Minden az, aminek tekinted. (beszélgetés)

"Minden az, aminek tekinted."

---------

Nem érdekes.

Vannak az embernek futó gondolatai...

"Nekem mindenért baromira meg kell küzdenem az életemben,...+

"... a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok ;)

Erről szól a fórum.

Köszi.

Ez így van.

De nem mindenki képes így látni, így gondolkodni, illetve az sem mindegy, hogy kivel szemben és milyen gyakran kell ezt "gyakorolnunk". Egy távoli ismerőssel, akivel hébe-hóba találkozunk csak, vagy a munkatársunkkal, akivel nap mint nap egy szobában ülünk, vagy mondjuk egy családtagunkkal. És az sem mindegy, milyen mértékű a "nem passzolásunk". Apróbb feszültségek könnyen kisimíthatók egy ilyen hozzáállással, de pl. egy alkoholista bántalmazó személyre már nagyon nehéz így tekinteni. Ill. lehet, így látni Őt, de ettől még nem muszáj/kell elviselni.

Tárgyak esetében úgy szoktam gondolkodni, hogy ha veszek valamit, de kiderül, hogy nem az elvárásaimnak megfelelő, mert mondjuk pl. mégsem szép ott, ahová szántam, mégsem lehet hasznosan felhasználni, amire szerettem volna, vagy pl. egy könyv mégsem olyan szuper, mint elvártam stb., hogy majd idővel jó lesz másra/ vagy másnak. Ezért is hasznos évente/lusták esetében pár évente :) átnézni a dolgokat.

Az emberek már nem ilyen egyszerűek.

"minden elkezd azzá alakulni, aminek tekinted" Ezt hogy érted? Meg lehet adni a második esélyt, de aki belerúg a másikba, csak idő kérdése és ismét bizonyítani fogja, hogy újra tud jó nagyot rúgni. Egy bunkó ember nem alakul át kedvessé, mert mi annak látjuk, még akkor sem, ha mi kedvesen viselkedünk vele. Ha beszól valami bunkót, akkor mégsem mondhatja az ember, hogy tulajdonképpen milyen kedveset mondott.

Van ilyen.

Amúgy tényleg mindegy mi valóság. Az van ami benned van.

Nem akaródzik erről beszélni senkinek?

Akkor én sem erőltetem - pedig egy tipikus "megváltozik az életed", ha megismered ennek a mechanizmusát.

----

De, ennyi volt.

Van ilyen.

Nem nagyon megy ez a fórum...:(

Pedig az élet legfontosabb szeletéről szól.

Az emberek kb. 80%-a jobban érezhetné magát, ha elhinné, hogy "Minden az, aminek tekinted."

-------------

Nem éreztétek meg ennek a mondatnak a két értelműségét, mélységét.

Ez nem csak azt jelenti, hogy "Minden az, aminek tekinted.", hanem azt is, hogy "minden elkezd azzá alakulni, aminek tekinted".

És itt a varázslat.

Köszi Zizi:))

Igazad van, néha az ember annyira belemerül-fásul a mindennapok nehézségeibe, hogy elfelejti messzebbről nézni a dolgokat. Pedig néha nem árt:))

A naplómból megtudhatod...,(ha akarod és) van időd belenézni...

/Nem vagyok boldog. Bár az lennék. Semmi se tenne boldogabbá, mint a boldogság.

Ez csak idézet az "Így jártam anyátokkal" c. sorozatból, nem az én saját dumám, csak az alatta levő mondat./

Szia Mazsi! :o))

Embernél talán segít, ha megpróbálod az Ő szemszögéből is nézni/látni az adott helyzetet. Ha megismered a motivációját, és megérted, miért viselkedik úgy, ahogy, akkor talán máshogy látod Őt és a tetteit.

Ha inkább fújni szeretsz egy hangszert, akkor mindenképp :D

Egyébként lehet tapasztalatszerzésnek is tekinteni.

A zongora esete tetszik, itt tényleg nem a zongorával volt a baj, csupán az elvárással saját magad felé.

Ez sportnál, nyelvtanulásnál jó minta és példa, hogy jobban menjen.

Viszont nem tudom, hogy ha egy adott munkahellyel vagy emberrel van problémánk, arra hogy lehet ezt a gondolatmenetet "átfordítani"

Hogy lássam a rosszat jónak vagy jobbnak, ha nem az?

Vagy ebben az esetben mégis le kell cserélni a zongorát egy másik hangszerre?

Okos megfigyelés.

---

A "nyerő" emberek látásmódja az, hogy még a kellemetlen szituációkat is lehetőségnek és nem "fejbevágásnak" tekintik.

"Nem vagyok boldog. Bár az lennék. Semmi se tenne boldogabbá, mint a boldogság.

Néha nagyon sötéten látom a világot :-/ ilyenkor begépelem panaszaimat a naplómba."

Ez van a bemutatkozód a profilodon.

És ez nekem nem tetszik.

Persze, mondhatod, hogy téged ez marhára nem érdekel.

De engem érdekel, hogy mi a boldogtalanságod oka - mert biztos, hogy nem annyira sötét a kép.

Egyetértek.

Példát most hirtelen nem tudok 'hozni'

csak értem/érzem, amit írsz.

A zongora egy szimbólum volt.

Arra utaltam azzal, hogy mennyire más tud lenni akár egy tárgy is az életedben, ha másként tekintesz rá.

Pláne egy ember!!

Lassan(!) közelítek a nyugdíjhoz.

Mindig szerettem volna egy zongorát.

Más irányú elfoglaltságom miatt szinte alig vagyok itthon.

3 éve úgy döntöttem, hogy beszerzek egy zongorát, mert azzal kikapcsolódhatok, egy másik világba kerülhetek, lazíthatok.

Tízen éves éves koromban évekig zongoráztam.

----

Megvettem hát a zongorát, mint egy "nyugtató, relaxáló" eszközt.

És szép lassan rájöttem arra, hogy engem ez a zongora frusztrál! :)))))

De tényleg.

Miért?

Mert nem tudtam olyan klasszul eljátszani semmit, mint ahogy szerettem volna.

A zongora szinte ellenségemmé vált.

Nem engedelmeskedett.

De miért is tette volna? Nem vagyok zongorista.

--------

Aztán más irány adtam a történetnek.

Úgy gondoltam: 60 évesen szeresd a zongorát és legyen a barátod, mert tudsz rajta sírni és nevetni is.

Egyszerű dallamokkal is?

Hát persze, a zene nem Liszt hatalmas parafrázisai, hanem akár a legegyszerűbb akkordok és dallamok.

-----

Azóta azért megtanultam komolyabb dolgokat zongorázni, de jó iskola volt ez nekem.

Haragudtam a zongorára, mert nem engedelmeskedett az ujjaimnak, aztán mikor az én képességeimhez szelídítettem, akkor már jó barátom lett.

Most is az.

---

Semmi nem történt a zongorával, csak máshogy tekintettem rá.

Most már imádom.

---

Nálad van olyan, amire másként kellene nézned?