Nem tudnám elveszíteni... (beszélgetés)

Remélem, hogy nem. Írtad, hogy hónapokkal később mehetsz csak utána - vagyis nem meglép előled, csak előkészíti. Ha ismerőshöz megy lakni, valószínűleg nem akar kellemetlenkedni, hogy ahová őt befogadják, mást is visz. Nem úgy működik, hogy majd alszol vele egy ágyban, ha ismerőshöz megy, nyilván nem akarja, hogy a házigazdának rajta kívül még egy embert kelljen kerülgetnie a saját otthonában, ez semmi más, mint tapintat.

Nem a tulajdonod, nem akadályozhatod meg és minél görcsösebben ragaszkodsz, annál jobban taszítod.

Amit te leírtál, csak az érem egyik oldala, én kíváncsi lennék az ő verziójára is.

Szia, szerintem te is látod, hogy a pasidat nagyon motiválja a pénz - ami teljesen érthető szerintem... És nem nélküled tervezte ő a jövőjét, de látja rajtad, hogy te beburkolóztál a kis világodba, ahol tökéletesen el vagy, és ő tőle is azt várod, hogy el legyen veled ebben a burokban... Ha nagyon szereted, és vele szeretnél menni, akkor szerintem tök mindegy, hogy hol vagytok, nem? Miért nem nézel inkább te egy munkát magadnak abban a városban, ahova ő megy? Sőt, ne utána menj, hanem előtte menj ki! Ha tényleg annyi mindent "feladtál", "feladtatok egymásért" (szerintem ez kicsit durva szó, mert nem hiszem, hogy pisztolyt tartottak a fejedhez, hogy vidékre költözz, vagy nem szerelemből tetted???), akkor ne állj meg itt, és ne add fel! Én valahol megértem a párodat, mert ő egy férfi, benne az motoszkálhat, hogy egyszer lesz egy családja, akit valahogy el kell majd tartani, és biztos nem egy albérletben akarja végezni... :(

A pszichológussal kapcsolatban meg: hinned kell a gyógyulásodban és hidd el, hogy vannak olyan gyógyszerek, amik segíthetnek legyőzni a betegséged (citalopram nekem nagyon bevált, és csak fél szemeket szedtem nagyon rövid ideig). A hit nagyon fontos a pánikbetegség lekűzdésében.

Légy erős és szedd össze magad, mert, már biztos elcsépelt mondás, de mégis: Aki nem hajlik, az törik!!

Mit tegyél? Semmit, engedd elmenni!Ez bizony kapcsolatfüggőség! Hiába írod hogy nem. Fügsz párodtól, feladtad a saját önálló életed miatta,csakis körülötte forog mindened.

Párod menekülne, mert megfolytod és meg is fogja tenni,külföld ez egy nagy lehetőség, buta lenne kihagyni. Ha igazán szeret akkor hidd el kifogja bírni a kapcsolatotok a külföldi munkát, ha nem akkor jobb most mint később.

Tudom mert én is anno ettől rettegtem, túlságosan páromhoz voltam nőlve, most pedig külföldön dolgozom havi váltásokban. Már a gondolattól is hogy külön -távol kell lennem tőle pánikrohamot generált.. és mi már 8 éve vagyunk együtt.

De! és ez az ami a legfontosabb amit nekem is megkellett értenem és tanulnom (amit párom is mondogat mindig ) a szerelemből nem lehet megélni, se közös jövőt tervezni, és felépíteni! Valamit valamiért!

Őnzőség csak is magad miatt arra kérned hogy maradjon melletted akármilyen lelkiállapotban is vagy, itthon M.o-n a nagy semmire, ahol a mindennapos megélhetés egy küzdelem.. Ne csak magadat nézd egy kapcsolatban! Megkérdezted egyáltalán boldog e melletted, mit gondol a jövöről? Ne csak azt hangoztasd te mit akarsz, vársz el, mire vágysz..

Nem függhetsz állandóan valakitől, érzelmileg ennyire sem pedig anyagilag.

Sajnálatos ami édesapáddal történt. De tényleg jobb lenne egy szakembert felkeresned akár csak egy pár alkalommal is aki segít.

Nem függő vagyok,csak nem szeretemha átcsesznek,és a hátam mögött szervezkednek. Szerintem senkise szereti."

Lehet, hogy ő sem. De esetleg megpróbálhatnád azt hazudni, hogy terhes vagy. Hátha bejön :/

"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.

Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt, mi lesz ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem. " A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta barátnőinek, akik azt mondták: "Neked aztán mindened megvan. "

De szép lassan különös átalakuláson ment át:most, hogy övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult.

A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár.

A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, a mikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annk idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

A madár nálkül az ő élete is elvesztett értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

"Miért jöttél?"- kérdezte a halált.

"Hogy újra együtt repülhess a madaraddal"- felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám volna szükséged, hogy újra találkozhass vele. "

(Paulo Coelho)

Na de mégis miben segíthetne itt neked valaki?

Dehogy fogsz te belehalni ha itt hagy!

Az a baj hogy egy cseppet sem bízol benne.

Hogy akarsz így vele élni?Nem láncolhatod magadhoz mint egy ebet.A legjobb ha kibírod és úgy

teszel,ahogy kéri.Persze csak ha szereted.Pár hónap nem a világ,kibírod és ha a kapcsolatotok kiállja a hétpróbát akkor utána mégy.Ha meg nem,akkor jobb hogy nem,találsz magadnak valaki mást,ennyi.Nem kell ezt túlbonyolítani,semmi értelme.

Nem vagyok kapcsolat függő.Ezt már határozottan kijelentem.Ha az lennék mindegy lenne,hogy kivel vagyok,csak ne egyedül. Tegégyetek fel magatok ban a kérdést,mit tennétek,ha meghalna az a szülőtök aki mindig melletetek állt volna,és utánna közölné veletek a szerelmetek,hogy bocsi,de nem érzek semmit.Milyen érzés lenne? Eléggé szar a helyzetem.Nem függő vagyok,csak nem szeretemha átcsesznek,és a hátam mögött szervezkednek. Szerintem senkise szereti.

És az én életemet éljem? Melyiket? Amelyiket feladtam őérte? Újra kéne építeni,és eléggé mélyről.Nincs nekem ehhez lelki erőm.Abba kértem tanácsot,hogy beszélhetném le,hogy elmenjen nélkülem. Kérlek titeket,hogy csak ebben adjatok választ. Mivel nem ismertek,nem jelenthettek ki olyan dolgokat rólam ami tőlem messze áll

Látod, ezt rosszul tetted, hogy nem mentél ki.

Kapcsolat- és társfüggô vagy. Nem szabad áldozatot játszani, hogy ôérte mindenrôl lemondasz.

A saját életedet éld, ne a másokét!

Kedves szofi

Igaz lenne a dolog,és kívülállóként én is így gondolnám,hogy menekül a kapcsolatból,de...

4 alkalma volt szakítani,tartottunk szüneteket,egy hajszálon függöt minden.Mikor kiköltöztünk 1 hónapja az albérletből azt mondtam neki,most szóljon,ha nem szeret,mert haza megyek és többet nem lát,elviszem a cuccom.Akkor se szakított.Mégis valahogy visszahoztuk a kapcsolatunkat,már kezdte újra mondani,hogy szeret,sokat ölelget,meg mosolyog,felhívha dolgozik,hogy gondol rám.Én is újra beleszerettem.De én se értem hogy akkor mért hoztuk vissza a kapcsolatot,mért nem szakított,és most mért bánt ennyire. Mikor összejöttünk azt mondta nekem,hogy annyi mindenki bántott engem,hogy megérdemlem,hogy szeressenek,és vigyázzanak rám.Most mégis bánt.Apukámnak halála előtt a kórházban megígérte,hogy velem marad bármi is történjen,mindig vigyázni fog rám.Ez még csak 6 hónapja volt.Így mi a meglátásod?