Nálad vagyok otthon

Nálad vagyok otthon, ahol Te vagy, ahol Te mozogsz és Te létezel.

Szép kis lakás, szép falak, szép bútorok, kinek minek kell? Jó emberek vesznek körül, akik nem csapnak be. És?

Bent találom magam Nálad, kis pici lakás, nem túl tiszta, régi bútorok. Egy kis ágy amin oda van vetve az ágynemű, egy kis párna és egy pléd, olyan, mint egy priccs. És én a kényes, "tiszta" nő odafekszem rá, amit soha nem tennék, ha nem itt lenne, ha nem most lenne. És boldog vagyok.

És tudnék még boldogabb is lenni. És csak itt az életben és Veled.

A végletek embere vagyok, vagy szeretek vagy nem. Nincs középút, nincs "csak kicsit". Vagy minden van vagy semmi sincsen. Nálad minden volt. Ilyenkor megnyílik a lelkem. Szó szerint érzem, ahogy "kiszakad" belőlem, ahogy elszabadul és csak szeretni akar. Téged. Úgy érzem ennyire nem lehet szeretni, mint egy anya a gyermekét, de szerelemmel, rajongással, testi vággyal. Olyan betegesen hangzik, de ez van. A szád gyönyörű és milliószor boldoggá tett és boldoggá tudna még tenni és meghalnék bele. És az öledben lenni valami CSODA.

De talán "csak" azért, mert szeretlek. Hogy lehet így szeretni? Hiszen én oly érzéketlen vagyok úgy tudok bántani valakit. Igen megbántottam azt az embert akivel élek. Megbántom pedig nem akarom hisz közömbös. "Haragszom" rá, mert nem szeretem, mert nem vágyom utána, mert nem szerettem meg... Haragszom rá, mert nem hozza ki belőlem a szerelmet a szeretetet amit át akarok ÉLNI ami nélkül nem tudok létezni!! De nem tehet róla, így inkább magamra haragszom, hogy gyáván mégis vele maradok.

Lefekszem melléd, odabújok Hozzád. Oda is húzol magadhoz. Alig férünk azon a zsúfolt ágyon, aminek a fele tele van pakolva. Most becsukom a szemem és érzem, amit ott éreztem. És megint fáj a mellkasom és megint ki akar szabadulni a lelkem. Futna hozzád, hisz Nálad vagyok otthon!! Megsimogatod a fejem búbját. El tudnám magam bőgni. Olyan érzés, mint amikor egy nagy titkot őrzöl és hirtelen és "lehull rólad a lepel". Ott állsz "csupaszon" és ki vagy szolgáltatva egy másik embernek vagy magadnak vagy nem is tudom kinek. De láthatóvá válsz és nem tudsz színészkedni, mást mutatni bárhogy is próbálod eltakarni magad. Olyan, mintha jobb emberré válnál. Megtisztulnál.

Köztünk az összhang nagyon megvolt, pedig teljesen más emberek vagyunk. Máshonnan jövünk, mást hozunk, nem egyet szeretünk és mégis a lelkem Rád talál. Sérülékenyek vagyunk mind a ketten, de a világért se vallanánk be, csak érzem, hogy így van, így lehet. És elkezdünk gondolkodni, hogy mi lehet ez az érzés, milyen lenne, ha játékot játszunk.

Kiokoskodunk valamit, meggyőzzük magunkat, de közben nem egyeztetünk, csak vagyunk, csak fekszünk egymás mellett, csak simogatjuk egymást és csókoljuk, de nem szólunk semmit. Azt hittem ez olyan természetes, hogy ennyi elég, kár a szóért.

De sajnos nem elég. Igaz a mondás, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

És mi sem értettük egymást "csak" éreztük.

Szeretlek! Nagyon!

Boldog lennék, ha a karácsonyt Veled tölthetném. A karjaidban. Az lenne csak az igaz SZERETET ÜNNEPE!!

Csókolni, ölelni egymást. Boldogan elaludni.

"Túl későn láttam meg Benned, ami úgy hiányzott

próbáltam fennmaradni, de egy örvény magával rántott.

Túl későn láttam meg Benned ami úgy hiányzott

mögöttem álltál, de én megkerültem az egész világot Érted!"

Mondhatnám, hogy a tanulság, hogy mindig kimondjuk, ha szeretünk, ha érzünk. De én hiszem ennek ellenére is, hogy érezted és érzed a szeretetem. És érezni fogod 24-én, amikor a karácsonyi asztalnál ülsz vagy nézed a fényeket. Remélem eszedbe jutok. De nem is remélem, tudom, hogy így lesz. Te velem vagy, velem leszel akkor is a szívemben. Minden szívdobbanásomban.

Szeretlek és Boldog Karácsonyt Édes!