Mit tennél a helyemben? (beszélgetős fórum)

Úr isten..... Valaki ezt látta?

Nem nem kell nekem az a gyerek. Része a mindennapninknak. Szeretem

. de néha sok.

De. Nem akarom ha mi pihenünk, kitándulunk, esetleg nyaralunk családként. Ott legyen velünk.

Akkor majd felveszem a fekete harisnyám, meg kidúrok egy feszes miniszoknyát a szekrényből.

És majd csak találok valami balekot, aki eltart a porontyaimmal együtt :)

Sajnálom hogy senki nem értett ebből semmit.

Nem azt mondtam hogy nem jöhet hozzánk... Sőt, minden második hétvégén itt van.

Én csak annyit kötöttem ki a páromnak: Ha kirándulni megyünk, ha strandra megyünk, ha esetleg nyaralni megyünk, akkor neeee... Én sem hozom ilyenkor a keresztlányomat, meg is értik a szülők. A család az család. Van amikor szűk körben akar egy kis család pihenni.

Igen, így van, a renitenskedőnek vannak jogai, tudod, ez a liberális nevelés.

(Amúgy minden szavaddal egyetértek.)

Igen, de ez a nő döntése. Ha ő úgy dönt, hogy napi szinten nem fogja kiborítani magát emiatt, és szakít, nem ítélheti el őt érte senki. Mérlegelés kérdése minden: mi mennyit ér neki, de mi ezért szerintem nem ítélkezhetünk.

Odáig oké, hogy eddig azért fújtak rá, mert milyen az már, magának akarja a hapit, gyerek nélkül, hű meg há...

Na de ha úgy dönt, hogy nem állítja válaszút elé a pasit, csak lapátra teszi, mert neki ez a DÖNTÉSE, na ezért már senki nem minősítheti őt, szerintem.

A te eseted egy kicsit más, hiszen neked a szüleid voltak, de a fórumindító azt várná el, hogy valaki a saját "vérét" hanyagolja el az idegen gyerekek miatt. Természetesen sajnáljuk a két gyereket, de akkor is ők az idegenek.

Téged a szüleid jobban megvédhettek volna, ott sem a gyerekek voltak a hibásak, hanem a felnőttek.

Ja és, hogy beáldozhatók e? Ezt az anyjuk tudja. Ha az anyjuk úgy gondolja, hogy igen, akkor mi erre mit mondhatnánk?

Lehet, hogy erősnek érzed a hozzászólásokat, de ne gyerekre gondolj, hanem pl. egy felnőttre, aki azt várja el tőled, hogy ne a családod legyen az első, hanem idegen emberek. Megtennéd bárki kedvéért, hogy nem szereted innentől a családodat, nem találkozol velük annyit, mert valaki utálja őket?

Annyira sajnálom, hogy semmit nem értettél meg abból, amit elmondtunk. Senki nem beszélt arról, hogy törődjenek bele, azt mondtuk, együtt oldjátok meg. Ugyanazt a trombitát fújod, mint a legelején.

Tudom, sarkos a fogalmazás, de betolakodók vagytok a gyerek életében. Az egyetlen biztos pontot fenyegetitek az életében, a nagybátyját. Akkor változik meg a viselkedése, amikor elmúlik a félelme. Momentán úgy viselkedsz, mint a klasszikus gonosz mostoha. Tök mindegy mit mondasz a száddal, érzékeli a metakommunikációt, és az érzelmeidet.

Játssz el a gondolattal, mi lenne, ha nem az unokaöccse lenne, hanem a saját gyereke.

Többek között pont a másik két gyerek miatt is meg kellene oldani ezt a helyzetet. Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit a szüleid. Soha semmilyen konfliktusnak nem jó megoldása az,ha egyszerűen eloldalog az ember, és nem szól a másikhoz.

Engem az érdekelne, h miért van az, h szinte senki nem emeli fel a szavát a másik két gyerek miatt. Csak szegény kislány így úgy (aki amúgy fiú). És az a másik kettő? Itt igazán az ő gyerekkorukat teszi tönkre egy harmadik. Én kisgyerekként megtapasztaltam, milyen az, amikor egy másik gyerek pokollá teszi a legszebb is lehetett volna pillanataidat, mert h ő szegényke...szegény F és L, nekik lelépett az apukájuk és az uncsitesóid, hát viseld el, h: a szülinapodon ellök a tortától és elveszi az ajándékodat és összefog a többi gyerekkel és csúfol, de csak ha nem látják felnőttek, mert annyi esze már van, h tudja, ez nem oké. Mert szegényke, jaj. Nekem olyan mély sebeket ejtett ez kisgyerekként, h a szüleim nem mondhatták nekik, h ne csinálják, mert jaj szegényke és csak nézték, mert milyen ember már, aki ilyen szerencsétlen hátrányos édes kisbárányra rászól. A két kis bárányka meg szuperül tisztában volt vele és olyan szépen visszaélt a helyzetével, h csak na. És mi lett a vége? A szüleim inkább ritkították a látogatásokat, mert szólni nem lehetett érte, hát passzívan ellenálltak, végül most ott tartunk, h évek óta nem is találkoztunk velük.

Arra a akarok kilyukadni, h annyira sajnáljuk szegény kisfiút, de mi van a másik kettővel? Ők beáldozhatók? Nekik nem lesznek ettől lelki sebeik? Ők törődjenek csak bel, nyeljenek és fogadják el, h nekik nem jár a normális nyaralás, fagyizás, strandolás, mert a 3. érdekei mindig mindent felülírnak?

Szerintem nem így van. Ha én szeretek valakit, nem dobnám el csak azért, mert jön valamilyen probléma, amivel nehezen birkózok meg. Azért vagyunk együtt, hogy együtt oldjuk meg.

Ha meg valaki inkább szakít azért, mert nem kedvel egy 8 éves gyereket, nem tudja kezelni, se megbeszélni a párjával, akkor jobban is teszi. Sokan vannak így, addig van "szerelem", míg minden jó - neki.

Nem gondolom úgy, hogy minden gyerek egy tündér, és ne lehetne utálni is. Ne legyünk álszentek, gyerekek között is sok elviselhetetlen van. De ők formálhatók, és azt kell tenniük, amit a felnőtt mond, akár együtt lakva, akár vendégségben vannak, nem egy megoldhatatlan krízis. :)

Hihetetlen mennyien nem tudtok olvasni.. se szöveget értelmezni. Vicc. PLáne mikor olyan támad akinek gyereke sincs.

Adott egy 8 éves fiúcska akit senki nem nevelt meg eddig, nem tud viselkedni mert nem tanították meg, gondolom mindig körbe van ugrálva minden rá van hagyva, mindent meg kap. A gyereket nevelni tanítani kell. De ha agyon van pátyolgatva minden rá van hagyva ehhez van szokva- így erőszakos akaratos követelőző, nem tudja mit szabad mit nem, mikor hogy kell viselkedni. Irigy mert nem ő van a középpontban mint mindig, irigy mert félti hogy elveszítek tőle a keresztapját.

Én sem nézném jó szemmel ha bárki akár rokon akár ismerős bárki más gyereke így viselkedne a sajátommal, ahogy azt sem engedném hogy a sajátom így viselkedjen. Nehéz ügy.

Vagy leülsz pároddal megbeszélni a dolgot majd közösen leültök a kisfiúval és együtt találtok ki valamit, elmagyarázni itt mik a szabályok, hogyan kell viselkedni,vagy jobb ha elengeded párod. Fontosak vagytok neki, de a kisfiú még jobban és ez teljesen érthető hisz családtagja. Ez nem fog másképp sehogy sem változni, a kisfiú előtt nincs példa.

A lényeg, hogy a nőnek kell eldönteni, belefér-e az életébe. A pasi meg eldönti, ér-e neki ennyit. Aztán az erősebb kutya .......

Tény, hogy hisztinek nincs helye, vagy megoldást keresnek, vagy hagyják a fenébe a kapcsolatot.

A szerinted rosszindulatú pletykáról: Példa volt, ahogy Levendula is írta, nem tudom amúgy, miért vesztegetem rád a szót, de leírom neked, gyengébbek kedvéért (ha nem a saját süket dumádat hajtanád, akkor esetleg ráérnél figyelni is):

Özvegy férfihez mentem hozzá, volt két gyereke. Időnként kiborultam tőlük azért. Akkor a kolleganőm mondogatta az álságos dumáját, hogy: "El kell fogadnod őket, ne vedd a szívedre, legyél türelmes" bla..bla..

Aztán 5 év múlva elhagyta őt a férje, és ő egy özvegy pasihoz ment hozzá, aki vitte a házasságba a két gyerekét is.

Akkor sírt a kolleganő, hogy ő nem bírja, ilyenek, olyanok, undokok, sunyik, nem bírja napi szinten, ahogy az idegein táncolnak.

Na, hát ennyi a tanulság, amikor benne van egy élethelyzetben az ember, akkor azért másképpen látja, mint amikor kívülről kell álságosan észt osztani annak, aki benne van. Ennyi a történet.

Legyünk pontosak, ha kérhetlek. Nem írtam, hogy undorító. Azt írtam, hogy kevés információból gusztustalan módon ítélkezel.

De rendben, kiemelem, ami szerintem ítélkezés:

"Te meg miféle ember lehetsz, most komolyan?

Azt természetesnek veszed, hogy a párod nemcsak hogy elfogadjon teged a két csomagoddal, hogy gondoskodjon rólatok, szeressen titeket, te cserébe arra sem vagy képes, hogy szeretettel fordulj egy 8 éves kislány felé.....Külön vicc hogy megjegyzed, hogy semmi köze a kislányhoz. Mert a te két gyerekedhez mi köze?

Remelem a párod rájön hogy milyen önző nő vagy."

Egyszerűbb lett volna kiemelni azt, amit nem tartok ítélkezésnek.

Legyszives emeld ki, hogy az általad megjelölt hozzászólásomban mi volt az undorító, aztán beszélgethetünk.

Te meg miféle ember lehetsz, most komolyan?

Azt természetesnek veszed, hogy a párod nemcsak hogy elfogadjon teged a két csomagoddal, hogy gondoskodjon rólatok, szeressen titeket, te cserébe arra sem vagy képes, hogy szeretettel fordulj egy 8 éves kislány felé, akinek nem adatott meg hogy rendes családi körülmények között nőjön fel es szocializalodjon.

Külön vicc hogy megjegyzed, hogy semmi köze a kislányhoz. Mert a te két gyerekedhez mi köze?

Remelem a párod rájön hogy milyen önző nő vagy.

Gondolom eszedbe sem jutott, hogy azért viszi magával, hogy ő is családban érezze magát es megtanuljon emberek között viselkedni, mert eddig nem volt rá lehetősége.

Szörnyű vagy te is, már ne haragudj.

Hogy lehet ennyi információból ilyen gusztustalan módon ítélkezni?

azt hiszem, tiszteletben kellene tartani, h a párod szinte a gyerekeként tekint a kisfiúra. nagyon nemes tulajdonság, igazán jó ember lehet.

meg kell tanulnod kezelni és elfogadni ezt a kisfiút.

az nem rosszindulatú pletyka volt, hanem egy példa.

Én is tudnék írni.