Mit tegyek ebben a szerelmi szituban? (beszélgetés)

Ahogy szoktak itt mondani: vasarnap van.

Egyik se!

Hat a leiras alapjan NEHA boldog vagy, amikor jon. Az ido tobbi reszeben meg annyira nem, es beleroppansz.

Azert ez igy nem tul szivderito. Aztan el lehet lenni igy is 10-12 evet. Csak utana nem 30 hanem 40 leszel, mikor vege, nagysagrendekkel kevesebb esellyel egy normalis kapcsolatra.

A pasinál a döntés. El kell válnia, ne hagyja magát zsarolni a gyermekkel. Neki is ítélhetik a gyermeket, ha az anya ilyen. A gyermeknek pedig nem tesz jót, hogy így élnek a szülei. Sokkal kisebb feszültséggel járna számára, ha elválnának.

Ha rövid időn belül ezt nem lépi meg, akkor ne várj arra, hogy majd veled fog élni.

Olyan nincs hogy eltiltja a gyerektől az apját!!

A srác lehet rossz kapcsolatban, de félek, hogy te csak a vágyai kielégítésére kellesz.

Persze, élj, érezd jól magad de ha ebbe a kapcsolatba is beleroppansz??

Nem kell rögtön más karjaiba futni, de járj nyitott szemmel, mert ebből nem valószínű hogy normális kapcsolat lesz.

Nem tudni mennyi idős a lánya? Valóban nem tud a lábára állni és kiállni a lánya mellé? Mert a felesége radikálisabb, határozottabb, és mondjuk a gyereke érthető, hogy első.

Viszont te betokosodsz, ha nem lépsz. Ezzel a pasival meg tudnád szüntetni a kapcsolatot? Biztosan vannak még pasik és neked kell más irányba lépni. Nem azonnal, de beletörődni, hogy nem az a srác lesz a jövőd. Ha valaki kezdeményez, közeledik fogadd el, mert minden porcikád el lesz hanyagolva! Ha nő vagy, remélem nem akarsz kényeztetések nélkül élni.

Sziasztok. Soha nem voltam az a fórumra irogatós, inkább csak olvasok, de sajnos olyan mély gödörbe kerültem, hogy nem tudom, hogyan fogok kilábalni ebből az egészből.. Ráadásul soha életemben nem gondoltam volna, hogy 30 évesen itt fogok tartani...

Decemberben ért véget 12 éves párkapcsolatom. Az első 4 év tökéletes volt... De a többi..testileg és lelkileg is bántalmazott.. Elég volt.. Úgy jöttem ki, hogy nincs senkim, se barátok, semmi, egy roncs voltam.. Ő volt az első minden...hónapok után is még könyörgött, hivott, írt, dörömbölt, hogy fogadjam vissza.. Nem akarom.. Próbáltam túlélni... A munkába menekültem..

Májusban egy plusz munka alkalmával együtt dolgoztam egy sráccal. Nagyon helyes, szimpatikus.. Sztem én sem voltam neki közömbös...de egymásnak köszönésen kívül nem volt semmi, főleg, hogy hallottam, hogy van neki egy 15 évvel idősebb párja és kislánya.. Szóval itt pont. Belerondítani egy család életébe? Nem... Szóval igyekeztem össze szedni magam továbbra is, munka, munka.. Időközben lett egy barinőm, aki rengeteget segített.. Kicsit kezdtem jól érezni magam...

És... Egyik nap július közepén éjszakás voltam... És ez most lehet hülyeségnek fog hangzani, de hát lány vagyok vagy mi.. Iszonyatosan szakadt az eső, este 11.30 kor jött egy vásárló, ültem a pultban, ő bénázott a hűtőnél, kiejtett egy üdítőt. Bosszankodva oda néztem, ő rám és ő volt... A srác. Láttam h az ő arcán is meglepettség van,.. Fel is szólalt, hogy te vagy az??

Ez milyen találkozás már? Soha nem gondoltam hogy újra látni fogom.. Hajnali 5 ig boldogított.. Csak beszélt, beszélt, én csináltam a dolgom. Kolegám mondta h biztos akar valamit.. Nem hittem el. Egyszer csak kibökte h randizni szeretne velem.. Nem is értettem.. A kislány? A barátnő?

Mondta, hogy évek óta nagyon rosszban vannak, már régóta el szeretne jönni, normális kapcsolatot szeretne.. Blabla..

Nem akartam, mert kezdtem jól érezni magam, lettek barátaim, jol teljesítettem a melóban, jo volt.. De nem tudom miért, csak igent mondtam. Találkozgattunk, iszonyatosan sokat beszéltünk, mindenről. Nagyon jól éreztem vele magam mindig. Ugy éreztem mellette önmagam lehetek.. Mintha szállnék.. Megtudtam, hogy már évek óta borzasztó a kspcsolatuk,a nő mindenfele megy félre,.. nincs olyan nap, hogy ne kötne belé a nő...kiabál vele a kislány előtt, villával dobálja, és nem foglalkozik a lánnyal.. Már 8 éve el akarta hagyni a nőt, csak jött a kislány.. Igy maradt.. És csak miatta.. És ezt máshonnan is hallottam, hogy nagyon gáz és bolond a nő..

1 honapig tartott a boldogság,.. Aztán megneszelte a nő, hogy valami van.. Kérdőre vonta, hogy miért ilyen boldog.. Majd közölte vele, ha nem hadja abba, soha többé nem láthatja a lányát.. Meg inkább takarodjon a saját házából..

Igy abba hagytuk a találkozásokat.. Szomorú lettem, mert nagyon jól megvoltunk együtt.. Kezdtem érezni, és tudtam, hogy ő is.. Kicsit örültem, hogy csak csók történt.. 4 nap után jelentkezett, veszekedtek, elküldte a nő, eljött. Nálam aludt, másnap is. A nő hivta, és én embert nem hallottam még igy beszélni a másikkal. Nem hittem el. Ha nem megy haza, soha nem látja a gyereket.. Nagyon rossz passzban voltunk mind a ketten. Azt mondta végre ugy érzi mellettem haza ért, de ha velem marad nem látja a lányt... Megbeszéltük, hogy vége. A kislány rosszul van, sokat sír, rosszul teljesít az iskolában, rágja a körmét, apás, nem alszik az apja nélkül.. Bár szerintem ez az miatt, hogy otthon veszekednek.. Magam alatt voltam ismét. Ez még 2x történt meg... Az utolsónál nagyon össze törtem. Bár azt mondta, nem végleg vége, hanem amig össze szedi a lányt.. Időt kér.. Csak ne sirjak, mert fontos vagyok neki, és nem akarja hogy szenvedjek, de a kislány az első.. Megértem.. Persze..

De miért én? Mondtam neki, milyen kapcsolatból jöttem.. Szórakozott? Kihasznált? Nem éreztem ugy... Igazából mai napig ugy érzem, h elkezdett valamit érezni, csak megijedt, meg nagyon szereti a kislányt...

Nagy nehezen össze szedtem magam.. Erre megint keresett..

Először elakartam küldeni, de aztán gondolkodtam... 30 éves vagyok. 12 évig konkrétan egy börtönben voltam, baromi rossz egyedül lenni.. De nincs kedvem ismerkedni.. Találgatni, alkalmazkodni.. Nem. Egy kicsit boldog akarok lenni.. Pillanatnyilag ez örömmel tölt el, hogy néha jön, elvagyunk.. Nekem elég. Azt meg nem gondolom, h én teszem tönkre az ő kapcsolatukat, mert az menthetetlen.. A nő borzasztó, a srác meg naiv.. Én is... Katasztrofális a helyzetem. Szeretem. De olyan szinten elengedtem, hogy tudom, soha nem lehetünk együtt. Igyekszem lazán venni. Néha sikerül, néha mélyponton vagyok, de ez van.. Szerintetek?