Nagymamák, nagypapák ki hogyan segíti a gyerekeit vagy ki miben szorul segítségükre (beszélgetés)
Nem is értem. Mi az, hogy "kérte a jussát?"
Amim van, amíg élek, az enyém. Ha elköltöm vagy elkártyázom, ahhoz sincs semmi köze senkinek.
Örökség akkor lesz belőle, meg "juss", ha meghaltam és marad utánam valami! Addig enyém!
Amiből persze ha akarok, adok.
Nagymama vagyok, két gyönyörű unokával.
Hogy miben segítek? Amiben csak tudok. Kb. mindenben.
Még nem szorulunk a segítségükre és remélem nem is fogunk.
nekem 5-gyerekem van,és 7-unokám,
ha megfeszülnék sem tudnék mindnek anyagilag segiteni,de szerencsére a 3-legnagyobbnak mindene megvan
a két kissebb közül a lányom 4-fél éve Pestre költözött,úgy tudok segiteni hogyha hazajön,vagy én megyek,viszem neki a kaját olyat főzök ami lefagyasztható,igy az irodában csak megmelegiti a mikróban,nem kell neki főzni
a fiam még itthon lakik,hétvégén jön a barátnője,elvannak,eszük ágában sincs összeköltözni, engem nem zavar,legalább van aki néha segit az apjának
én meg vigyázok az unokákra ha kell,segitek amelyiknek kell
majd megöröklik a házat ha mi már nem leszünk,de az már az ő gondjuk lesz
az én anyámnak csak a kisfia volt a mindene,még életében ráiratott mindent,most meg semmije sincs
mindent elhordott a kocsmába
most akkor kinek lett jobb,nekem vagy a kisfiának
az enyémek tanultak, az ővétől meg elvették a gyerekeket,azt se tudja hány unokája van
most akkor kinek jobb az élete?
Nekünk egy gyerekünk van, és igen, már "odaadtuk"neki, szintúgy a felesége szülei.
Én ötletem volt, hogy most vegyünk nekik egy olyan házat,v. lakást amilyet szeretnének, ne halálunk után örököljenek. Jól döntöttem, mindenki belement, így el vannak indítva, és mindenki nyugodt.
azt gondolom az imádság annyi de annyi mindent megold....
nekünk még most könnyű hiszen hatvanas éveinknél tartunk és még meg tudjuk oldani amire csak szükségünk van lehet...később meg bízunk...
Nagymama vagyok én is két unokám van, ök az egyetlen fiunk gyermekei. Nagyon szeretjük öket csak a sors messzire sodorta a fiam családját tölünk. Ritkán találkozunk akkor is csupán rövid idöre és így a férjemmel teljesen magunkra vagyunk utalva. Ha segítségre van szükségünk idegeneket kell megkérni vagy megfizetni a szolgáltatásokat. Egyenlöre még van egy kis erönk, de el sem tudom képzelni mi lesz pár év mulva amikor már segítség nélkül nem tudjuk fenntartani magunkat.
Egyenlöre ennyi, késöbb többet
Üdvözlettel Klára
Igen, én tényleg szerencsés vagyok. Igyekszenek igazságosak lenni. Nálunk besegítenek a lakáshitelbe, és cserébe- ami tök terészetes- a hugomé az anyukámék háza. Nálunk eszünkbe sem jut jussolni....najó...a még nagyi kezdte recepteskönyv azt igazából a hugi jussolta, de nem baj. Majd Kőcsönbe kérem:). De ezt hoztuk otthonról. Imádom a hugomat is. Tényleg jó az ilyen család. Mindenkinek ilyet kívánkok.
Nálunk, igazából a férjemnek nincs szerencséje a családjával... de ez is hosszú. És vagy jót, vagy semmit.
Szerencsés vagy,hogy ilyen szüleid vannak.
Irigyellek is érte.
Sajnos nálunk is így volt,a húgom javára.
Neki futott műcicire is anyáméktól,még távolból nézték a mi lakásvásárlásunkat évekkel ezelőtt karba tett kézzel,úgyhogy én terhesen cipekedek-ünk párom rokonaival......
hosszú.
És nem is ezért indult,igaz.?.
Én is szeretném minnél öbb ideig magam mellett tudni a szüleimet. A lelküket kiteszik értünk. Elég messze vagyunk egymástól, dem nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk. Vagy neten, v. telefonon. Nagyon sokat segítenek. Nem csak a házitáji dolgokban, hanem mindenben. Egy kérés, és addig agyalnak a dolgon, amíg meg nem oldják. És nem csak nekem, ugyanúgy a férjemnél is.
Külön hálás vagyok a kicsi hugocskámnak. Ő él a szüleimmel. Bár még hál'Istennek dolgoznak a szüleim, de a későbbiekben a hugom lesz közelebb, Ő fogja a gondjukat viselni.
Kedves Alföldi!
Én a szüleimtől anyagiakat sosem vártam, pedig gyakran vagyunk padlón, de szeretjük-igyekszünk magunk megoldani a párommal a problémákat, ha nagyon nem megy, esetleg kölcsön kérek anyutól, és ő jó szívvel ad, de én ragaszkodom ahhoz, hogy visszaadjam, ilyenkor erőlködik, hogy nem kell visszaadni. De ....nem tudom.....nekem az furcsa lenne, talán nem is tudnám elfogadni, hogy ő nekem még életében "örökséget" adjon.
Én azt hiszem, ő dolgozott eleget értem és a 3 nővéremért, amilye van, az őt illeti és apámat, most ha van "felesleges" pénze, utazgasson, költse magára, és én ehhez ragaszkodom!
Ismétlem, forintos gondjaim vannak nap mint nap, és csakis legvégső esetben kérek tőle kölcsön 2-3 hétre. Nem elég az, amit akkor kapunk, amikor sajna elveszítjük őket, miért kellene kapnunk még életükben? (inkább néha unokázhatnának pár órát évi 2-3-szor, ilyen problémám van nekem is velük, kinőttek a gyerekezésből)
Persze anyaként is tudom nézni a dolgot, nyilván én is mindig adni akarok majd, mint ahogy most is!
István! Le a kalappal előtted, a nejed előtt, minden tiszteletem a tiétek! És igen, az a gyerek, aki a karodat akarja, az a kezed sem érdemli! Ne hagyd magad kihasználni!!!
Olvasd el ezt a cikket itt, a portálon:
Egy szomorú édesanya története
Értem!
Akkor lehet kéne beszélned a többiekkel hogy most ő szorul segítségre.Nálunk is volt már ilyen.Az egy dolog hogy nálunk nem értették meg a többiek hogy mi van.De hát ha a Te gyerekeid értelmesebbek.
Nagyon fájó tud lenni a gyereknek amikor az egyik kap a másik meg nem.Ezt tapasztalatból mondom!
Amíg mi teljesen el vagyunk felejtve a többieknek a fenek ki van nyalva....
Szerintem ha nem tudod őket egyformán segíteni pénzel akkor inkább erkölcsileg légy velünk.Támogasd őket úgy hogy pl vigyázol az unokákra amíg ők dolgoznak vagy suliba járnak.Én már ennek is örülnék!
Nézd, én ezt akkor úgy értelmezem, hogy több gyereked is van.
Van most is, akinek lakás gondja van közülük.
Nekem az a véleményem, hogy ha adsz, akkor vagy mindegyiknek egyformán, vagy egyiknek sem. Szerintem a többivel szemben nem lenne korrekt az, hogy annak az egynek adsz (adott esetben mondjuk pár millát a lakáshoz).
Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy ismerős családoknál láttam már ilyet, hogy lényegesen nagyobb mértékben támogatták az egyik gyereket (mert a másiknak úgyis jól megy, jelszóval), de én ezt akkor sem tartottam becsületesnek a többivel szemben.
Lehet hogy nem ezért indult a fórum,csak amikor ilyet látunk,akkor borzasztóan tud fájni hogy ez így van....
Ezért is írtam hogy tegye össze a két kezét az akinek ott vannak a nagyszülők!
Na,igen.
Ismerős.
Csak fordított felállásban.
A párom szülei 100-szor jobban segítenek mint az enyémek.
Ezt nagyon nehéz feldolgozni.
Még a fiammal is jobban törődnek,mint az én szüleim.
Pedig anyósoméknak nem is vér szerinti unokájuk.
Fájó téma,és nehéz ezt bevenni.
Megjegyzem az én szüleim a szomszéd lakótelepen laknak,anyósomék meg bent a városban,mégis.
Bármikor ha kellett,ott voltak,ha segítség kellett anyósomék.
Lehetne még írni,de nem teszem.
Jó én még fiatal vagyok,egy gyerekem van.Én úgy gondolom hogy halákm után minden a Fiamé lesz.Mindig segíteni fogom őt,elvégre Anya vagyok,ez a dolgom.
Nekem a szüleim semmit sem segítenek,8 év alatt egyszer sem vitték el az unokájukat.Semmiben sem számíthatunk rájuk.Csak akkor jutunk az eszükbe ha nekik kell valami...
Írigylem azt akinek van segítsége.