Motivációs gondokkal küszködöm, hogy javítsak ezen? (beszélgetés)
Sajnos olyan az élet,hogy ha iskolát,vagy munkahelyet váltunk,vagy elköltözünk,óhatatlanul meglazul,vagy megszakad a legtöbb barátság.Én is megéltem ezt,nagyon csalódott voltam,hogy 10 éves jóviszonyok tudnak semmivé válni.Erre mondanák az okosak,hogy akkor az sose volt barátság.Ja,meg család se volt sose,és én egy légüres térben éltem,emberekkel körülvéve,akiknél addig jó voltam,amíg nem voltam messze.(most én is kisírtam magam itt)
Próbáld elfogadni,hogy az új élethelyzet új kapcsolatok kialakulásának lehetősége:nekem is ez volt,sose gondoltam volna,hogy milyen új emberekkel,barátokkal hoz össze az élet.
Keress valami hobbit,amit emberek között folytathatsz.a hasonló érdeklődésűekkel könnyen lehet haverkodni-barátkozni,és a közös időtöltés közelebb hoz.
Úgy érzem a dolog egy kicsit bonyolult a fejemben, mégis talán eléggé egyszerű...
Leginkább a barátok miatt vagyok elkeseredve, akikkel nem olyan a viszonyom, amilyet én szeretnék. Évek telnek el, és úgy érzem az ő prioritás rangsorukban valahol csak a vége felé vagyok. Ha találkozni szeretnék, akkor biztos, hogy rövid időn belül erre nem kerül sor... A nyáron voltak pillanatok mikor azt éreztem, hogy na most volt egy-két jó napunk és innentől kezdve jobb leszek náluk, de aztán nem... Belül ez nagyon fáj, hogy nem tudok nekik eléggé megfelelni ezek szerint. És így az életben teljesen elveszett a motivációm, igaz barátok nélkül képtelen vagyok másra koncentrálni. Egyfolytában azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék én jobb barát lenni nekik, hogy többet lehessünk együtt. Sokkal jobban kellett volna tanulnom az évek során, és most már ezt is nehéz jobbá tenni, egyetem helyett most egy okj-s képzést csinálok és ezt nem tartom jónak...
Kérlek, ha tudtok bármiféle tanáccsal szolgálni, akkor írjátok le. :) Pszichológushoz még nem volt bátorságom elmenni, vagy megkeresni egyet.