Nem mondtam el senkinek, most elmondom mindenkinek! (beszélgetés)

Soha nem fogom ezt a levelet megmutatni Neked, soha senki nem fogja tudni, mit érzek, de muszáj leírnom, mert belehalok.

Azt mondom barátok vagyunk, mert azt kell mondanom. Elhívlak hozzám, hogy beszélgessünk, közben csak arra vágyom, hogy megcsókolj. Végighallgatom, ahogy a feleségedről beszélsz Azt mondod más nők meg tudnák fojtani, mert tetszel nekik, de a Te szíved az övé. Én nem tudom gyűlölni, ha téged boldoggá tesz.

Itt ültél mellettem, és arról beszéltél, hogy milyen jól ismered az embereket, érzékeled a gondolataikat és az érzéseiket. Mosolyogtam. Ha így lenne, azt is látnád mennyire szeretlek. Minden reggel az első gondolatom TE vagy, a második meg az, hogy nem lehet.

Évekig gyászoltam valakit, évekig csak egy imám volt, hogy ne legyen kőből a szívem, hogy még egyszer tudjak szeretni.

Azt mondják, vigyázz mit kívánsz, mert még megkapod. Én megkaptam. Az egyik fájdalmat lecseréltem egy másikra, de Te legalább élsz. Minden nap arra várok, hogy hibázz, hogy olyasmit tégy, amiért meggyűlölhetlek, a hibáidat keresem, hogy eltűnj a szívemből, de nem megy. Nem tudlak kitörölni, ezért inkább körbeépítettem a helyet, ahol vagy, de hiába építem fel a falat minden órában, egyetlen szavadtól széthull az egész. Mennyi ostobaságról beszélünk, levelezünk naponta, és én csak egyet akarok leírni: Szeretlek.

Azt kérdezted, miért születtem meg? Miattad. Azt kérdezted, mit akarok? Téged.

Mielőtt elmentél egy pillanatra azt láttam a szemedben, amit szerettem volna. De az is lehet, hogy csak az én vágyam tükröződött vissza benne. Nem tudom. A pillanat elsuhant és elmentél. Alig vártam, hogy eljöjjön az éjszaka, hogy végre kisírhassam magam, hogy senki ne lássa a könnyeim.

Ha bátor lennék, elmondanám, amit érzek, de nem vagyok az. Én már egyszer veszítettem. Sokat. Téged már nem akarlak elveszíteni. Ha nekem ennyi jutott belőled, elfogadom.

Nagyon szeretlek …..!

Javaslom nyiss egy "naplót" a gépeden!

Lejelszavazod és így nem fér hozzá senki.Kiírod magadból a titkokat és megkönnyebülsz:))

Nem tárolok titkokat. Szeretem ha akörnyezetem ismer, és őszintén elmondhatunk egymásnak mindent.

Néha nem a legjobb megoldás, visszaüthet, de ez van!

Szia!

Látom a topikodra különbözően reagálnak. De szerinten ezen nincs miért csodálkozni. Hiába jelentkezel be álnéven, sokan mégis rád ismerhetnek, ezért ha megírod titkodat, akkor már tudhatja az egész világ. Én gondolom, ez az oka, hogy kevesen merik megírni titkait.

Ez a téma egy újságban, jelszóval lehet, hogy beválik, de a neten nem valószínű.

Szia Kaktuszka!

Miért nem tudhatja meg senki?

Nagyon szeretek valakit. : )

Nem tudhatja mrg senki...pssssszt!

szia

Próbáltad már azt hogy leírod ami fáj ami bánt? Igaz, nem osztodmeg a bánatod senkivel, de lehet, hogy elég ha kiírod magadból mert azzal végig gondolod a dolgokat. és ez is fontos lehet

Ezzel én is így vagyok, voltam! Jól becsomagoltam és elrejtettem magamban mindent ami fájt, vagy nem akartam, hogy bárki is tudja (általában ezek azok a dolgok amik fájnak,még emléknek is).Azt hittem ettől nekem is jobb, könnyebb lesz... de nem!

Mindig voltak akik azt mondták bizonyos dolgokra nem pont úgy reagálok ahogy elvárható, megérthető lenne. És ha belegondolok igazuk volt, de ez mindig olyan dolgokkal kapcsolatosan jött elő amiről rossz emlékeim voltak, amiket elraktároztam magamban.

A kedvesemet ez nagyon zavarta, sőt ijesztőnek tartotta, hosszú és türelmes beszélgetések alatt kibeszéltem magamból mindent ami az évek során felhalmozódott.

Azóta könnyebben nézek az új feladatok elé, nem gondolok a múltra, azt hittem rosszabb lesz ha előjönnek az emlékek, de ez csak addig tartott amíg kimondtam! Aztán sokkal könnyebb és már egyáltalán nem érdekel!

Nem biztos, hogy jó hogy pont a páromnak mondtam el mindent, de nekem Ő volt az akiben megbíztam, akiről úgy gondolom nem él vissza az elmondottakkal...

Találj Te is valakit akiben megbízol akinek elmondhatod a legféltettebb titkaidat és akkor nem kell tovább menekülnöd előlük illetve önmagad elől!! Lehet, hogy egy idegen lehet hogy valaki a közvetlen környezetedből , ezt neked kell tudni de biztos megtalálod azt az embert akiben meg tudsz bízni , mert hidd el jót tesz ha kimondod!!!

Minden titkomat magam mögött hagytam. Ezeket néha annyira mélyre ásom magamban, hogy magam is elfelejtkezem róluk. Vajon ez normális?

Szerintem csak menekülök. magam elől, a sorsom elől...

Az én nagy titkom a hülyeségem volt. Fiatal voltam férjezett és szép. Ki kezdett velem mindenki aki tehette Én fogadtam a bókokat ennyi.Aztán bele szerettem valakibe és hittem a süket dumájának. Jó volt vele az ágyban jobb mint a férjemmel az együtt töltött 10 év alatt bármikor. Elváltunk persze a férjem is talált magának mást rögtön.Soha nem bocsátott meg nekem azóta sem.

Azóta ennek a férfinak a felesége vagyok, de az a gáz hogy azóta is a volt férjem után vágyom. Ezerszer megbántam az akkori döntésem.Ő is dobta akkor a barátnőjét. Már Ő is bánja tudom. Együtt vagyunk, nem hozzuk fel a régi dolgokat de azért tudjuk mindketten rosszul döntöttünk akkor.

Helló!

Kérdezzetek bármiről, ha tudok rá értelmes válasszal szolgálni, és tehetem is, meg osztom mindenkivel.