Milyen érzés, mikor olyan munkahelyről kell eljönnöd, ahol több éven keresztül nagyon jól érezted magad? (beszélgetés)

Köszönöm sorstársak! :-) Jól esett mindezeket olyan embereknek elmondanom, akik már átéltek hasonlót.

Milyen igaz.Az életed része. Gondolj bele, hogy az ébrenlét kb. 16 órájából üösszefüggően 8-nél többet ott töltöd, a munkatársaiddal, otthon pedig néhány órát, azt is több részletben.

Baszus ez tényleg így van.

Olyan rossz érzés, mikor az ember beleadja szívét lelkét egy adott munkába, megszereti, teljes szívvel végzi a napi feladatokat és ez lesz a vége. Olyan, mintha hiábavaló lett volna az egész.

Szar. Még ha olyan munkahelyről kell eljönnöd, ahol nem feltétlenül érezted jól magad mindig, az is szar. A megszokás nagy úr! A változás meg szükséges...

Kedves Detty. Látod, nem vagy egyedül ezzel. Én majdnem minden munkahelyemen jól éreztem magam, de sajnos előre kellett "menekülni" mert sok hely magszűnt. Álmomban dörömböltem az ajtón h engedjenek be. A mostanit viszont örömmel itthagynám, de itt muszáj.

Mivel jobb helyre mentem, annyira nem viselt meg. De az vegyes érzés volt, amikor a holmikat összepakoltam,hordtam ki a cuccokat a kocsihoz, üres fiókokat hagytam ott, s tudtam, többé nem jövök vissza.Álmomban néha még visszajárok, és szégyenszemre bolyongok a folyosón, nem találom a volt irodám ajtaját:))

Huhh...mindenféleképp biciklis üzletbe menj. Jó dolog is az. Ha más nincs, ha törik ha szakad, próbálj meg a csepel művekbe ellátogatni, valamelyik bicikligyárba.

Mintha az életem egy másik szakaszba lépne.

Én még nem éltem át ilyesmit, 23 éve ugyanott dolgozom, de biztosan nagyon megviselne, ha el kellene jönnöm onnan. Gondolom nincs könnyű dolgod, hiszen az életünk mintegy egynegyedét ott éljük le,, szinte a második otthonunk, de az idő majd segít... Kitartás és fel a fejjel, biztosan találsz majd egy számodra megfelelő másik munkahelyet!

Te is már voltál ilyen helyzetben? Téged is nagyon rosszul érintett?

Szar.Majd idővel jobb lesz.Aztán meg lesz valami új,valami jobb!

Nem tudom mi a kérdés. Csak gondoltam beszélgetnék emberekkel, akik már átéltek hasonlót. Másoknak is ilyen rossz volt, vagy csak nekem? Lehet ennyire ragaszkodni egy munkahelyhez egyáltalán? Hisz csak egy munkahely. De mégis évekig ez volt az életem.

Akkor mi a kérdés? Tudod milyen érzés.

Én egy biciklis boltban dolgoztam már több éve. Sajnos el kellett jönnöm magánjellegű problémák miatt. Tulajdonképpen hasonló, mint mikor kirúgnak. Nem én akartam, csak muszáj volt. Most még munkát keresek, de nem elég, hogy fel kell dolgoznom, hogy nincs munkám, hogy haszontalannak érzem magam, egyszerűen teljesen kikészülök, hogy nem mehetek már oda dolgozni, ahol évekig dolgoztam. Éppen ma kaptam postán egy biciklis katalógust és elsírtam magam. Rájöttem, hogy nincs is értelme nézegetni, mert már nincs biciklis bolt, ahol dolgozhatok. Pedig az enyémnek tekintettem ezt a boltot, még ha valójában nem is az én tulajdonom volt. Rossz érzés nagyon.