Mire gondolsz MOST? (beszélgetés)

122, Km, hátammögött, abból 45 Km Terep, Határsáv!

Hojj' fain vót'.

Hát nem tudom, én nem gondoltam, hogy így 50 felé borulok meg ilyen téren, hogy nehezemre esik ezekkel a dolgokkal szembenézni, mint egy garantáltan romló betegség és és esetleges tumor, meg anyám demenciája.

Holott mindegyik lehetne rosszabb, nekem most mégis beletörik a bicskám.

Egyetértek.

Ez a féltve, óva nevelés nem tesz jót a gyermekek személyiségének. Nem kell óriási felelősséget pakolni rájuk, de valamennyit kell.

Vinni bevásárolni, megosztani vele a család pénzügyi helyzetét, megmutatni hogyan kell egy rántottát elkészíteni, együtt takarítani.

Ezek olyan részei az életnek, amit csak otthol tanulhatnak meg.

Szerintem tanítani kellene a stresszkezelést is. Pl iskolában, gyermekkortól.

Én állami suliba jártam, oké jó nevű (volt), de 20+ évvel ezelőtt nálunk testnevelés óra/edzés keretében volt autogén tréning, életmód nevelés, sőt a futóedző nő lányoknak intimtornát tartott bőven elmagyarázva hogy ez miért is fontos. Persze akkor is pampogott 1-2 szülő hogy "perverz" a nő, de hál Istennek az iskola megvédte. Akkor még a tudomány, ismeret erősebben nyomott a latba.

Hihetetlen, hogy visszafelé haladunk, hogy a lassan nagykorú lányom mennyire nem magától értetődő optimizmussal néz a jövőbe, mint anno én, és az nem volt megalapozatlan.

Kényelmes dolog mindenért a "stresszt" okolni. Az élet kihívásait mindenkinek fel kéne tudni dolgozni.

Szembe kell nézni a problémákkal és megoldani azokat.

Sir Winston Churchill-re, a neki tulajdonított mondatra: „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítok.”

[link]