Nehezen viselem el a párom (beszélgetés)

Akkor ennyiből "könnyebb" valahol..

Szerintem az lenne a legtisztább,ha leülnél vele ezt megbeszélni,mielőtt még eljuttok az ebből fakadó veszekedésekig,adni egy esélyt,hogy hátha az ő segítségével rendbe hozható a dolog,és ha nem,akkor elválni.Nagyon fiatal vagy még ahhoz,hogy ilyen kapcsolatban maradj.

Nem szabad együtt maradni. TILOS. Nem valószinü, hogy az érzelmek megváltoznak.

Sajnos sokkal több évet kinlódtam végig, mert azt hittem igy a jó, és ezt a mintát hoztam magammal...

Hajjaj

Nem tudom mióta vagytok együtt, de ez nem hangzik túl jól. Ha nem látsz semmi féle megoldást akkor lépni kell, mert nem élhetitek így az életeteket. Tönkrementek mind a 2-en, és jönnek a megcsalások a hazugságok.

Ha még csak ennyi idős vagy,és már most itt tartasz,akkor szerintem nincs miről beszélni.Gondolom te se akarod így leélni a maradék 50-60 évedet,meg hát előbb-utóbb neki is feltűnne a dolog.Párterapeutának neki lehet futni,de ahogy a szavaidból kiveszem,itt csak neked van gondod.Próbáld megkeresni magadban,mi volt az a pont,amikor először érezted azt,hogy nem akarod,hogy hozzád érjen,talán így rájössz a dolog miértjére is.Valami biztos,hogy kiváltotta,csak nem emlékszel rá.Ha ez nem megy,akkor -mivel azt írtad,hogy emberileg nagyon szereted- a legtöbb,amit "emberileg" tehetsz érte az az,hogy elengeded.De előtte azért jó lenne,ha beszélnél vele erről,ne sokkhatásként érje már szegényt..

Gyerek van?

Gondolom nem kell leírni mit jelent ez....ha nem érzed azt hogy tudsz tenni magatokért, akkor sajnos ezt meg kellene mondanod. Tisztázni, hogy mit érzel ill., h mit nem.

Nehéz felvállani, amikor jó valaki, mert tudod, hogy emberileg jó minden szempontból.....csak nem Neked! És ez a lényeg. Nekem is volt ilyen, hogy átalakult a szerelem, de sok megalázás volt, mire ezt éreztem.

Ha nem akarod mindkettőtök életét tönkretenni, változtatni kell, beszélni erről.. El kell dönteni hogy külön, vagy együtt.

Ez van,lecsillapodtak a hormonok,elszállt a rózsaszín köd.

Ha ennyire nem bírod elviselni,szerintem jobb lenne,ha megadnád az esélyt magadnak és neki is,hogy olyan párt találjatok,akivel minden téren öröm együtt lenni.Így csak hitegeted azzal,hogy rendben van minden.

Pontosan a biztonságot.

Mindenki mondat: jó ember, rendes, ilyet nem találsz... :(

Szia!

Nagyon megtudlak érteni. Így voltam én is a volt férjemmel. Mi 17 évig voltunk házasok. Egy jó pár év után már nem bírtam én se elviselni még azt sem, hogyha megláttam, nemhogy a közelségét. A válásunk előtti bő fél évben már külön aludtam tőle, nem akartam tőle semmit. Én se értettem hogy lehet így megutálni valakit, de megtörtént. Azóta nem is akarom még látni sem, de beszélni sem vele.

Sajnos van így, hogy nem tudjuk megmagyarázni a miérteket.

Emberileg nagyon szeretem és sose akarnék neki rosszat, de nem bírom elviselni hónapok óta a közeledését. Rájöttem, hogy soha nem szerettem, kívántam igazán csak sodródtam az árral és magamba magyaráztam, hogy jó ez nekem.

Mikor mellém ül, megfog fizikai undort érezek Gyűlölni tudom, ha megcsókol és azt érzem /honnan veszi ez a bátorságot, hogy csak így megcsókoljon/ pedig a férjem! :(

Néha engedem, hogy együtt legyünk, de így is feltűnik neki, hogy ritkák az alkalmak. Nem bírom a közelségét a leheletét pedig egy csinos férfi. Hogy tudatm így megutálni? :8 Mit tegyek? :(