Mit tegyek? Tanácstalan vagyok (beszélgetés)

Örülök neki:))

Kicsit olyan volt akkor ez a fórum, mint a viccben a nyuszika: "Tudod mit medve, b+ a porszívódat!" :))

No para :)

Én sem gondolom, hogy a barátság hossza presztizskérdés kell legyen. Nekem volt egy alig fél éves barátságom, de annyit adott és úgy elmélyült, hogy még mindig rácsodálkozom. Sajnos már nincs köztünk, de bennem él, és magával is vitt belőlem egy darabot. :(

Nem hiszek amúgy az örökkében, barátság tekintetében sem. Ez nem túl jó, mert nincs bennem ősbizalom, sosem volt. Nah, én neg moralizálok. :))

Ok. Én meg fordítva látom és tapasztalom. :)

Azokat nem értettem soha, akik presztízs kérdést csinálnak abból, hogy hány éves barátságaik vannak.

Szerencsére mindig vannak körülöttem emberek, de már régóta nem érdekel, hogy két hónap, két év vagy húsz év múlva ugyanazok lesznek-e a barátaim.

Nem vitatkozni akarok, csak... megfogadtam pedig, hogy most egy darabig nem fórumozok, mert nagyon feszült vagyok az elmúlt pár napban.

Elnézést, ha sok voltam, tényleg pihentetem az írogatást. :)

Más kérdés, hogy az én szememben egyébként sem fontosabb egy barát, mint a párkapcsolat. Jó esetben az ember arra törekszik, hogy élete végéig együtt maradjon a párjával. Vele akar családot alapítani, megöregedni. A párjával is meg tudja beszélni a problémáit, meg tudja osztani az örömét és még sorolhatnám.

Én eddig barátban nagyobbat csalódtam, mint párkapcsolatban és nem ilyen hanyagolós dolog miatt.

Szerintem meg a nők túlérzékenyek erre a hanyagolnak témára. A párjuknak is hányszor mondják ezt.

Természetes, hogy ha van egy kialakuló kapcsolata, azzal sok időt tölt együtt. Azért jött össze vele, nem azért, hogy hébe-hóba találkozzanak. Az is természetes, hogy a barátnőnek a pasiról beszél. Miről beszéljen, ha neki ez jelenleg egy fontos dolog? Ha lakást vett volna, akkor arról beszélne állandóan.

Az én párom, ahogy megismerkedtünk igazi otthonülő lett. Hónapokig nem ment sehova és volt, hogy a telefont is kinyomta. Pedig én mentem nélküle is. Nem tudom vele mi történt, de egy barátja sem sértődött meg rá és eszükbe se jutott azon agyalni, amikor újra találkoztak, hogy biztos mostanra unt meg annyira, hogy a barátaival is foglalkozzon.

Szerintem ez elég gyakori jelenség, és főleg nőknél.

Biztos meg tud valaki cáfolni, de én max. egy esetben láttam olyat, hogy egy srác hanyagolja a havetjait a nő miatt, míg fordítva dögivel volt rá példa.

Nekem ez ellenszenves, és nem magyarázat rá a szerelem. Több is a fiú barátom. :)

Egyetértek.

Amúgy nem attól esik hasra az ember, hogy végre valaki odavan érte. Egyszerűen jól érzi magát a pasival. Gondolom sokat vannak együtt, sokat beszélnek telefonon egyéb módon és gyorsan elszállnak a napok. Belefeledkeznek egymásba. Majd, ha csendesedik a kapcsolat, akkor több időt szán a barátaira, de ez nem egyenlő azzal, hogy ha ló nincs, jó a szamár is.

Én sem orroltam meg a b.nőmre mikor hanyagolt az épp aktuális barátja miatt, csak nem tudtam azonosulni feltétlen ezzel a hozzáállással.

Megszakítani a kapcsolatot szerintem is túlzás, főleg sértettség okán.

Végülis nem.

Az egyik legjobb barátnőm rendszeresen eltűnik, ha új pasija van. De én ezért nem neheztelek rá. Ő ilyen, én meg magáért szeretem, nem pedig azért, amit kapok tőle. Kicsit nekem úgy tűnik, hogy a kérdező csak azért szereti a barátnőjét, mert legalább ő érdeklődik felőle, és időt tölt vele. Mivel most kiesett, amit ő profitált ebből a barátságból, egyből meg is akarja szakítani a kapcsolatot. De ennyire nem akartam belemenni, mert mindeki olyan alapokra helyezi a kapcsolatait, amilyenre akarja.

Mondtam én mást? :)

Az, hogy odafigyelünk egymásra, nem találkozás függő.

Jártam én is így, mindig kínosan ügyeltem rá, hogy a barátaim, főleg nem a best of ne szoruljon háttérbe egyetlen fazon miatt sem.. Sőt, úgy indítottam a kapcsolataimban is, hogy a péntek du a Z-é, ha tetszik, ha nem. :) Ennek ellenére előfordult, hogy én is sorszámot kellett húzzak a barátnőmnél, mert a szerelem elvitte az eszét... Aztán meg vizenyősre sírta a vállam, amikor a liezon véget ért.

Én ezt sosem tudtam igazán megérteni, szerelem ide meg oda, valahogy sosem aléltam el attól, hogy egy mandro épp engem akar. Semmivé nem értékesebb számomra, mit az egyéb (komoly) emberi kapcsolataim.

Lassan 11 éve vagyunk együtt a társammal, és noha ő az első és a közös életünk, de mentem már vele szemben egy új barátságom miatt.