Mit teszünk, ha minden energiánk elfogy? Tudunk-e talpraállni, gyógyulni önmagunktól gyógyszerek nélkül? (beszélgetés)
15. 342402de6d (válaszként erre: 14. - F303be5590)
2012. máj. 13. 16:29
rosszabbik esetben....vagy valamikor jönnek a csodák....
14. f303be5590
2010. okt. 1. 12:44
meghalunk
13. ddba37bd80 (válaszként erre: 12. - Punkvirág)
2009. máj. 15. 18:58
A fájdalmad meg fog szünni, ha igaz szívedből megbocsájtasz annak, aki elment, és saját magadnak. Az az érzésem, magadat is hibáztatod. Hidd el nem tehetsz semmiről. Ennek így kellet lenni. Neked ez csak egy lecke, amiből tanulnod kell. De nem úgy, hogy hibáztatod magad. A lecke pontosan az, hogy engedd el a fájdalmat, és bocsájts meg mindenkinek.
12. punkvirág
2009. máj. 14. 21:23
igazából nekem nem a mamám halt meg illetve ő is de őt nem ismertem nincs vele emlékem. egy másik ember halt meg az életemben akire 16 évet vártam és 2 hétig lehetett velem mert meghalt. mai napig hiányzik és fáj. talán ez miatt tudok örülni az élet apró örömeinek. örülök hogy én megszülettem és élek és ő is sok mindennek örülne ha élne. azóta jobban értékelem a dolgokat. :)
11. ddba37bd80 (válaszként erre: 10. - Punkvirág)
2009. máj. 11. 14:39
Elfelejteni soha semmit nem kell. Ezek hozzánk tartoznak, ezekből tanulnunk kell. Mind a lelkünket, érzelmünket fejlesztik. Nem az elfelejtés a lényeg, hanem a fájdalom elengedése. Nem jó, ha még évek múlva is ugyanolyan fájdalmas, mert ez benned rekedt, nem tudtad a mai napig feldolgozni. Lehet, hogy tudat alatt még talán nem tudtál megbocsátani az eltávozás miatt, vagy talán magadat okolod ezzel kapcsolatban valamiért.Vagy lehet, hogy te magad is félsz a haláltól Ezeknek a lerakódott fájdalmak felszabadításának megvan a lehetősége. Utána ha eszedbe jut a mamád, nem a halála, hanem a vele töltött szép emlékek lesznek túlsúlyban.Hidd el a mamád jó helyen van,és lehet, hogy az ő lelkét az fájdítja, hogy te így élted meg.
10. punkvirág
2009. máj. 11. 11:54
szerintem vannak olyan dolgok amiket nem lehet elfelejteni meg kiengedni pl egy ember halála, ha ma hiányzik pl a mamám akkor 10 év mulva is fog persze nem fogok beleőrülni a fájdalomba mert biztos volt oka a halálának pl, betegség, öregség... de attól még fáj hogy elment és hiányozni fog mindig.
9. ddba37bd80
2009. máj. 11. 09:33
Mindig az a lényeg, hogy minél kevesebb időt töltsön el bennünk a fájdalom, a bánat. Már az is jó, ha van akinek kiöntsük a lelkünket. Ez is felszabadít. Ha valakit gyermekkorban ér a fájdalom, és nincs kihez fordulnia, akkor magában temeti. Lehet, hogy csak felnőtt korban jön rá, hogy valamitől mindig akadályok jönnek. És főleg az érzelmi életében, az önbecsülésében, önbizalmában. Nem tud normális kapcsolatot létesíteni. Ha valaki egyáltalán felismeri magában ezeket a dolgokat, már jó jel. Mert utána biztos, hogy lép. Előbb utóbb megtalálja azt a módszert, amivel megszabadulhat ezektól a blokkoktól. Az energiarendszerünk helyreállítása szerintem a legjobb módszer erre. Én most nem a fizikai testben levő energiára, hanem a lelkünk energiájára gondolok.
8. csutkababa (válaszként erre: 7. - Ddba37bd80)
2009. máj. 10. 18:32
van benne igazsag,abban amit irtal,csak neha annyira fajnak a dolgok, hogy nem tudunk szembe nezni veluk,..
de utobb muszaly,mert egyre fajdalmasabbak lesznek...
7. ddba37bd80
2009. máj. 10. 17:02
Az embernek feldolgozni a történteket nagyon nehéz. De lényeges, hogy szembe nézzünk vele. Ha úgy csinálunk, minha meg sem történt volna, ezzel csak mélyre temetjük, de ott marad. Ezek fertőzik a lelket leginkább. Hidd el, szembe kell nézni vele, fel kell dolgozni, és ki kell magunkból engedni. Csak így tudunk megkönnyebbülni.
6. punkvirág
2009. máj. 10. 15:58
Hát igen... de persze vannak olyan dolgok is amiket nem tud elfogadni, vagy feldolgozni az ember, ezekkel meg kell tanulni együtt élni. Hisz semmi sem tökéletes...
5. ddba37bd80
2009. máj. 10. 15:30
Mindnyájatokkal egyetértek. A gyógyulás nem más, mint a szervezet minden erejét összeszedve meggyógyul. Enyhébb esetben egy nagy összetűzés után elég, ha jól kialusszuk magunkat és reggel megújulva ébredünk. De nagyon sokan nem tudják kialudni, elengedni a sérelmeket. És ilyenkor kezdődik a baj, mert ez mind raktározódik. Ezek mind az energiarendszerben felgyülemlenek bizonyos helyen és eltömődnek. Ha ezeket nem távolítjuk el, nem tisztítjuk meg, nem továbbítjuk a testünk más részére az energiát. Itt kiürül. Az energiarendszerünket mi magunk is helyre tudjuk hozni. Ennek első és legfontosabb lépése a meditáció. Ahhoz, hogy az élet apró örömeit értékelni tudjuk tiszta lélekre van szükség.
4. punkvirág
2009. máj. 10. 14:53
Persze egyszer minden véget ér... de az élet apró örömei örökre velünk maradnak... ugyh ha kimerülünk a sok fájdalom és küzdés miatt akkor egy idő után megtanuljuk értékelni a legkisebb dolgokat is.. az élet apró örömei :)
3. sundance (válaszként erre: 1. - Ddba37bd80)
2009. máj. 9. 18:49
Szerintem maga a gyógyszer nem megoldás. Segíthet, lehet egy mankónak tekinteni egy ideig, de megoldást, főleg hosszú távon, semmiképpen sem jelenthet.
Próbálj meg a rengeteg hétköznapi bosszúság és probléma mellett olyan elfoglaltságot találni, ami örömöt okoz. Valami olyat, ami kikapcsol egy kicsit. Lehet ez egy jó hosszú esti séta, vagy olvasás, esetleg valamilyen hobbi űzése, sport.
Mindegy mi az, csak addig jól érezd magad, amíg ezt csinálod.
Megoldani nem fogja a problémát, de mindenképpen gyógyítja a lelkedet.
2. winny (válaszként erre: 1. - Ddba37bd80)
2009. máj. 9. 18:38
Ha valamit a szervezetbe kivűlről viszünk be néha többet árt mint használ.
Az a gyors és a rossz megoldás!
Oln mintha egy roncs autót szépen újra festenénk,attól még nem működőképes.
Első teendő! Mi a probléma? Ez a kérdés a legfontosabb amit fel kell tenni magunknak.
Második: meg tudom oldani?
Ha igen a válasz:oldd meg!
Amennyiben nem akkor vagy az idő megoldja vagy úgy marad.
Az energiánk csökkenését a problémáink okozzák!
1. ddba37bd80
2009. máj. 9. 18:28
A szeretet nélküli gyermekkor, a kíméletlen főkök,a bizonytalan munkahely, a pénztelenség, a boldogtalan társkapcsolat stb. mind energiát szív le tőlünk. Gyengülésünk elsősorban a pszichénkben okoz kárt. Majd később a fizikai testben is. Meg kell akadályoznunk, hogy kimerüljünk, meg kell tanulnunk újra tölteni és védekezni a további kimerülés ellen. A gyógyszerek csak tompitanak, de az igazi okot nem szüntetik meg. Sokan vagyunk, akik évek óta csak gyógyszerrel tudunk elaludni, dolgozni, utcára menni. Ez a megoldás?
További ajánlott fórumok:
- Mindent a Sotret gyógyszerről!
- Ismeritek a Roaccutan gyógyszert? Mik a tapasztalatok?
- Antidepresszánsok, gyógyszerfüggőség
- Azokat várom eszmecserére, akiknek pajzsmirigy alulmüködésük van, gyógyszert szednek, és akármit csinálnak nem tudnak fogyni
- A gyógyszertáros kontra doki
- Van valakinek tapasztalata az Ozempic nevű diabétesz gyógyszerrel?