Ne az abortuszt válaszd...

Ha olvastad az előző cikkem, abból kiderül, hogy az apuka miképpen hagyott faképnél, és milyen depressziós voltam a terhességem legnagyobb részében. De ahogy a közmondás tartja, ha szürke az ég, nem azt jelenti, hogy a Nap örökre eltűnt, úgy az én életem is jobbá vált. Megszületett az én nem tervezett, de napról napra jobban akart Napocskám, aki jelenleg is az egyik cicimet szopizza, és közben hatalmas szemeivel nagyokat pislog. Most már hét hónapos, gyönyörű, makkegészséges, vidám kisfiú.

Ha valaki megkérdezné, hogy megbántam-e a döntésem, a válaszom NEM. A legjobban döntöttem, hogy beengedtem Őt, mint hatalmas ajándékot az életembe. Gyökeresen megváltoztatott mindent jó irányba, és mintha az anyaságot nekem találták volna ki, az addigi „pármániás-depresszióm” is eltűnt. A kicsi apját meg "elfelejtettem". Csak ő nem bír felejteni, és kínozza a lelke, mert mindegyre ír, de már nekünk végre kimondhatom, nem kell soha többé.

Az egyetemen is ebben az évben teljesítettem a legjobban - eddigi életemben. Szóval az életünk áldássá változott, ami nem azt jelenti, hogy sosem lesz nehéz, de nem attól, hogy a kisfiam megszültem, annak ellenére, hogy mindenki ellenezte. Ha terhes vagy, és a lelkedben érzel egy sugallatot, hogy megtartsd, akkor ne félj megtenni. Csodálatos ajándékot kapsz. Isten meg nem feledkezik el sosem rólatok, és járható utat is ad kettőtöknek.

Kívánom, hogy légy bátor, erős, és ne feledd, a kitartásod meghozza a jutalmát!

Szeretettel: egy veled egy cipőben járt anyuka