Milyen érzés volt mikor megszületett a babád? Mire gondoltál mikor megláttad és felfogtad a dolgot? (beszélgetés)

Ez tényleg nagyon érdekes, hogy az összes sírás közül felismertem, hogy mikor sír az én kisfiam. Már az első naptól.

Egyébként nekem könnyű szülésem volt, de mégis, aznap éjjel 7-en szültünk, és felsírt egy baba, azt hittem az enyém, mert már nyomtam. Erre a doki megszólal, hogy anyuka, ez még nem a magáé :))

Egyébként a legeslegelső gondolatom az volt, hogy jesszus, tiszta apja, fog Ő valaha rám is hasonlítani? :)

Aztán nagyon koncentráltam arra, hogy le ne csússzon a hasamról mikor odatetteék, s talán a az első mondatom az volt mikor odatették, hogy milyen vámpír körmöcskéi vannak :)

Hát, nem sablonos gondolatok

császáros lettem,mert hiába voltak fájásaim,nem tágultam!2 napig vajúdtam!

odatették a fejemhez....sírt,csak puszilgattam és megnyugodott!

alig vártam,hogy kész legyek,és lássam megint!

6 hónapos a kislányom...

toltak ki a műtőből,apának előtte megmutatták,csak annyit kérdeztem,láttad milyen gyönyörű...

egyből cicizett,mintha mindig is ezt csinálná....na még most is könnynezem....

A férjem fekete hajú, én szőke és azt vártuk, hogy ő dominál majd.De nem, szőke lett és az első szavam az volt, hogy "de hát ez szőke!" :)

Az első gondolat, hogy tényleg itt van, és sosem akarom letenni.Amikor behozták hozzánk a szobába, folyton ölbe tartottam.Órákig el tudtam nézegetni, 1,5 óra alatt szültem, ezért nem volt lila, már elsőre gyönyörű volt, igazi baba, ráadásul tiszta apja.És most is egy gyönörű szőke kék szemű herceg.Az én Hercegem!:)

Az első gondolatom: "Jéééé,van haja,és barna!"

:)

Én 24 óra alatt szültem meg a fiamat és már felöltöztetve mutatták meg.

A kezeit láttam, hogy rendben vannak, de azért a lábai is érdekeltek, így megvizsgáltam és közben arra gondoltam, hogy pont úgy néz ki mint az apja:)

Szia Szindy! Latom te is babat varsz! En is juniusra. Kivanok hasonlo jo szuleselmenyt, egeszseges kistestot, es mindenjot nektek!

Fura, ferjem mindig hangoztatta, hogy minden gyermek elso 2 hetben egy asszott kis kertitorpe, de a fiunkat gyonyorunek latta, azt mondta pont olyan mint en.

En foldontuli boldogsagot ereztem. Valami ilyesmit: hala Istennek megszabadultunk egymastol, te jo eg ! nem sir, jajj de jo sir, ferfias hangja van- az en fiam!

Tul vagyok a fajdalmon es mindjart ideadjak a fiamat.....

Asszonyom, Onnek egy 2 honapos fia szuletett, 4,5 kilo!- mondta a szuleszno- jajj, de jo, Feri, ha ezt megtudod buszke leszel ram.

Lassam mar , adjatok mar ide! Na vegre! Ilyen szepet almomban sem lattam. A szaja az enyem, szep finom vonasai vannak... Tokeletes szepseg!

- Szia Ficankam! Anyukad vagyok. Te vagy a legszebb leny a vilagon! Erted megerte szenvedni, te mindent megerdemelsz ezen a vilagon! Anya ezutan csak erted el! - Na ne! Nem letezik! Egy ekkora gyermek meg nem tudhatja felemelni a fejet, ezt csak kepzelem? Es ramkukucskal a kicsi szemecskejevel, mint aki mindent ert. Ilyen nincs! Kicsi csoda!

Nagyjabol ezt ereztem.

Viccesen fogtam fel-biztos a kéjgáz :D hatása.

Az első gondolatom az volt,hogy:-Nahát biztos nincs semmi baja,aki így tud ordítani...

A második pedig :-De jó hogy,túl vagyok rajta!

Amikor mellém rakták,akkor pedig ezt gondoltam:-Ez meg kicsoda?-Most ez az én gyerekem?

Olyan hihetetlen,és furcsa volt az egész.

Nagyon édi volt a kislányom,ekkor már nem sírt,nagyokat cuppogott a szájával.A kórházi rózsaszínű sapi pedig nagy volt rá :)

Császáros voltam,végig ájulásérzésem volt közben. Amikor kiemelték és felsírt,hihetetlen volt,hogy ez az én fiam hangja.:-) Aztán egy pillanatra megmutatták,lila volt és mérges. Azt hiszem megkérdeztem,hogy jól van-e...Néztem a kis lila gombócot és máris hiányzott,ahogy elindultak vele kifelé.:-( Onnantól semmi nem érdekelt, csak hogy reggel legyen és megkapjam végre.Nem tudom azt azt érzést leírni, de mai napig érzem ha eszembe jutnak azok a pillanatok.:-)) Másnap amikor megkaptam és végre magamra hagytak vele,az valami leírhatatlan érzés volt. Csak néztem...

Most ismét babát várok, nagyon várom, hogy megint átélhessem ezeket a dolgokat.:-)

jajj de szépen írtad....:)

nálunk a könnyek akkor jöttek, amikor kettesben maradtunk párommal... pedig azt hittem rögtön "bőgni" fogunk:)

Mikor kibújt: hű, tényleg vége... aztán kinyitottam a szemem és láttam egy pici kalimpáló öklöcskét, hallottam halk nyöszörgést, csak lassan fogtam fel hogy ez tényleg Ő.

Aztán hirtelen a mellkasomon termett, bebugyolálva és ezer gondolat jött: milyen pici, milyen jó, hogy máris foghatom, milyen jó, hogy még a köldökzsinórt is fogom, milyen kék szemei vannak és hogy néz velük felváltva rám és páromrar (szerintem nem igaz, hogy nem látnak még akkor rendesen!), milyen jó hogy nem sír, biztos nagyon fáradt ő is (kicsit beakadt a popsija odabenn), milyen pici az ökle, a lába, jajj nem is tudom mi még:)