Milyen ember lesz az agyondicsért gyerekekből? (beszélgetés)

Felnőttkorban?

Már az iskolában is jön a pofára esés.

Tudod, mennyi tényező függvénye az, hogy valakiből milyen ember lesz felnőtt korára? Megszámolhatatlan.

Az ebben a formában feltett kérdésedre nem lehet egzakt választ adni. Ellenben, ha jól értem, téged az érdekel, hogy lehet-e negatív következménye a túlzott/indokolatlan dicséretnek a személyiség alakulására.

Azt gondolom, hogy játszhat ugyan valamilyen szerepet, de a pozitív visszacsatolás egy gyermek számára (még ha "túlzott mértékűnek is tűnik), sosem fogja olyan rossz útra terelni a jellemfejlődést, mint a negatív.

Úgy lehet túldicsérni, hogy például egy kislánynak kisbaba korától azt mondják minden nap, hogy ő a legszebb, legokosabb a világon. Óvodában rájön, hogy Juliska a farsangkor sokkal szebb volt nála a hercegnős ruhában, Peti meg már 100-ig számol, míg ő csak 10-ig, de akkor is azt hallja, hogy ő a legszebb, legokosabb. Bármit csinál, minden szuper. Ha nem tesz bele maximumot, az is szuper, ha beletesz, az is szuper. Nincs különbség.

Mi lesz a kislányból? Sérült önképpel rendelkező vagy önbizalommal teli, egészséges ember?

Egyetértek.

Egy túldicsért gyerekből vagy magabiztos, vagy öntelt felnőtt lesz.

(Engem pl. sosem dicsértek - önbizalomhiányos lettem. Viszont tudatosan figyeltem, hogy a gyermekeimnél - ha indokolt - ne hagyjam ki a dicséretet.)

Előny.

Magabiztos ember lesz belőle.

Egyébként mi az, hogy "túldicsérés"? Szerintem ilyen nincs.

Van, hatása, de minden döntés kérdése.

Nejem elrettentő példa lett a családom".

Ezt évek óta így mondom el: elrettentő példának kaptam őket.

Érzi, ha elég tudatos.

A legtöbb ember nem az.

Nem kell túlzásba esni a dicsérettel. Persze meg kell dicsérni a gyereket. Dicsérni kell, ha valami új dolog, amit idáig nem tudott megcsinálni, sikerül neki. Dicsérni kell, ha a korának és képességeinek megfelelően megcsinál valamit. Viszont nem kell dicsérgetni akkor, amikor a korának megfelelően teljesít valamit. Az simán elvárható. Ilyenekre gondolok: segít elpakolni, vagy teljesen önállóan pakolja el a játékait.

Gondolom, ha valakitől teljesen megvonják a dicséretet gyerekkorában, az bizony rányomja a bélyegét a felnőtt életére is. Ezt a szeretethiányhoz tudnám hasonlítani.

Szóval: dicsérni lehet. Sokat is. De túldicsérni nem ajánlatos. Szerintem.

Attól függ, milyen módon dicsérik agyon: ismerek olyat, akit úgy dicsértek, hogy: okos-ügyes vagy, meg tudod csinálni, próbáld, menni fog az. Ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik tudják, hogy a sikerért, az elismerésért meg kell dolgozni.

Ismerek olyat is, akinek állandóan azt hajtogatták, hogy: annyira okos vagy, hogy körülötted senki sem ér fel hozzád, egy buta paraszt mindenki más hozzád képest... és mikor ezt be is kellett volna bizonyítani az életben, fogalma sem volt hogyan tegye. Gyakorlatilag egy szerencsétlen, magatehetetlen, meghasonlott ember lett.

A vicc, amikor a nagykjépű hülyegyerekről más is elhiszi ,hogy okos. És többre viszi,min okoska szerényke.

Mondd gyarkan a hazugságot,igazsággá válik.

Nem minden a nevelés.

Ha valaki alapból nagyképű azt "kiverni" sem tudod belőle.

"Mindenki olyan lesz, amivé lenni akar."

Szerinted semmi hatása nincs a neveltetésnek a felnőttlétre? Minden csak döntés kérdése lenne?

Embere válogatja.

Mindenki olyan lesz, amivé lenni akar.

Akiben van tudatosság és akarat, az önmaga lesz.:)

"Van köztetek olyan, akit gyerekként túldicsértek?"

Erre ki tudna válaszolni? Mihez képest, na de hogyan hasonlítsanak? :)