Hasonló tapasztalataim vannak, bár nem mindig tudom könnyedén venni. Lehet, hogy telítődtem, vagy csak az zavar, hogy valamikor több órát is elrabolnak az időmből, amit hasznosabban is eltudnék tölteni.:-)
Igen, fény, hamar kiderült, mikor valamihez nekem is lett volna hozzászólásom. Belém folytotta a szót:D
De egy munkahelyen nem mondhatod meg a másiknak, hogy nem érdekel amit mondasz:) szóval szépen mosolygok és bólogattok:) nem érzem magam áldozatnak, nyugodtan elmondhatja, úgy sem tudom miről beszél. Mert nem figyelek rá. De neki ez mindegy:) szal boldogok vagyunk:D
Ez nagyon úgy hangzik ,mintha te áldozat lennél ő pedig kihasznál .Lehet ,hogy annyira csak a saját gondolataival van lefoglalva,hogy nem tűnik fel neki ,hogy te is szeretnél közölni vele valamit .Pedig csak annyit kellene mondani én is élek nekem is vannak történeteim ,kíváncsi vagy rá? Ha nem ,hamar kiderül :)))
Szerintem csak azért mondja el a próblémáit az emberünk, mert igazából, mindegy, hogy neked mondja el vagy másnak. Csak legyen valaki akinek elmondhassa legbelső titkait. Őt az nem érdekli, hogy ő téged lelkiszemetesládának tituál, de nem fogja megkérdezni, hogy te hogy vagy? ha megkérdezi, akkor meg nem is érdekli igazán, hisz már azon van, hogy ő elmondja a problémáit. Nekem az első munkanapomom egy vadidegen kolléganő mesélte el az egész életet, még a nevét sem tudtam.
Én nemrég égettem meg magam, hogy rossz embernek mondtam el a dolgaimat. Nehéz kiszűrni, kinek lehet kinek nem. De a bizalom igen is visszaszerezhető. Sok munkával és bizonyítással. De azért én is óvatosabb és befelé fordulóbb vagyok azóta.
Nekem is elmondják, régen is így volt....de nem azért mert sokat beszélek, hanem mert érdeklődő vagyok, meg jó hallgatóság...szerintem....legalábbis másra nem tudok tippelni. Ha ez segít nekik hogy jobban érezzék magukat, ám legyen....szívesen hozzájárulok. :D Én sem szeretem kiadni magam. Volt már bajom belőle....sőt....mostmár még óvatosabb vagyok, mert elkövettem egy hibát.
Meglepődve tapasztalom, hogy mostanában mennyire bizalmas dolgokat is elmondanak nekem emberek. Olyanok is, akiket szinte alig ismerek, csak mondjuk néhány hete. Úgy is, hogy én nem nagyon szoktam kiadni magam másoknak, az érzéseimet pl, nem mondom el a legbensőbb dolgaimat. Mások viszont nekem igen.
Volt már, hogy csak néztem nagyokat, hogy ezt miért mondja el nekem az illető, mert úgy éreztem, hogy semmi közöm hozzá. :)