Ne hagyd el magad! Avagy százegyedszerre is talpra állsz!

Sovány gyermek voltam egészen 9 éves koromig, amikor is szívizomgyulladás miatt fél évre kórházba kerültem, és agyon-szteroidoztak. Közel 90 kilósan jöttem ki a kórházból! A mozgástól eltiltottak 18 éves koromig. 17 éves koromban jöttem rá, hogy változtatni kellene, és tetszeni a fiúknak, ezért mindenféle, akkoriban divatos, és eszement fogyókúrákba kezdtem. 24 éves koromra végül is 75 kiló lettem, ami kb. elfogadható volt a 172 cm magasságomhoz. Akkor megtaláltam a másik felemet, férjemet, akivel, most így 35 év után is határtalan szeretetben, szerelemben élünk.

A rendezett kapcsolat, az anyagi előrejutás, gyermekszületés, hozta, dobta, hogy jókat ettünk, finoman kifejezve: zabikáltunk, nem vontunk meg magunktól semmit. Meg is lett az eredménye, csak úgy rakodtak rám a boldogság-kilók! Aztán második gyermek, boldogság, további kilók! Harmadik kicsikém megszületése után már 107 kiló voltam. Aztán pár év itthon, a gyermekekkel. 115! Elgondolni is szörnyű. Állandó izzadás, szuszogás, fáradtság, sebes belső combok, és romló egészség!

Visszatértem a munkába, -autóbuszt vezettem- ülőmunka, egész napos rázódás, a nagy súllyal, hajnalban beültem a kocsiba, nehogy már véletlenül gyalogoljak pár métert! Kocsival a gyerekekért munka után, kocsival bevásárolni, majd haza, főzés, házimunka, tanulás a gyerekekkel és nyomás az ágy. Persze, amikor a skacok elcsendesedtek, akkor ültünk le a párommal vacsizni, és nem válogattam. Ezt 4 éven keresztül csináltam, ülőmunka, gyakorlatilag semmi mozgás.

Fájni kezdett a derekam, emelkedett a vérnyomásom, cukorbeteg lettem. A derekamra szedett gyógyszerektől még jobban felment a vérnyomásom, és a mozgás, de még a wc-re menetel is komoly fájdalmat okozott. Gerincsérvet állapítottak meg, operálni kellett. A cukorbetegségem és pechemre egy vírusfertőzés miatt komoly szövődményem lett, teljesen mozgásképtelen lettem, rettentő fájdalommal. Ez az állapot fél évig tartott. Az állandó unalmas fekvés ideje alatt volt időm táplálkozási könyveket tanulmányozni, és megpróbáltam az ágyban különböző egyszerű tornagyakorlatokat elvégezni. Sokszor potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, de éreztem nem adom fel, nem adhatom fel, hiszen ott van a családom, akiknek még szükségük van rám. Elkészítettem egy nem túl szigorú diétás étrendet, és annak betartásával sikerült 98 kilóra lemennem. Gerincfűzőben, járókerettel kimerészkedtem a kertbe, és egyre növelve a távot, sétákat tettem. 6 hónap eltelte után bemutattam a családomnak, hogy járókeret nélkül is fel tudok kelni. Egy év alatt annyira felerősödtem, hogy tornára jártam és uszodába.

Hamarosan visszatérhettem dolgozni, és egy tabletta segítségével, amit patikában lehetett kapni, sajnos betiltották, mert nagyon sok szívproblémát tulajdonítottak neki, sikerült 75 kilóra lefogynom. De a tabletta elfogyott, már nem tudtam hozzájutni, mivel betiltották, és ahogy telt az idő, nem figyeltem megint magamra, és úgy gondoltam, óóó, visszajött pár kiló, majd leadom. Sajnos nem így működött! Elhunytak szüleim, lelki válságba kerültem, és az evésbe menekültem. Sikerült megint közelkerülnöm a 100-hoz. Aztán minden gyógyszeres segítség nélkül, de szenvedéssel, és nagy nehezen sikerült 10 kilót ledobni, de közben megint gerincsérvem lett, kórházba kerültem, megint szteroidok, fájdalom, mozgáshiány.

Decemberben kedves szomszédasszonyom társaságában egy kávés beszélgetés alkalmával, megjegyezte, hogy megint nagyon elengedtem magam, nagy a pocakom, és a gerincemnek is jobb lenne, ha nem kellene ekkora súlyt cipelnem. Ekkor szólalt meg bennem a vekker! Azóta teljesen átszerveztem az életemet, és belátom, nem elég az elhatározás, a tett, az életmódváltásnak igenis egy életre kell szólnia, és ha az ember elkényelmesedik, nem figyel oda magára, az étkezésére, hamar megtörténik a baj, és lehet, hogy mire észbekapunk, már késő. Az étrendem működik, pontról pontra, dekáról dekára betartva, eddig napi fél kiló minusz. Illetve van olyan nap, amikor nem mozdul, de akkor nem szabad feladni! -Amikor lefelé megyünk a lépcsőházban, az egyenes fordulóban is haladunk lefelé! Igaz egy kis mozgás sem árt, én nagyon szeretek bicajozni, és amikor nem esik nem fúj, napi 17-20 kilométert tekerek. Persze az idei szezont csak egy 30 perces kerekezéssel kezdtem, és napról napra növelem az időt, távolságot. Hetente fogom naplózni súlyom alakulását, és heti étrendemet. Ez az írás azért született meg, hogy erőt adjon, mikor feladnám, hogy megint végiggondoljam, mielőtt elbuknék megint, hogy ne tegyem! Ne bukjam el, ne adjam fel, legyen erőm kitartani, és megmutatni, hogy aki elbukik százszor, százegyedszerre is talpra tud állni! Ezt kívánom tiszta szivemből minden kedves fogyni vágyó sorstársamnak is!