Nálad vagyok otthon (beszélgetés)

A döntés akkor jó, ha jól érzed magad ott ahol vagy.

És ha ezzel nem okozol fájdalmat bánatot, a körülöted élőknek.

A szerelemhezz mindenkinek joga van, de ha ez másnak okoz kárt, lelki fájdalmat, akkor illene mérlegelni mert ez vissza űt és akkor baj.

Ezt én is írhattam volna... akár.

Nem olvastam végig minden hozzászólást de... lehet, tényleg illúzió. Viszont egy olyan illúzió, ami nélkül nem érdemes élni.

Ez csak egy eset a sokból, de nem lehet mind ugyanolyan. Én fordítva írhatnám a történetet, nekem bejött a váltás. Boldognak érzem magam és a férjem is az.

Miért mentél jósnőhöz, ha biztos voltál az érzéseidben?

Nagyon csalódott vagy, remélem hamar enyhül a bánatod. Én látok jó házasságokat, a szüleimé és a miénk is az:-).

... látom, még túl friss az élmény. :)

Igen, én se látok túl jó házasságokat... kettőt láttam magam körül, harminconévesek, és a múltkor mosolyogva mondtam, hogy jók legyetek, mert Ti vagytok a minta számomra, a felüdülés, hogy van még ilyen.... és akkor az a tekintet, ami visszajött, megértette velem, hogy nincs... hogy ez is csak egy szép, rózsaszín léggömb.

"Nem furcsa senkinek, hogy összeházasodott a nagy Ő-vel, aztán lett egy szeretője, aki szintén nagy Ő?! "

Nem, nem furcsa... 10-20-30 év alatt rengeteget változunk, és valószínű, hogy akivel összekötöttük az életünket valamikor, Ő is rengeteget, és egyáltalán nem biztos, hogy egyirányba. Lehet, hogy már régen más utakat jár a lelkünk, és még mindig kapaszkodunk egymásba, mert félünk az új utaktól... mert felelősséggel tartozunk gyerekekért, szülőkért... és igen, akkor jön a koszos alsógatya, a puki, a csavarók, ha feladjuk az életet, ha beletörődünk, hogy ennyi jár... de mindenkinek a saját döntése, hogy beletörődik-e. :)

Hasonló helyzetben voltam, mint a fórum indítója. Nagyon nagyot csalódtam. Úgy tűnik, hogy a "szavak nélkül is értjük egymást", az "érezzük egymás lelki rezdülését" csak illúzió volt. És majdnem eldobtam mindent érte.

Ha körülnézek az ismeretségi körömben, minden szeretős kapcsolat hasonló, férfiaknak és nőknek egyaránt. "Megtaláltam az igazit, megtaláltam a lelki társam", aztán önigazolásképpen elkezdik az állandó társuk elleni érveket gyűjteni (mert ha ő rossz, akkor megédemli, amit én teszek!), elválik, és nagyon hamar (1-2 év) jön a pofára esés, kiderül, hogy ez sem jobb. Csak akkor azért tűnt úgy, mert jól esett a szenvedély, az, hogy fontos vagyok, hogy kívánnak, imádnak,és mindenki a jó arcát mutatta azokban a lopott órákban, aztán hazament, a nő hagymaszagúan, hajcsavarókkal járkált, a férfi pukizott a kanapén koszos alsóban, de ezt nem tudták egymásról. És közben otthon úgy viselkedtek a társukkal, hogy igazolva lássák, hogy az szar kapcsolat. Illúziókat gyártottak, elváltak. Ronccsá fogyva, magányosan élnek ezek a pasik, boldogtalanok a nők.

És hiába láttam már ezt a történetet körülöttem nagyon-nagyon sokszor, mégis majdnem megtettem én is. Mert szerelmes lettem. És mondhat ilyenkor bárki bármit...

Jósnőkhöz jártam, és mind azt mondta, hogy Ő a lelki társ, Ő van kijelölve nekem, a horoszkópunk is ezt mondja, szeret, együtt leszünk, boldogok leszünk, stb. És átvert. Fogalmam sincs, mennyi volt a hazugság, mennyi volt igaz, és már soha nem fogom megtudni, és ez nagyon fáj. Jó lenne tudni, hogy tényleg őszintén szeretett. De nem tudok semmit. A megérzéseimnek többé nem hiszek. És a férfiaknak sem akarok hinni, nem akarok többé ilyen fájdalmat átélni. De akkor mi értelme az életnek?

Azt látom magam körül, hogy a házasságok mindegyike egy nagy szar (!!!!). A legtöbben megjátsszák magukat, előadják a tökéletes családot, aztán váláskor elmesélik, hogy milyen volt valójában. Vannak, akik őszinték, és még a házasság alatt elmesélik, hogy hogy szenvednek. Egyetlenegy házasságot sem látok, ami jó. És az új kapcsolatok, házasságok sem. (43 év feletti emberek mindannyian)

Tehát: az új sem lesz jobb, 2-3 évnél nem tart tovább a szerelem.

Nem furcsa senkinek, hogy összeházasodott a nagy Ő-vel, aztán lett egy szeretője, aki szintén nagy Ő?! Egymás után 2 nagy Ő?! És minden szerető ezt gondolja a másikról. Minden szerető lelki társ, akivel szavak nélkül értjük egymást. Illúzió az egész!

Attól, hogy nem írta, még lehet úgy.

"Jódolgában"? Azért ne beszéljünk már úgy a fórumindítóról, mint egy tengerimalacról...:)

Én már írtam korábban is: ha egy nőnél minden rendben otthon, akkor nem mászkál félre.

És az is lehet, hogy a férj eredetileg egy jó ember, nincs miért kibeszélni, valami miatt mégsem érzi boldognak magát mellette a fórumindító.

Figyelj, én nem fogok veled vitatkozni ezen, akármit reagálsz már nekem.

Amit te írsz az nem vélemény, hanem rosszindulat és irigység. Az egésznek a mondanivalója nem az amiről te írsz. Nem az a téma, hogy verik e, alázzák e és, hogy milyen az élete otthon, hanem az, hanem egy szerelmes és szépen leírta a vágyait. A többi amiről te beszél nem téma, hanem ennek az érzésnek a "rosszindulatú csupaszítása". Én így érzem. Sziasztok!

Rosszindulat? Irigység? Ha nekem nem rossz ami másnak jó, akkor semmi problémám vele. De kedves Csige képzeld el hogy párod/férjed/szerelmed félrelép és ennek örömét megosztja a neten. Mellesleg megjegyzi, hogy otthon milyen uncsi az élet és karácsonykor is sokkal szívesebben lenne vele, mint veled. Na így hogyan hangzik ez a kis romantikus liezon?

Próbáltam többször is kiemelni. hogy nem a félrelépéssel van problémám (szerintem erre valahogy kódolva vagyunk; persze nem mindenki), hanem arról, hogy leszóljuk az otthon biztonságát. Én sem jártam/járok mindig az erkölcsösség olykor rögös útján, de ott essen le a cerkám, ha feleségem/barátnőm/párom lebecsméreljem.

Eddig ugyanis semmi olyat nem hallottunk a cikkírótól, hogy otthon veri, lelkileg alázza, kihasználja, megerőszakolja,stb. a párja.

Így nekem eddig annyi jött le, hogy jódolgában nem tud mit kezdeni magával és a boldogság megtalálásának egyetlen útját más cerkájával való játszadozásban találja. Bár lehet tévedek, de ez is egy vélemény!

Az biztos, hogy jó tanulópénz volt. Főleg azt, hogy ki merjem mutatni amit érzek, de azért még remélem, hogy egyszer egy pár leszünk és szeretni fogjuk egymást.

Mindenkinek mondom tényleg ne kapjatok össze a cikk miatt. Van aki érti van aki nem. Mindenkinek mások a fontosak. Fogok írni mégegy cikket a napokban, de akkor azt csak "erős idegzetűeknek" ajánlom. :)

Én is ezt gondolom. A szerelem egy akkora erő, ami nagyon nagy motivációt tud adni az életben. Egymásért, egymásnak (és időnként egymással)küzdeni, közös célokért dolgozni, az életnek örülni tudni akkora kincs...

Én továbbra sem engedném el azt, akit ilyen intenzitássa tudok szeretni. Lehet többé sose lesz hasonló érzése sem...

Neked is igazad van, nincs ez így rendben. Erkölcsileg nézve nem szép dolog amit művel.A fórumindítónak előbb-utóbb úgyis döntenie kell. Tapasztalatok útján tanulunk, lehet most nem dönt jól, de a következő hasonló helyzetet már ügyesebben fogja kezelni.

Egy ilyen helyzetből egyébként nem lehet sérülés nélkül kijönni. Mondhatnám azt is, hogy az élet megbosszulja majd még ezt...

Ez a SZERELEM !!!

Öl, butít és nyomorba dönt!

"átlagos"-nak nagy igazsága van!!!!!!!!

Madolyn!

Én is voltam szerelmes és hasonlóan éreztem.

Ez nem gond - ezért (is) vagy.

Na most akkor szerintetek rendben van ez a helyzet? Szapulom az otthoni biztonságot és felmagasztalom annak a pár dugásnak a jelentőségét.

Azért szerintem egy dolgot tartsunk itt szentnek: nem szarunk oda, ahol eszünk! Teljesen természetes, hogy az alkalmi légyottok sokkal jobbak mint az otthon. Egyrészt akkor van találka, amikor mindkettejüknek jó, másrészt ott a tiltott gyümölcs édes íze harmadrészt pedig nincs semmi kötelezettség!

Én inkább úgy fordítanám le a szitut, hogy van egy társam, akit szeretek, de most tudtam (éreztem) meg, mi a szerelem valójában. Mert bizony a szerelmet is tanulni (tapasztalni) kell. Bizonytalan vagyok, hogy ez a lángoló érzés kitart-e egy életen át és nem akarom kockára tenni a biztosan felépített kis világomat. Talán félek attól is, hogy megbántom a régi szerelmemet...

Csak a cikkíró azt nem tudja még, hogy a mostani párjával már sosem lesz boldog... lehet az új pasival se, de akkor még mindig van esélye egy harmadiknak:-)

Tudod, egy nővel foglalkozni is kell, nemcsak elvenni feleségül. Egy nő olyan, mint egy virág, törődni kell vele, ápolni, "locsolgatni":), hogy jól érezze magát, és boldog legyen.

A nők pusztán a testi örömökért nagyon ritkán mennek félre. Ott más is van a háttérben.