Nehéz döntés, segítsetek mérlegelni ! (beszélgetés)

Hidd el,jól döntöttetek!! :)) Nekem is vérzett a szívem az úszásért.És nem azért,mert a medence partján állva sírhattam a büszkeségtől,hanem irányt adhatott volna az életének.De erőltetni nem akartam én sem.

Csinál vmit a Te gyermeked is,amiben örömét leli,ennél nincs fontosabb :))

Sok-sok örömet-boldogságot kívánok Neki hozzá!!

Ne bánd, mert valójában "nem látjuk át", hogy mit hoz azélete.

Se magadnak, se neki ne okozz ezzel bűntudatot. Nem lehet megvédeni őket a pofonoktól, ha elodázzuk őket a döntéseinkkel, akkor később nagyobbat ad az élet.

Nem titok .

Vérző szívvel , nem a gyerek érdekeit hanem az akaratát nézve ..egyenlőre lezártuk a karatét . Bízom benne, hogy ha benő a feje lágya és rájön ,hogy jót akartunk tovább folytatja idővel ..

Tegnap elmentünk megnézni a hip-hop táncot , tetszik neki ..csinálni szeretné ,de kérdés meddig !? Tényleg nehéz döntés volt , mert a gyerekeim és az ő boldogságuk a világon a legfontosabb nekem , de azt is pontosan tudom, hogy szüksége volt a karatéra mint mozgás és mint sikerélmény és a továbbtanulásnál is előnyére vált volna, mert tűzoltó szeretne lenni és ott ezzel a sporttal előnnyel indult volna .. Szó sincs itt arról, hogy az én büszkeségem miatt ragaszkodtam hozzá ..csak az ő érdekei miatt ,és mert felnőtt fejjel már átlátom azt amire ő csak később fog rájönni ..hogy mit veszített :( Erőltetni viszont valóban nem szabad ..így elfogadtam a döntését .

Rendben, akkor hiszti.

Nekem ez tök mindegy, én egy valamit szoktam szem előtt tartani: mindegy nekem mi okoz örömet, mindegy én mitől lennék haláli büszke, vagy mitől érzem őt sikeresnek.

Én végig csináltam a fiammal a karatés örömködést. Nagyon akarta, nagyon tetszett neki, egy év után mégis abbahagyta. Nem élvezte, hiába volt tehetséges és sikeres.

Továbbra is azt gondolom, hogy a kitartást azt nem lehet erőltetéssel elérni.

A sport jó dolog, a versenyszerű sportolás viszont nem minden gyerkőcnek élmény.

A kitartást szerintem nem úgy kell elérni egy gyereknél, hogy kényszeríted arra, amit nem szeret. Ha már sírva megy edzésre - egy 12 éves gyerek! - akkor ott valami baj van. És csak rontasz azzal, ha kényszeríted. Lehet, most abbahagyja, megnyugszik, és hiányolni fogja, utána esetleg újra kezdi.

De a lelki törést nem éri meg a siker!

Szerintem ő még gyerek és avval, hogy kényszerítjük nem lesz se kitartása sem felelőség tudata. Most még csinálja bizonyos keretek közt azt amit akar, ha az a tánc vagy netán a lovaglás akkor az. Lehet hogy ő több dolgot ki akar próbálni és ezt addig tegye amíg gyerek, amíg igazából nincs rajta felelőség.

Mi most próbálunk valamilyen sportot a gyerekeknek kitalálni és eddig a baranta szerintem a legjobb, mert ott lehet botozni, kardozni, ijjazni, nép táncot tanulni, stb.

Lehet hogy neki már nem a karate a szíve vágya.

"A legjobb az lenne, ha járhatna táncolni is és sportolni is"

Véleményem szerint is ez lenne a jó...lehetne mintegy kompromisszumos megoldás is, hogy járhat táncolni, de a sportot se hagyja abba, legalábbis egy ideig. Aztán pár hónap múlva meglátjátok.

Az én unokaöcsém zenélt egész kicsi korától. Nagyon ügyes volt, egyszer-kétszer kellett megmutatni egy új kottát, dalt és vissza tudsta játszani (zongora). Tele volt ötletekkel, hogy a zongorán kívül akar még hegedülni, meg zenész lesz, stb. Aztán 11-12 éves volt, amikor kapott egy számítógépet, azóta egyáltalán nem zenélt, rá se néz se a zongorára, se az elektromos orgonára (ami az álma volt 10 évesen), egész nap ül a számítógép előtt, úgy kell elrugdosni a suliba, tanulni nem akar, egy szelet kenyeret nem tud megvajazni magának, elhízott, lusta dög lett belőle 16 évesen...

Nehéz dönteni ilyenben. Én a fiam kívánságát mindig figyelembe vettem. Nem akarsz a Bródy Sándor utcai iskolába járni, ahol még szebben megtanulhatnál énekelni és esetleg zongorázni? Azért, mert a barátaid nem mennek ide? Hát jó, menj egy sima suliba. Nem akarsz judózni járni, mert rosszul estél? Hát jó, akkor ne járj, nem tetszik a foci sem annyira? Hát akkor ne jár, ha nem szeretnél. Jöttek az ötletei, de egyik sem volt hosszútávú. Még jó, hogy nem szerettem volna verseny sportolót belőle. Most 22 éves. Anya, miért engedted, hogy ne abba a suliba menjek? Anya, miért hagytad rám, hogy abba hagyjam a judót? Anya, de jó lett volna, ha a fociban nem engedsz lazítani, most sokkal előrébb járnék.

Tehát visszakapjuk, ha nem vagyunk elég következetesek.

A legjobb az lenne, ha járhatna táncolni is és sportolni is, aztán majd kiderül melyik tetszik neki jobban, illetve melyik megy neki jobban.

Ha visszamehetnék az időben, most nem sajnálnám meg a fiamat, hogy szegény milyen rossz lehet neki, hogy sz összes barátja egy másik suliba megy, stb.

Ha van rá hatásod még, akkor erőltesd egy kicsit.

nálunk uszásról váltott kosárra szintén 12 évesen egy percig nem volt erőltetve sehova, és boldogan megy edzésre , változunk, ők is változnak

a fő hogy boldog legyen

Én is hetente 1szer járatnám,és azt mondanám,ha rendesen eljár karatézni,akkor mehet a táncra,vagy amit szeretne..és nem fizetném be a tagdíjat..szóljon majd ő,ha vizsgázni akar,nem baj,ha rosszul érzi magát a többiektől elmaradva..akkor legalább neki lesz az ambíciója,ha vizsgázni akar,és szólni fog

12 évesen társaságra vágyik,gondolom,lányokéra is..a karate nem erről szól,hanem a fegyelemről és kitartásról,a tánc meg igen..