Műtéttől való félelem (beszélgetés)
Mikor egészségügyben dolgozó személlyel van dolgom a kórházban, sosem kérdezek, vagy vitatkozom. Hagyom magam, lesz ami lesz, mert a végén még úgy járok, hogy lefognak többen és a kislábujjamat összevarrják a fülemmel. :)))
De már láttam a sorsom, hogy az fog a legjobb esetben is történni velem, mint Leonardo Di Caprioval a Viharszigetben. :)
Ahhoz pont hozzá lehet szokni. 17 alkalommal voltam december óta, már ismerősként megyek 🙂
FI esetében részeire bontanám a félelmet. Mitől fél? Fájdalomtól? Altatástól? Kórházi környezettől? Egyesével ki lehet tárgyalni, hogy megnyugodjon. Bizonyos izgulás egészséges, érthető. Úgy emlékszem, mandulaműtétre készül.
Pár éve kéztő alagút szindrómával műtöttek. Volt bennem némi drukk férfiasan bevallom.
De igazán csak akkor ijedtem meg, mikor lekísért egy műtősfiú a lifttel az alagsorban lévő műtőbe, majd lefektetett egy ágyra és lekötözött.
Ekkor átfutott az agyamon, hogy miért szíjaznak le, ha a csuklómat műtik? Már az is eszembe jutott, lehet szervdonor leszek és innentől kezdve vége a dalnak. Vagy betolnak a pszichiátria zárt osztályára és a hátralévő napjaimat ott fogom tölteni életem végéig.
Akkor nyugodtam meg, mikor megérkezett a doki és megkérdezte a műtősfiút, hogy ,, Ez az ember miért lett leszíjazva? csak egy alagútszindróma műtétje lesz, néhány óra múlva megy haza."
Parázik más is🤷Túl leszel,,a gyógyulás útjára lépsz.Sőt márgyógyulsz is,elindultál az úton.
Bátorság,,,ha kicsit becarc az sem baj utána,megkönnyebbülsz.
Na fejet fel 😊🤗