Milyen akar lenni a nő? (beszélgetés)

ha szőke, akkor barna,

ha barna, akkor szőke,

ha szőke, akkor fekete,

ha fekete, akkor vörös...

Ha az orra pisze, egyeneset,

ha egyenes, akkor fitost...

ha kicsi a melle, akkor nagyot.

Ha nagy, kicsit,

ha már nagy, még nagyobbat.

Ha kerek a popsija, laposat,

ha lapos, kereket.

Ha vékony a szája, vastagot,

ha vastag, vékonyat...

ha kerek a szeme, ferdét,

ha ferde, nagy feketét.

Ha hosszú a haj, rövidet,

ha göndör, símát,

ha síma, göndöret.

és ez így megy tovább... Mikor tanuljuk meg magunkat elfogadni?? Mikor akarunk csak természetesek lenni??

Feltétlenül fél kiló máznak kell rajtunk lenni ahhoz, hogy szépek legyenünk?

Smink, festék, rúzs, szempillafestés, krém-kő

púder, alapozó, műszempilla, szájfény, kontúrceruza és a franc tudja, mi még.

Szerintem mindenki legyen Önmaga. Igazán. Mindenki próbálja meg megtalálni, és élete minden mozzanatában közvetíteni valódi lényét. Nem azt, amit mások elvárnak, vagy amiről gondoljuk, hogy mások várnak tőlünk. Hanem akik igazán vagyunk.

Olvastam egy szép történetet, amely arról szólt, hogy a nő legnagyobb vágya saját életének urává válni, és ebben is van igazság.

És abban is, hogy a férfiak tesznek minket nővé.

Terika, teljesen igazad van:-)

De ehhez az is kell, hogy önmagaddal szemben is igényes legyél és a férfi elvárásainak is meg akarj felelni.

Amit látom a lényegi dolgot nem írta le senki csak utalt rá mindenki: kell egy olyan társ, aki miatt nőnek érzed magad. (Azért nem írtam, hogy kell a férfi, aki nővé tesz, mert nem mindenki a férfiakat szereti és én ezt elfogadom). Speciel rám igaz az általános megközelítés, hogy engem a férfi az életemben tesz nővé, mert úgy szeret, ahogy vagyok...persze nemcsak ő,de főként ő (a családom is stb., de az elismerést tőle kapom meg, így mégis csak ő az első). ^-^

Egyébként meg ki kell mondani a fránya közhelyeket, mert lassan a feledés homályába merülnek. Az ember társas lény...egyedül nem megy semmi sem. :)

Most olvastam egy felmérést,miszerint a NŐK NAPI KÉT ÉS FÉL ÓRÁVAL TÖBBET DOLGOZNAK OTTHON (HÁZIMUNKÁT)?MINT A FÉRFIAK!A férfiaknak NAPI ÖTVEN PERCCEL TÖBB SZABADIDEJÜK van!

Hát akkor mindenki gondoljon csodát a maga élete helyett,mert senki nem fogja megváltani nőként a világot!Tudom,nem is kell,de ....

Egyébként mindig kell a társ is,mert egyedül nem megy!

És annyira nő a nő,amennyire férfi a férfi!De ez már közhely!

Én csak azt tudom én milyen akarok lenni: tökéletes! Persze ez nagyon nehezen megy és elvesztem mindig valahol félúton a hitem.

Úgy érzem, hogy mint feleség, anya és házitündér már megállom a helyem. Az idén lediplomázom és mindemellett a karrieremre is tudok már figyelni.

De ahhoz hogy igazi nőnek érezzem magam most a testemet kell megváltoztatni. Mert hiába állok helyt az élet majd minden területén, ha egy tehénbe van zárva a testem. Így aztán a vadmacska szerep, amire annyira vágyok elmarad.

Nehéz az elvárásoknak megfelelni, de az a fontos, hogy saját magunknak megfeleljünk.

"Én igenis szeretnék egy olyan nő lenni, aki sikeres a munkájában, jól főz és rend van körülötte, aki a párja megértő társa, vagy éppen egy vadmacska, stb. Nem kis energia, de ha így az ember elégedett lesz magával, megéri"

Mindeddig a pontig én kimondhatom,tökéletes voltam,és még csak energiámba sem került,annak lenni.Még egy gyerekkel is sikerült,aztán amikor már 3 lett minden megváltozott,azóta sem tudom utolérni magam,pedig a munkám ,a gyerekek,de még így sem:))

Hogy a nagy "popikont" idézem:D : "I'm not a girl, not yet a woman...":) de azért már egész jó úton haladok:). Lassan kezdek összhangba kerülni a világgal-és önmagammal-, felfedezem a nőiségem rejtett értékeit, a szeretetet, amely körülvesz, és lassan megtanulom használni is őket.

És milyen akar lenni egy nő? Egész egyszerűen csak boldog-mint bárki más:).

"Nő vagyok. Mi nem mondjuk ki, hogy mit akarunk, de fönntartjuk a jogot, hogy kiboruljunk, ha nem kapjuk meg. Ez az amitől annyira elbűvölőek vagyunk. És nem kevésbé félelmetesek."

Nőnek érzem magam, vagyis kijelenthetem, hogy NŐ vagyok. Ha kell kellőképpen védelemre szoruló kiscica, vagy épp a családjáért harcoló amazon, az iskolában maximalista diáklány, és otthon háziasszony, konyhatündér, aki rühelli a takarítást. A főzést kreativitásom csúcsának élem meg, a takarítást pedig a poklok poklának. Nincs gyermekem, de minden vágyam 3 gyerek egy szerető férj és egy családi ház fehér kerítéssel. Addig pedig, amíg ez összejön csinálom a kis karrierem, meg próbálok a munkámban is sikereket elérni.

Pont amit castellina írt, hogy nem félek beismerni a hibáim, a gyengéim (utálok vasalni, takarítani, félek a pókoktól, rettegek a békáktól), én is gátlásos vagyok, ha a polgármesteri hivatalba kell bemenni ügyetintézni, és sírok egy romantikus filmen, mint a záporeső. Nőnek érzem magam, és NŐ is vagyok, bár, hogy JÓ NŐ-e, azt nem tudom. Majd a környezetem eldönti. ÉN így érzem jól magam, ahogy vagyok :)

Azt gondolom, hogy kettőn áll a vásár. A társadnak mi az ami nem felel meg? Érted, nem mindegy, hogy mit mond erre...aztán ha megvan a válasz lefuttatod magadban, hogy ez Neked mit jelent...

Persze mivel konkrétan nem tudni, hogy nálatok mi a bibi, így nem is lehet rá válaszolni. Attól függ minden, hogy mennyire akarjátok egymást...

És persze a kapcsolat nem arról szól, hogy mennyire tudom átváltoztatni a partnerem azzá, amivé én akarom (olyan sokszor látom ezt...nem azért szerette meg, mert olyanná tudja tenni, mint amilyen valójában NEM :D értitek-legyünk humánusak, szeressük az egyént, ha már a "miénk").

Tehát megbeszeélni megbeszélni megbeszélni, hangot adni mindennek, aminek csak kell, nem titkolózni, azt is ha bántó azt is meg kell mondani...

Ha meg ezek után sem egyezik vmi, ott el kell gondolkodni, hogy mi is legyen valójában...együtt lenni vagy külön.^-^

Sziasztok!

KIRÁLY ez az oldal!

DE mivan akkor,ha te elégedett vagy, de a társad nem!( Persze ezt a szemedre is "olvassa"!)

Pontosan erről beszéltem:)))

Nem kell a tökéletességre törekedni,egyszerűen csak nőnek kell lenni és kész.

A skizofréniát arra értettem,hogy annyi félék tudunk lenni,de nem kell,hogy minden szinten ,minden pillanatban kiválóan teljesítsünk,mert ha erre törekszünk,akkor inkább elaprózzuk magunkat,az egyéniségünket ,és tönkretesszük az önbecsülésünket a kudarcok miatt,amik bekövetkeznek,elkerűlhetetlenül,ha folyton a toppon akarunk lenni ,minden téren.