Mit tennétek egy ilyen apával? (beszélgetés)

Albérleti szerződés alapján lehet kérni hozzájárulást, tanulás miatt gyermekvédelmi támogatásokat, rendkívüli szociális segélyt...

gyermektartást a bíróságtól 6 hónapra visszamenőleg - ez illetékmentes.

Szerintem is lelépni a hugival bejelntés nélkül.

Előtte a gyerekjóléti segítségével másik te általad nyitott számlára, az árvaellátást és a családi pótlékot elintézni, hogy oda utalják.

Albérletre nem lenne elég, és a megélhetésre az - az összeg.

28 hsz ben jól írták szerintem is ilyesmi van. A lelke legmélyén bántja ami történt. Az alkohol nem hogy segítene neki, inkább ilyenkor mer kimondani dolgokat. És ez sajna nagyon bántó is lehet.

Nem áll érdekembe megvédeni az alkoholistákat, de betegek nem kicsit, nagyon is.

Szia! Egy ilyen apának kórházi kezelésre lenne szüksége, bár már lehet, hogy tényleg menthetetlen.

Kezdjél új életet, mert most neked az a legfontosabb, hogy a Te és testvéred élete rendben legyen, de azért ne feledd apukádat sem, mert ő egy beteg ember.

Szia Kedves!

Apukád valószínű depressziós, azok gyógyítják magukat alkohollal....van tapasztalatom ezen a téren, a pszichiátriai kezelés sem segítene, mert van könnyebb út, az alkohol, ilyenkor nem rád és anyukádra haragszik, hanem saját magára, a tehetetlenségére, az életére, amit elcseszett, az alkohol megadja a bátorságot, hogy a dühét levezesse....

nincs más kiút, csak a menekülés lelkiismeret furdalás nélkül, mert ezek az emberek menthetetlenek, az akaratgyengeség betegsége, ami soha nem gyógyul meg, ami a legrosszabb, hogy ha maradsz, olyan védekezési stratégiákat alakítasz ki a lelkedben, ami torzzá tesz téged is, a későbbi kapcsolataidban nem leszel egészséges lelkű, mert kevéssé érzed magad értékesnek. Igen, fel kell vállalnod, bármilyen nehéz is, hogy ő alkoholista, ezt az utat választotta, de te nem tartasz tovább vele, mert te egy értelmes életet szeretnél élni, amihez jogod van, és amihez sok erőt kívánok....az elköltözés lelkileg nem lesz könnyű, ha maradsz, az ár, amit ezért megfizetsz egy élet boldogsága is lehet...

Ha ott marad nem hiszem , hogy tud segiteni. Ha elmegy van ra lehetosege , hogy lesz hova vigye a hugat.

Az en apam nem alkoholista, megis elmenttem. En sem szolttam. Kiprobalttam mennyire is vagyok " hulye". Meglepodttem mi mindenre vagyok kepes. Es latogatasuk soran ok is meglepodttek

Kitartást kívánok neked - bár úgy érzem, nagyon erős vagy!! Ha ilyen dolgok mellett van erőd egyetemre járni, akkor nincs is kérdés efelől...

A többi meg szépen megoldódik, csak ne add fel!!

Szerintem sem kell bejelentei, hogy elköltöztök. Legfeljebb egy otthagyott levél elegendő lesz, hogy ne is keressen benneteket.

Szia!Fogd a tesód és menj!!Ne hagyd,hogy apád tönkretegye az életeteket!Ha van célod,márpedig Neked van,végig tudod csinálni mert a cél doppingol.Amikor én mentem el otthonról nem jelentettem be,hanem egy levelet hagytam és akkor költöztem mikor senki nem volt otthon.Igaz én a férjemtől menekültem egy kicsi fiúval,de a helyzet sajnos hasonló.Kívánom,hogy legyen erőd helyesen dönteni!!

Én ma 56 évesen is azt mondom,életem legjobb döntése volt.

Szia! Csak legyél bátor! Keress egy biztos helyet (akár kollégium, mert az olcsóbb), meg vmi részállást az egyetem mellett. A költözést felesleges említened, mert nagy az esély rá, h sok mindent megtenne édesapád, h akadályozzon (akár csak durva szavakkal is). Bűntudatod meg ne legyen - ő felnőtt ember, ha akarja elcseszheti kedvére az életét, de a tesódét és a tiedet nincs joga. Az ilyen emberek egy idő után óhatatlanul egyedül maradnak, mert nem lehet és nem is kell elviselni őket.

Én 21 voltam, mikor elköltöztem, otthon a költözés előtt 2héttel mondtam meg, h mi lesz - ekkor már volt egy fix állásom, és letettem a kauciót az albérletben is. Nálunk a nővérünk vette a húgomat és engem gyámság alá édesanyánk halála után; ami egyrészt tök hálás dolog! Másrészt ő maga elég labilis személyiség, a férje pedig alkoholista.

Ne félj a reakciójától,nem tartozol neki semmivel.

Nem kell elviselned őt,ilyen körülmények között még akkor sem ha az apád.

De ha úgy könnyebb,akkor ne szólj neki,csak mielőtt elmennél.

De ne engedd magad eltántorítani...lépned kellene,amint tudsz.

:(

Igazuk van, kérj segítséget! Fognak segíteni!

Kitartás Drága!

Kedves Gracy, igaza van Fitinek, kérj segítséget.

Nagyon sajnálom, hogy így kell élned, nem is tudod, mennyire megértem a helyzetedet!

Kitartás és lépj!

Mindkettőtökkel ilyen csúnyán viselkedik??

Ha Ő még fiatalkorú, akkor a gyámhivatalnál bejelentheted, hogyan bánik veletek, hátha ott találnak valami jó megoldást!

Nem írtad, hogy van-e testvéred??

(zárójelben: még a vagyonmegosztáson is törhetnéd a fejed, már ami az Anyud után maradt, mielőtt elinná az egészet!!)

19 évesen már nincs joga uralkodni feletted.

Mikor Anya meghalt, én 17 voltam, és szégyen vagy nem, Apám annyira nem volt beszámítható, szülőnek való, hogy a párom lett a gyámom. Kicsit mókás volt a dolog, de arra az egy évre kibírtuk. És ez a lényeg. :))

Amint lehet költözz el!!

Barátnőhöz, rokonhoz, albérletbe... mindegy, csak el onnan. Ne tedd tönkre az életed!

Kitartás, és sok sok erőt kívánok! :)