Milyen pozitív megerősítéseket ismersz? (beszélgetés)

Én azért nem fetisizálnám Müller Pétert!

Most jutott eszembe:

Elmondjam a világ leggusztustalanabb mondását MP-vel kapcsolatban?

...Jókor volt jó helyen. ...

Ezer bocs!

(Szerintem, ha MP-t megkérdeznéd ő is így látná.)

Müller Péter minden könyve itt van a polcomon. De nem csak díszként!

Végig olvastam mindegyiket.

MP nem "szakember", csak ember - és elég jókat gondol és közöl.

Mit mutat ez?

Nem az iskola, hanem a bennünk huncudkodó lélek a döntő.

Ezért lehet a tanulatlan ember is bölcs, és a tanult is bunkó.

Egy zen koan mit csinál?

Teljesen kétségbe ejti az elmét.

Annyira meg akarja oldani, annyira akarja a választ, és sehogy sem sikerül neki.

Pont ez a cél! Mert annyit gyötrődik rajta, hogy ez tisztíja meg a sallangoktól.

És ha szerencséje van, intuitíve megjelenik a válasz.

De ezt már csak a letisztult elmével érheti el.

Amíg nem volt tiszta az elme, addig szenvedett, próbálkozott.

Tehát a szenvedésnek, erőfeszítésnek is van értelme, csak fontos hogy értelmes cél jegyében történjen.

Ezt a csodálatot akkor bemásolom ide:

"Mester! - kiáltottam ekkor. - Hogyan történt az a hal-eset?! Mit tudtál meg a Hao folyó partján?

- A dolog egyszerű. Ez volt megvilágosodásom pillanata! - mondta. - Van, akinek Buddha a mestere, Jézus vagy egy csodarabbi... Nékem az a pisztráng volt.

- Hogyan lehetséges ez?!

- Fogalmam sincs! Nyilván tűrhetetlenné vált bennem a feszültség, amit az öncélú töprengés okozott! Mindig csak szavak, szavak, szorongás és az önmagamba való kétségbeesett kapaszkodás!...

Megelégeli ám az ember az ilyesmit!.... Hogy hiába meditál, olvas el százezer könyvet, éppolyan boldogtalan marad, mint volt!...

Jött a pisztráng és egyszerre hopp!... Mindketten kint voltunk a vízből!

Hangosan kacagott, akár a csecsemő. Sohasem tudtam így nevetni, ilyen mélyről s szívből jövőn. Mindig a torkomból nevettem, lihegve, fojtottan, kényszeredetten, s arcomon olyan ráncok jelentek meg, mintha gyötrődnék valamiért... néki meg a gyomrából dőlt a hahotázás, szeme szikrázott s arca olyanná vált tényleg, mint egy gyermeké.

- És mit éltél át? - kérdeztem.

- Hát ezt!... - kiáltotta. - Ezt!!!... - és úgy kacagott, hogy még a könnyei is kicsordultak.

- Mondd el, kérlek!

- No jó, rendben van - mondta még mindig mosolyogva.

Szeméből nem törölte ki a könnyeket, hagyta, hogy végigcsorogjanak az arcán. Rám nézett, mint aki fölméri, hogy kihez beszél, majd így szólt:

- Ha a Földet vészterhes, sűrű fellegek borítják, te azt mondod: "Nem süt a Nap!"... Igaz ez?... Nem igaz!!... Mert amióta ember él a Földön, nem volt még olyan pillanat, amikor ne sütött volna ragyogóan az áldott Nap!... Íme, itt van a logika bukfence, s az énjéhez kötözött ember vaksága!...

Nem azt mondja, hogy "Nem látom a Napot, mert eltakarják előlem a fellegek!"... hanem azt, hogy "Nem süt a Nap. Kész!... Beszüntette a működését!... Nincs fény!... Meghalt az Isten!"...

Pedig hányszor tapasztaltátok már, amikor átrohantok egy viharvert repülőtéren, csatakos hajjal, ázott ruhában, és a vigasztalan, mocskos szürkeségből, melyben még az életkedv is elhagyott benneteket, belevetitek magatokat egy fényes gép testébe... a motor felzúg... a repülő emelkedik... és hirtelen fölragyog az azúrkék ég, és szemetek belevakul az izzó, arany Nap fényébe!...

Kis szünetet tartott, majd így folytatta:

- Hasonlóképpen van az ember, amikor saját felhőiben jár. Amikor gondok gyötrik, mindent kilátástalannak ítél, s fél a haláltól... Nem azt mondja, hogy "Felhőimtől nem látom a fényt!"... hanem azt, hogy "Nincs fény!... Nem süt a Nap!... Minden reménytelen!"...

Nos, velem mindössze annyi történt, hogy megpillantottam a Napomat!... Sütött mindig, de amíg a mohóság piszkában éltem: nem érzékeltem!...

Fura dolgot mondok, talán még nem érted: az ember akkor is boldog, ha nem tud róla!"

/Müller Péter: Boldogság/

Lehet, hogy kellett az előtte lévő 25 év...?

Lehet.

"Az Isten itt állt a hátam mögött

s én megkerültem érte a világot..." (József Attila)

-------

Úgy 45 éves koromig én is sokat dolgoztam, olvastam, meditáltam, hogy megtaláljam Istent...

Aztán egy pillanat alatt megtaláltam... nagyon közel hozzám.

A Forrásból ezt nagyon könnyű megtenni, mert természetes.

De hol van most a Forrás?

Ki közelít hozzá??

Ezért nincs tisztelet.

Ahhoz kellene érzékenység is.

Ami most nincs.

Érzéketlenség van, dögivel.

Z! Ezt idén júniusban írtam itt:

"Az egész élet a másik ember tiszteletén alapul.

Ez velünk született tulajdonság.

Csak jól kiverik ezt belőlünk már életünk első éveiben..."

Már régen elfelejtettem, és milyen k..va igazam volt.

Elhiszed, hogy nem néztem meg, hogy ki indította ??????????????????

Szerintem nekem elhiszed.

Szerintem ezt a fórumot soha ne hagyjuk abba!

Mindig van új a nap alatt.

Az én szuper kedvencem:

Hagyom, hogy ragyogó közérzet, szép élmények és sikerek gazdagítsák napjaimat.

Szükség van a tehetségemre!

Mindig csodálatos, új kapuk nyílnak a számomra.

A legjobbat érdemlem.

Akárhová nyúlok, ott pénz terem.

Mindig vab elegendő pénz a bankszámlámon.

Az életem egyre mesésebb.

Remek lehetőségek várnak mindenütt.