Nektek is van / volt furcsa érzésetek, amikor baráttal vagy barátokkal voltatok? Egy jó ideje nem volt nekem és néha jó lenne. (beszélgetés)

Velük már aligha érezheted valaha is ugyanazt. De vajon más személyek szóbajöhetnek-e egyáltalán?

Meg tudnál-e nyílni az eredeti, szétszéledt társaságod tagjain kívül mások előtt is

újra annyira, hogy arra a valamikori érzésre megint rátalálhass?

Bizalom, és nyitottság... ez is kell. Szerintem. :-)

Barátnőkkel nincs tapasztalatom.

Baráti társasággal igen.

barátokkal nem volt ilyen, csak családtagokkal, férjjel, szüleimmel, fiammal, Máig megvan magabiztosság és a jókedv, ha együtt vagyunk.

Fíatalabb és ráérősebb koromban voltak barátaim barátnőim, de közöttük soha nem éreztem ilyet, csak a családommal.

Szerintem amit mondasz, úgy hívják, hogy felszabadult jókedv.

Kell hozzá az a biztonságérzet is, amit barátok között érez az ember.

Én is csak sejtem, hogy valami olyasmi lehet, amit hiányol.

De ahogy az sem egy jó kifejezés rá, hogy az a fajta feldobottság az "furcsa", az sem túl jó megközelítés, amit eredetileg ennek az érzésnek a leírására próbált meg, az hogy részegség, extasy.

Talán, talán, rá lehet érezni, mire gondol. :-)

Mindegyik benne van tulajdonképpen, szinte részegítő, ellazító, kellemes, biztonságot adó, otthonos, jókedvet hozó, inspiráló, lelkileg feltöltő, na mit mondjak még.

Naggyon komplex dolog.

És talán nem árt vigyázni, túlságosan elmerülni egy olyan társaság vonzásában, amelyiknek némileg deviánsak a céljai, ha vannak neki olyanok egyáltalán, - az nem is egészen pozitív.

Van aki könnyen feloldódik, és elviszi az áramlat, gyakorlatilag bármerre.

Vagy aki a magányoskodó hajlama ellenére is valahogy megtalált egy közeget, amiben nagyon otthon volt, - az később bizonyára nagyon tud hiányozni.

Talán nem pont a társaság. Hanem maga az az érzés.

Talán valami ilyesmi... :-)

Arra a feldobott érzésre gondolsz, amit jó társaságban érez az ember?

Kár, hogy furcsának érzed.

Nem tudom, hogyan tehetnél szert baráti társaságra. Tényleg nehéz. Nekem megmaradtak a régiek, de csökken a vonzerő.

Itt nincs senkim, messze vagyok és látogatni se járok már vissza. Nehéz barátokat találni csak úgy.

Nem drogos, piás társaság, csak ahhoz tudtam hasonlítani az érzést.

Az őszinte baráti beszélgetéseket hiányolod? Amikor jól ki- és átbeszélhetitek a gondjaitokat, gondolataitokat?

Barátok kellenek hozzá, de azokat direkt keresni nem lehet.

Az utolsó mondatodban van az igazság valóban nem tudod leírni mit érzel.

De az is lehet hogy részegség, vagy nem is enyhe extasy van a dologban.