért, hogy kibontakozzon az eszmecsere, és lehessen érvelni."

Jól értelmezem? Valakivel nem értesz egyet, de mégis az ő álláspontját véded? Szerintem egy vita anélkül is kibontakozik. Nekem eszembe sem jutna olyan mellé állni egy vitában, akivel ne értek egyet.

Ha rosszul értelmezem, amit írtál, akkor kérlek, javits ki!

"Ez annak a való világa, aki hagyja." Ez azért nem ennyire egyszerű.

De jó is lenne egy olyan világ, amikor minden vita csak előre vinne mindenkit! De mint írtam, egy egyszerű vita is átmehet veszekedésbe. " Abban meg nem kötelező részt venni." Az sem olyan egyszerű. Tragédiák sora bizonyítja.

Ez annak a való világa, aki hagyja.

Ám akkor az már nem vita, hanem veszekedés. Abban meg nem kötelező részt venni.

Nem hátat kell fordítani, hanem kijelölni a határaidat. Azaz szólni, hogy légy kedves és ne emeld fel a hangod velem szemben, mert emelt hangon nem társalgok. Ha tovább folytatja, akkor pedig megmondani, hogy ezt most befejeztük, mert szóltam, hogy ebben nem vagyok partner. És elmenni, nem vitázni tovább.

Egy idő után ezek az emberek (sokkal hamarabb, mint hinnéd), tiszteletet fognak irántad érezni és legközelebb, ha szólsz, már elsőre le fognak állni. Ugyanis a kijelölt határokat az emberek legnagyobb rész elfogadja.

Nem is tehet mást: különben ott kiabálna egyedül. Ismered a mondást? Ha nincs közönség, nincs műsor.

Amiről te beszélsz, az a veszekedés. Kultúrember nem veszekszik.

A vita soha nem személyeskedik, soha nem erőszakos, soha nem kiabál.

A vita egyszerűen érvek higgadt ütköztetése és megbeszélés.

A vita nem az igazam bizonygatása, hanem érvek szembeállítása, és még az is lehet, hogy bizonyos szempontból az összes félnek igaza van.

Az "oké igazad van" meggyőzódés nélkül a másik lekezelése és semmibé vevése...

Igen, elég ideális a világom. Többek között, mert nem megyek bele parttalan vitákba. Nem bizonygatom az igazamat, nem akarok senkit meggyőzni. Néha még azt is szoktam mondani, hogy oké, igazad van.

Egyébként meg nem azt mondtam, hogy nem tapasztalok ilyet, hanem hogy az nem vita.

De abban teljesen egyetértek veled, hogy az emberek többsége akkor a leghangosabb, amikor nagyon csendben kéne lennie :)

Az emberek nagy százaléka azt hiszi, hogy neki van igaza. 🙂 Akkor, amikor a vita tapodtat sem visz előre, mindenki csak fújja a magáért, átmegy a vita személyeskedésbe, szájkaratéba - akkor érdemes kiszállni.

Azt tapasztalom, hogy vitázni kétféleképpen lehet:

1. kulturáltan; akkor is, ha a vélemények ütköznek

2. a másik véleményére fittyet hányva; támadva, sárt dobálva

Egy biztos: a kiabálás a tehetetlenség megnyilvánulása, amikor már nincsenek észszerű érvek, csak a nagy arc.

Jól teszed, ha ilyenkor nem vitázol tovább.

De miért készít ki az ilyen szituáció? Nem ér annyit az egész. Mondd ki, amit még utoljára szeretnél, hogy ne nyomasszon, és hagyd faképnél azt, akivel képtelenség emberi módon vitázni.

Van, akinek akkor is igaza van, amikor nincs. Hadd higgye!