Bibibaba születése

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer kisbabám lesz, de megtaláltam azt az embert, akinek szívesen szültem! A terhességem jól telt, semmi gond nem volt, jól viseltem, bár az utolsó 2 hónap már mozgás szempontjából elég nehéz volt. Közben költöztünk is, akkor voltam 8 és fél hónapos. Július 16-ra voltam kiírva, ami szombatra esett, örültem is, mert a párom aznap szabadnapos, de semmi jele nem volt annak, hogy aznap én szülök, ezért be kellett menni a kórházba, hogy megnézzék a magzatvizet, de ez nem történt meg, csak NST-t csináltak, majd mondták, hogy 2 nap múlva menjek újból.

Így is tettem, de akkor az egyik nővérke megkérdezte, mikorra vagyok kiírva, mondtam neki és erre mondta, hogy várjak, mert szól az ügyeletes dokinak és megnézik a vizet. Jött is, megvizsgált, nem volt túl kellemes, de kibírható, mondta, egyujjnyira nyitva vagyok, a víz tiszta, mondta, hogy ha elfolyik a víz vagy bevérzek, akkor jöjjek vissza. Hazamentem picit véreztem a vizsgálat miatt, de nem is foglalkoztam vele. Este sem történt semmi, majd éjjel éreztem, hogy többet fáj a hasam alja, mint egyébként.. Elkezdtem nézni az órát, de nem volt pontos, 10 vagy 5 perces, mondtam jól van, lefekszem, majd hajnali fél 5-kor éreztem megint, hogy fáj, felültem és néztem az órát és beálltak a fájások 10 percre. Na mondom, most akkor ébresztem a párom, hogy mi legyen, döntöttünk, menjünk a kórházba, jobb híján hazaküldenek, besétáltunk, mondtuk, hogy mi van, mondták, öltözzek hálóingre és jöjjek a szülőszobára, így is tettem, megvizsgáltak és már kétujjnyira nyitva voltam. Beküldtek a szülőszobába 7.30-kor, a párommal nevetgéltünk meg ilyenek, majd jöttek az erősebb fájások, na, mondom, ma szülök... Addig el sem jutott az agyamig, hogy mi van, aztán jöttek, hogy infúziót kötnek be és rám rakták a CTG-t is. Elég rossz volt úgy a fájásokat viselni, hogy a bal oldalad kötött, majd jöttek vizsgálni és burkot repesztettek, amit nem is éreztem, nem fájt. Később megkaptam az EDA-t, muszáj volt a szemem miatt, de örülök, hogy kaptam, mert könnyebb volt elviselni a fájásokat, aztán éreztem, hogy kakilni kell szóltunk a szülésznőnek, aki megvizsgált és mondta, hogy akkor most szülünk ...

Ajajj...bepánikoltam, hogy most mi lesz, elkezdődött, nagyon fájt, de tűrtem és próbáltam az utasításokat teljesíteni, ami vagy sikerült, vagy nem... Sajnos kellett vágni is, mert a Bibike nem fért ki, de nem is éreztem a vágást, annyira bódult voltam az erőlködéstől, nyomtam még párat és egyszer csak (14.55-kor) éreztem, hogy kicsusszant és rám rakták, meleg volt, kicsit lila, de csak magzatmáz volt rajta. Apuka elvágta a köldökzsinórt, majd elvitték, amíg engem varrtak, ami elég rossz volt, mert mindent éreztem és ráadásul a doki, aki varrt még "tanuló" volt és hát kicsit tovább tartott neki, mint egyébként kellett volna, közben Apuka visszajött a kislányunkkal, aki 4070 grammal és 58 cm-rel született és nagy hajjal!

Nem volt egyszerű szülés, de megérte, boldog vagyok, hogy van egy "Pocokképű" kisbabánk, aki már 1 hónapos és 11 napos és 5500 gramm és 60, 5cm! Köszi, hogy elolvastátok!