Mit tehetnék, nem tudom meddig bírom még?! (beszélgetés)

Köszönöm a normális válaszokat!

Hétfőn felmondok!

Sziasztok!

Felfogod amúgy ugye, hogy NEM szerelmi témában indítottam fórumot?

Akadj már le a szerelmi életemről! Vagy azt is elmondjam, hányszor szexelünk? Abból is biztos levonnál valami bődületes nagy igazságot!

Azért, mert neked élettapasztalatod van, még nem vagy Isten! Hánynom kell az ilyen nagy megmondóktól!

A szeretet az társat nézi, nem a pénzt.

És mindig van megoldás mindenre, max időbe telik, míg találkozunk azzal, aki tudja, vagy míg leesik, hogy na bumm, váltani kell.

Nekem az jön le, hogy itt az anyag tart össze, nem az, hogy szereti a másikat, és fontos a lelki egészsége is.

Ja igen, hogy ki mire képes.... Hm:)

De egyébként amíg három hóig tp-n voltam, akkor is nagyon jól kaptam. Persze nem annyit, de nem is alig valamit.

Amúgy a cégem szereti megtartani a pénzt. Ugyanannyi bedolgozott napra x ember kap 150-et, y meg 170-et.

Érdekes, nem?!

Hűha, sikerült 10 évet meglátnod, egyetlen problémában. Gratulálok. :)

*irónia*

Csak szeret, ha fogta a kezem, mikor élet-halál között lebegtem, míg a gyerekünk meghalt..nem?!

Ne egy probléma legyen már válóok. Felnőttek vagyunk, nem ovisok.

Ha valakinek gondjai vannak a párkapcsolatával, az tönkre teheti. Ha valaki gyomorideggel megy be dolgozni, és még rosszabb állapotban van, mire letelik a műszak, az is tönkre teheti. Ha valakire mindkettő igaz, garantáltan rámegy.

Mivel a párkapcsolatodtól nem akarsz megválni, marad a munkahelytől megválás, ezt már meg is fogalmaztad. Most már „csak” a kivitelezésen kell gondolkodnod. Igaz: nem könnyű állást találni, de egészséged csak egy van. Ami a férjed aggodalmát illeti: értesd meg vele, hogy nincs az a sok pénz, ami elég lenne, s nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani. Főleg, ha nem végleg, hanem csak egy átmeneti időszakra kell.

A helyedben annyit mennék táppénzre, amennyit csak lehet, ezzel könnyítve a helyzetemen, plusz hátha kirúgnak, s akkor legalább rögtön kapom az álláskeresési járadékot, míg ha én mondok fel, akkor csak 3 hónap múlva. Illetve van még a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel, akkor is rögtön jár az álláskeresési, ami 3 hónap menekülési idő.

Az igen fura lenne, mivel a műszakokra az nem jár, tehát csak az alapbérre.

Én ilyenről még nem hallottam, hogy az előző havi átlag keresetből számolnák, mi alapján? Pont azért számolják az alap béredből, hogy ne akarj otthon maradni.

Előfordulhat, mert a táppénzt az előző évi átlagkereset alapján számítják.

Lehet, hogy akkor jóval több volt a keresete, és annak a 60 százaléka több, mint a mostani bére.

Igaz ez nem gyakori.

Akkor ott valami nagy gond van, mert csak a fizetésed 60 %-t kellene megkapnod és ráadásul az alap fizetésedét. Ha 3 műszakban dolgozol, akkor a pótlékok is rájönnek még. Szóval valami akkor nagyon nem oké.

Esetleg másik részlegre nem tudnád kérni magad? Egy próbát megér, ha van még másik részleg ahová menni lehet.

Munka mellett meg nagyon nehéz másikat keresni, mert elsődlegesen azokat veszik fel, akik munka nélkül vannak és rögtön tudnak kezdeni.

Mai világba igen nehéz munkát találni, de az sem jó, ha kikészülsz. Neked egy stabil háttér kellene. Férjeddel meg beszélj, ők nem látják ,hogy nekünk mekkora stessz 1-2 dolog, nem veszik észre. Fel kell hívni a figyelmüket rá, hogy nem oké valami.

Az se normális, hogy ő betegre dolgozza magát. Fiatalon is igen könnyű ám meghalni.....

Neked meg kell nyomnod az újratervezés gombot.

Az is nagyot lendítene az életeden, ha elválnál. A férjed nem szeret.

Betegállományba nem tudsz elmenni?

Igaz a táppénz jóval kisebb, mint a fizetés, de mégsem vagy jövedelem nélkül.

Legyen pénzünk, hogy tudjunk élni. Neki csak ez a fontos, mert úgy van vele, áldozatot kell hozni, ő is hozott.

Azért ennyire nem kell rossznak gondolni őt, csak annyi a gond vele, hogy nagyon hidegen lát mindent. Nem lát az érzelmekbe. Mindenben az agyilag ésszerűt keresi, nem foglalkozik nagy érzelmekkel. Ennyi csak! Nem kell itt rögtön "agyontaposni" szerencsétlent egy online felületen. Én sem hordtam le őt mindennek, csak elmondtam milyen is ő most, ebben a helyzetben. Évekig voltam önhibámon kívül munkanélküli, gondolom nem akarja ugyanezt, mert, mint mindenkinek, nekünk is vannak kiadásaink. Ő meg mindig attól fél, hogy nem tudunk ételt tenni az asztalra, gondolom ez maradt meg nála a gyerekkorából. Pedig ez se igaz ránk, jól élünk. Nem vagyunk gazdagok, de nélkülöznünk sem kell.

Nem tudom, miért, mitől fél ennyire?!!?

Aki keres az talàl.A fèrjeddel is gond van,ha nem kèpes tàmogatni egy fontos döntèsben!

Pl èn sem bìrom a jelenlegi munkahelyen,viszont pàrom ràmhagyna,hogy döntsem el mit szeretnèk,akàr egy sulit vègezni,hogy jobban keressek a kèsőbbiekben,vagy bàrmit.Szerintem ez lenne a normàlis a ti esetetekben is.Tàmogatnia kène.

A férjem egy végtelenül birkatürelmű ember. Nagyon családcentrikus és nagyon segítőkész. A belét kidolgozza értünk! Szó szerint, betegre dolgozza magát! Viszont! Soha, semmilyen érzelmi krízist (bennem most erősen ez van) nem tudott jól kezelni. Nem azért, mert érzéketlen, hanem, mert tárgyilagos. Ő mindennek az ésszerű oldalát nézi!

Jelen helyzetben : Ha van munkánk, van pénzünk! És, munkát nem viszünk haza!