Munkanélkül otthon! (beszélgetés)
Párom anyuja 46 éves lesz ápr-ba. 45 évesig kell kijutni ehhez a céghez,mert utána nm nagyon visznek,mert ,,betegesebbek,, az emberek.
Már most nagyon izgulok,mert ha ő vissza mondja,akkor egyedül kell mennem.
Én 2012-be fejeztem be egy 2éves iskolát,azóta alig-alig volt munkám.Nagyrészt itthon voltam,mint most is.Az elmúlt 2-3 hónapban pedig párommal együtt voltunk itthon,mert neki sem volt munkája.Ma kezdett egy helyen...aztán majd kiderül.
Most adódott nekem egy lehetőség,mehetnék külföldre dolgozni barátom anyukájával,rajtam már nem múlik,csak rajta és a személyes interjún a főnökkel ami jövő7en lesz.
Ez most egy baromi nagy lehetőség,ha most nem vállalom el,akkor lehet sose jutok ki.
Itthon semmire nincs lehetőség.Mindenki csak szenved,tengődik,eszi az ideget!!!
Én 2 évig voltam az. Eleinte elvoltam. Szabadság, azt csinálsz amit akarsz, jöhetsz-mehetsz, nem kell korán felkelni stb.
De egy idő után mikor már nincs mit csinálnod itthon, csak gondolkozol, elönt egy ilyen haszontalan érzés. A vége felé már nagyon rosszul bírtam.
2011 decembere óta vagyok munkanélküli külföldön.
Azóta 3 nyelvtanfolyamon voltam és elvégeztem egy OKJ-s képzést is. Sajnos egyikkel sem tudok mit kezdeni.
S hogy milyen otthon lenni?
Szar. Főleg, hogy anyósom anyjánál élünk, aki egy házsártos öregasszony. Megpróbálom elkerülni, de nem olyan egyszerű.
Aztán a férjem kereskedelemben dolgozik, azaz szombatonként is munka van. Havi 1-2 alkalommal vasárnap is, ezért sokat vagyok egyedül. Barátaim nincsenek, illetve van egy-két magyar ismerősöm, de őket nem érzem magamhoz közelállónak.
Egyébként házimunka és főzés az, ami kitölti a napjaimat és mostanában sokat olvasok. Az legalább egy időre elfeledteti velem a gondokat...
Találtam pár szórakoztató sorozatot is, néha filmezek, de ilyen időben nem megyek ki a házból.
Gyerekünk nincs, de ilyen kilátásokra egyelőre nem is tervezünk. 33 éves vagyok.