Mit tennél, ha gyermekedről a szalagavatón derülne ki, hogy nincsenek barátai az osztályban? (beszélgetés)

A csordaszellem valóban gyakran működik.

De azt nem hiszem, hogy a szülő nem tehet semmit. Igenis kezelni kell - legalábbis megpróbálni - a problémát és beszélgetni kell a gyerekkel arról, hogy hogy viselkedik a közösségben ő és hogy a többiek. Bár a legtöbb kiközösített gyerek valójában nem tehet a dologról, de mindig van bizonyos tipikus viselkedés vagy jellemző, ami miatt kipécézik. Ezen viszont bizonyos esetekben lehet változtatni, ha felhívja rá a figyelmét egy tapasztalt felnőtt és okosan elbeszélget vele.

Hát nekem sem volt partnerem !de a sors fintora az első sorban kaptam helyet!és többet is táncolhattam!mivel 1 fiúnak két partnert adtak Az 1 én voltam és ez lett a központi dolog!

De ő szeretett volna szerepelni??

ebben a korban ez elég komoly ok. pedig ez nem számít, de ők még nem értik. sekélyesek, felszínesek...

ismerős gyerekét is hülyének nézték, lekezelték, mert olyan osztályba járt, ahol divat volt cigizni, bulizni, inni, nem tanulni stb..., és ő tanult, nem cigizett, nem ivott. csak 1 barátja volt.

Engem is csúfoltak az öltözködésem miatt, mert anyám elég ronda ruhákat adott rám, mikor azoknak az árából normálisabbat is vehetett volna. Kifésülte a göndör hajam, szemüveges voltam és van egy születési hibám.

Szerencséje van a lánynak, hogy az osztályon kívül vannak barátai. Sulinak nemsokára vége és nem kell többet együtt lennie az osztálytársakkal. Biztos, hogy nem fog boldogan visszaemlékezni a sulis évekre, de ha szerencsés, előbb-utóbb talál igazi barátokat.

régen én is gondolkoztam ilyen időben visszamenős dolgokról:O)

de már rég túl vagyok ezeken hála istennek.Ebből is látszik,hogy öregszem. Te hány éves vagy?

NEm olvasgtam végig, de pl az én fiamat is kiközösitik, nem fogadják el. Mondjuk én tudok róla.

Ő SNI. Más. A mai fiatalaok nem fogadják el azt, illetve kiközösitik azt, aki nem olyan mint ők. Nem tudják elfogadni, elviselni.

És teljesen mindegy miért. (Ha a többi barna és ő szóke akkor azért .....)

A szülő egy középiskolás korban már nem tud tenni semmit. Az osztályfónök meg nem akar.

Az általánosban ez még megoldható. Ott még megtehettem hogy kiálltam a gyerekek elé, és megkértem őket, ha nem is szeretik, akkor se közösitsék ki. Meghalgattak, elfogadták. Egy középiskolás már kiröhog engem is,és a gyerekemet is.

Sajno müködik a NYÁJ szellem közözzük. Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyanok is.

Nos végül is igazad van.

De úgy visszamennék az időben beszélgetni azzal a 15 éves lánnyal, aki voltam...

Nem kell megenned. De beszélgethetsz róla azzal, aki szereti. Hogy te mért nem, hogy ő mért, és hogyan és egyáltalán stb...

Erről van szó.

Nos, senki sem mondja, hogy azt kell szeretned, vagy azt kell csinálnod, amit a többieknek, mivel Te nyilvánvalóan különb vagy mindenkinél...

Ezt most nem sértésnek szántam, de ha úgy állsz hozzá, hogy minden hülyeség, ami téged nem érdekel, a kutya sem akar veled barátkozni, mert nagyképűnek tartanak, akkor is, ha nem vagy az, hanem mondjuk különlegesen értékes ember. Egyszerűen el kell fogadni, hogy a többséget csupa haszontalan és értelmetlen dolog érdekli, és főként a pletyka.

Ahhoz, hogy elfogadjanak elengedhetetlen, hogy nyitott légy. Ami nem jelenti azt, hogy szeretned kell, vagy foglalkoznod kell azzal, amit utálsz. De tudomásul kell venned, hogy ha elzárkózol a többieket foglalkoztató dolgoktól, akkor ők meg tőled fognak elzárkózni.

Ha be akar illeszkedni az ember, akkor igenis részt kell venni ezekben a számodra érdektelen beszélgetésekben, és még ha nem is foglalkozol valamivel, legalább színlelni kell valami érdeklődést,(mondjuk kérdezni róla) és meghallgatni a másikat.

Ez a népszerűség ára.

Komoly gond volt a családomban amit most nem részleteznék. Emiatt aztán én zárkóztam magamba. Nem bíztam senkiben, és nem is igazán érdekelt semmi. Így váltam célponttá.

Ha annakidején felvilágosított volna valaki, hogy a saját viselkedésem hozta létre az egész helyzetet, hát rengeteg fájdalomtól megkímélhetett volna.

A mai napig küszködök - már jóval enyhébb formában - a zárkózottsággal.

van testvére? Ha van,lehet,hogy ő többet tud,főleg ha egy suliba járnak.

Csipke neked mi volt végül is az oka,hogy nem jöttél ki a többiekkel?

Hát ez sajna többnyire mindenhol így van.

Ahhoz, hogy elfogadjanak, arról kell beszélgetni, ami a másikat érdekli. Mindegy, hogy neked fontos-e vagy sem, érdekel-e vagy nem. Ritkán találsz olyan embert, akivel egyezik az érdeklődésed és értékrended.

A pszichológusom anno egyszer azt mondta: Valóban nem kell hogy érdekeljenek a napi friss hírek. De ha másnap szeretnék beszélgetni a kollégáimmal, akkor talán mégis érdemes elolvasni...

Most munkahelyen sem tudok olyan lenni, mint a többiek. Nem azok a dolgok érdekelnek, mint ami őket. Ők főz-mos-takarít háziasszonyosat élnek, de mellette semmi egyéb dolgot nem csinálnak, max a tv nézés, sztárok élete. Engem más is érdekel a házimunkán kívül, nem tudnék csak annak élni, pedig én is magam csinálok mindent, segítség nélkül. Ha nem úgy fogalmazok, ahogy az általánosság, nem az a véleményem, leszólnak.

A lány otthon hogyan viselkedik? Milyen a család?