Négy tappancsos csapatunk története (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Négy tappancsos csapatunk története
10. veronika44 (válaszként erre: 9. - Állat barát)
2010. márc. 8. 04:47
Nem tudom mi lenne a lelkemmel ha nem lenne egy kutyám és egy cicám. Ők tartják bennem a lelket és a boldogságot.
9. állat barát
2010. márc. 4. 08:04
bármilyen kis állat gyógyír a depreszora
8. Belana
2010. febr. 25. 21:08
Friss képek vannak a macsekokról, akit érdekel!:-)
7. Belana (válaszként erre: 6. - 433384b4bc)
2010. febr. 23. 15:49
Szia Rodryga! Nagyon szívesen. Remélem sok örömötök lesz az új, kis jövevényben!
6. 433384b4bc
2010. febr. 17. 17:30
Nagyon köszönöm hogy megajándékoztál ezzel a történettel :)
Mi most éppen cicus nélkül élünk,de májusra igért egyet a kollégám.Már alig várom hogy itt legyen.
2010. febr. 9. 13:08
Klassz írás, nagyon olvasmányosan írsz. :)
A macsek téma pedig a kedvenceim közé tartozik. :D
4. Belana
2010. febr. 9. 10:09
Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok és köszönöm a gratulációkat is!
3. 66b8a86ae1
2010. febr. 8. 10:14
Gratulálok az állatkákhoz! :)))
2. 16d1dd6891
2010. febr. 8. 10:12
nagyon jó ez az írás, gratula:)
1. Belana
2010. febr. 8. 10:03
A mi családunkban nem volt szokás a macskák különösebb imádata, bár kifejezetten bántani sem bántottuk őket, jó kis távolságban elismertük tudásukat. Az első igazi kapcsolatom kiscicával egy az udvarunkba kölykezett macska befogadott és a barátnőmnek felnevelt kiscica volt, aki majdhogynem engem tekintett anyjának, velem aludt. Igyekeztem nem megszeretni, hiszen nem lesz az enyém, de ez a kis állat örök nyomot hagyott bennem.
Ugrás a teljes írásra: Négy tappancsos csapatunk története
Ugrás a teljes írásra: Négy tappancsos csapatunk története